Érettségi után felvételi előtt – „Nálunk stressz nélkül is lehet tanulni” – Interjú Szeszler Annával, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola igazgatójával

A június nehéz időszak diákok és peda­gógusok életében egyaránt. Iskolai kör­képünkben először a Lauder Javne Zsi­dó Közösségi Iskola igazgatónője, Szeszler Anna válaszolt kérdéseinkre.

A Lauder Iskoláról az a közvéleke­dés, hogy az elemi tagozat jó, a felső ta­gozat nem annyira, mert a gyerekeket nem fegyelmezik, azt csinálnak, amit akarnak. Ezért az 5-6. osztály táján sok gyereket más iskolákba visznek a szülei.

Ezen a vélekedésen túl kéne lépni. A mostani hetedik (első gimnáziumi) évfo­lyamra már 27 gyerek jár. Ez több mint a hetedik évfolyam sokéves átlaga. Épp az a gondunk (egyben örömünk is), hogy kívülről is jönnek jelentkezők, miköz­ben lényegesen kevesebben mennek el. A középiskola „új” (három éve itt dolgo­zó) igazgatója, Horányi Gábor munkájának hatása az, hogy látványosan megvál­tozott a Lauder középiskolai tagozata. Az átalakulás nem fájdalommentes, és sok kolléga is visszasírja a régi rendet, de látható, hogy megnyugodtak a kedé­lyek, béke van, folyik a munka. A fegye­lem és teljesítmény irányába nagyon ko­moly lépéseket tettünk. Mindez elég ne­hezen megy át a köztudatba.

Lehet a pozitív változásokat statisz­tikákkal is dokumentálni?

Sok olyan diákunk van, akik elmen­tek, majd visszajöttek a felső tagozatba: a számuk már eléri a harmincat.

Ez korábban nem így volt?

– Az iskola első éveiben nem volt gond, aztán volt egy elmenős korszak, most pedig fölfelé ívelésnek lehetünk ta­núi. Volt egy két-három éves hullám­völgy. Ám óriási különbség a korábbi évekhez képest, hogy nagyon egységes az iskola vezetősége. Sikerült egy stabil csapatot összehozni. A középiskolákban új projektek indultak, ezek lényege, hogy „csak azt nem választhatod, hogy nem választasz semmit”. Azonos téma köré építve sokféle feladatot oldanak meg a gyerekek. Kötelező fakultáció a felső gimnáziumi évfolyamokon eddig is volt, ez a projekt azonban a gimnázium első évfolyamában kezdődik. Mindenki köte­lezően választ egy kommunikációs té­mát. Ez lehet újságírás, természettudo­mányos kutatómunka, fotó, videó, rádi­ós munka, statisztikai adatgyűjtés. Idén csillagászat is indult. A produktum lehet egy újság, előadás, műsor, kutatási be­számoló is. Ez évben a kommunikáció már kötelező projekt. Nem tantárgy, a te­vékenységet nem osztályozzuk, de érté­keljük, így ebből is lehet ismételni.

A közönség elsősorban a statiszti­kák alapján ítél: hányán mennek el az is­kolából, hányán jelentkeznek ide, hány gyereket vesznek föl az egyetemre stb.

– Ebbe a versenybe én nem akarok belemenni. Ma a felsőoktatás 48 száza­léka, tehát gyakorlatilag a fele fizetős, amelyek többsége nem számít bele a felvételi statisztikákba. Úgy vélem, ezek a statisztikák nem mutatják az iskola ha­tékonyságát. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez EU-ban megnyílnak a kapuk a szabad tanulás előtt, akkor a Lauder iskola növendékeinek tanulási és prob­lémamegoldó képessége, ez az újfajta tudás kamatozni fog. Addig, amíg Ma­gyarországon a felsőoktatás bemeneti kritériuma határozza meg a középiskolák megítélését, a felsőoktatás pedig olyan kritériumok alapján dolgozik, me­lyek alapján nem lehet megfelelni a munkahelyeken, ebbe az utcába nem szabad belemennünk. Nem szabad kiszolgálnunk azt a statisztikai szemléletmódot, amelynek az eredményességé­ben nem hiszünk. Nem ezzel szolgáljuk a gyerekek érdekeit. A mi iskolánkban stressz nélkül is lehet komolyan dolgoz­ni. A mai szemlélet szerint rövidtávon kell a gyerekeket alkalmassá tenni arra, hogy bejussanak a felsőoktatásba. Minél rövidebb idő alatt végig kell darálni azt a hatalmas mennyiségű lexikális tudást, amit a felsőoktatás elvár. Ekkor viszont nincs idő képességfejlesztésre. Egy fe­nékkel nem lehet két lovat megülni. Van olyan család, amely jobban azonosul az iskola szemléletével, és van, amelyik ke­vésbé. Ez konfliktusokkal jár. Sok szülő szereti a liberális iskolát, a képességfej­lesztést, szereti, hogy a gyerek szeressen tanulni az iskolában, de a végén elvárják a lexikális tudást, és pánikba esnek, ha ez nincs meg. Nem könnyű a helyzet, de a gyerekeink tanulási képessége olyan, hogy rövid távú memóriával fel tudnak készülni a felvételire. A fontos azonban az, hogy a képességet, amit elsajátítottak, nem lehet tőlük elvenni, míg a lexikális tudást el lehet felejteni, és el is felejtik.

A Lauder Iskolában a szülők jelen­tős alapítványi hozzájárulást fizetnek…

Az állami támogatás és a Lauder Alapítvány által nyújtott adomány fedezi az iskolai „alapszolgáltatásokat”. A szü­lők által fizetett pénzből az „extrákat” tudjuk finanszírozni.

Nem könnyű dolog, hogy a mérhető mutatók terén nem áll olyan jól az isko­la, mint a nem mérhetők terén.

– Én úgy gondolom, rövidesen ez is mérhető lesz. Most próbálunk fejleszte­ni olyan minimális követelményrend­szert, ami standardizálható. Benevez­tünk az országos képességfelmérésbe. Az Országos Értékelési Központ nemrég olyan vizsgálatot ajánlott, ami nem tan­anyagra, hanem képességekre irányul, így az országos összehasonlításban mi is tisztábban fogunk látni. A megméret­tetés elől tehát nem menekülünk. Összefoglalva: egy kicsit iskolásabbá vált a középiskola, de nem gondolom, hogy emiatt vesztett a liberális értéké­ből. Éppúgy lehet kreatív munkát végez­ni, mint eddig. Nagyon szeretném, ha ezek a változások átmennének a köztu­datba. Akik most végeznek, azok még nem érzik ezeket a változásokat, de akik a középiskola alsóbb osztályába járnak, azok már igen. Sajnos évekbe telik, amíg ők, az iskolából kikerülve, változ­tatni tudnak a mi imázsunkon.

Az elemi tagozat hatodik évfolya­mából idén hányán jelentkeztek más is­kolába?

A számokat nem tudom. Többnyire olyanok mennek el, akiknek idősebb testvére tanul más iskolában. Viszont többen jelentkeztek a mi gimnáziumi ta­gozatunkra. Látható, hogy lassan meg­fordul a trend.

g.j.