Egyszeri segély és életjáradék – Svájci és német kárpótlási tárgyalások
Egyszeri segély és életjáradék
Svájci, német kárpótlási tárgyalások
Amióta 1995-ben a New-York-i republikánus szenátor, Alfonse D’Amato a holocaust-túlélő választópolgárai megkeresésére feszegetni kezdte a svájci bankok elárvult betétjeinek sorsát, kiderült, hogy a kantonok államába nemcsak önkéntesen menekítették vagyonukat a később mártírhalált haltak, hanem odakerült a hadiipar nyersanyagáért cserébe, náci vezetők „tulajdonaként” a leigázott országok zsidóitól elrabolt arany és más érték jelentős része. A leleplezéssel a pénzvilág becsületességének példájaként tekintett svájci bankokon és pénzintézeteken – úgy tűnik – letörölhetetlen szégyenfolt esett.
Az örökösök nélkül maradt, vagy az üldözések miatt nem kellően igazolt betétek nagyságáról még mindig csak néhány tízmillió frankot ismernek el Svájcban, s tovább állítják, hogy az a német Birodalmi Bank 1939 előtti készletéből származik a nácik háború alatti vásárlását fedező arany, holott bebizonyosodott, hogy a NBB vagyonának többszörösét vették át. Erre való hivatkozás nélkül, mégis a nemzetközi felháborodás csillapítására, Helvécia gyárosai tavaly megteremtették a Holocaust Áldozatai Számára Létesült Humanitárius Alapot, amelynek tőkéje ebben az évben meghaladta a 400 millió frankot.
A svájci bankok lelepleződésével egy időben az európai zsidóság pusztulásával járó más anyagi, vagyoni visszaélések vagy elhallgatások is előtérbe kerültek. Ezek között vannak az élet-és vagyonbiztosítások. Ilyeneket a németországi zsidók Hitler hatalomra jutásáig az ottani Allianz, Gerling, Colonia és Nordstern biztosítóval, míg Magyarországon elsősorban a trieszti székhelyű Generalival kötöttek.
Az Assicurazione Generali Társaságot 1831-ben trieszti zsidók alapították, s a cég azonnal megjelent Közép- és Kelet-Európában, és száz év alatt e tájon a biztosítottak jelentős részének megnyerte bizalmát. A cég illetékesei néhány hónappal ezelőtt bejelentették, hogy betekintést engednek 200 ezer dokumentumot tartalmazó levéltárakba A zürichi Israelitisches Wochenblatt egyik májusi számában azt írta, hogy a biztosítási kötvények ügyének tisztázására alakult zsidó szervezetek megegyeztek az olasz Generalival és a német Allianz-zal egy nemzetközi kutatócsoport felállításáról. A lap szerint amerikai ügyvédek Ed Fagan vezetésével azzal fenyegetik az érintett biztosítótársaságokat, hogy ha vonakodnak a jogos követeléseket teljesíteni, pert indítanak annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban a kormány vonja meg tőlük a működési engedélyt.
Az elmúlt évtizedekben néhány német óriáscég pár tucat egyéni követelésre vagy per segítségével rákényszerült, hogy a háború alatt odaszállított kényszermunkásának utólagos bért fizessen. Per folyik a többi között a Krupp, a Volkswagen, a BMW, a Siemens ellen kétmillió egykori kényszermunkás ügyében. A Volkswagen már fel is ajánlott 20 millió márkát a még élő 15 ezer volt zsidó kényszermunkásainak. Ed Fagan „listájára” felkerült a három osztrák cég: a Voest-Alpine, Steyr-Daimler-Puck és a Lessing.
Várakozás Magyarországon
A vészkorszak magyarországi túlélői, akik kimaradtak az elmúlt évtizedek kárpótlásából nagy várakozással tekintenek az elkövetkező hónapok elé – miközben számuk tragikusan csökken: a múlt év júliusa óta a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány nyilvántartásából elhalálozás miatt szeptember 15-ig 1051, korábban életjáradékra jogosultat töröltek.
Éppen a Mazsök összeírásának segítésével sikerült márciusban-áprilisban a svájci Humanitárius Alapból 19140 személynek fejenként 400 dollár segélyhez jutnia. Mivel hasonló előzetes feldolgozás nem volt, a balti államokban, Romániában és a többi érintett volt szocialista országban az összeg folyósítása még nem történt meg. Annak befejeztével és a segélyek együttes végösszegének ismeretében lehet Magyarországon Zürichből ismét néhány száz dollárra számítani.
A bonni Bundestag 1996 végén 80 millió márkát szavazott meg a volt vasfüggöny mögötti területen élő holocaust túlélőknek. A Mazsök névsorában szereplők már az idén 500 márkára számíthatnak, további 500 márkára azok, akiknek neve megtalálható az egykori lágerlakókról megőrzött német nyilvántartásokban, vagy róluk a háború után készült Vöröskereszt-felmérésben beadott igényből a Mazsöknél szeptember 15-ig 15 ezer lapot dolgoztak fel. Legnagyobb az érdeklődés a német életjáradék iránt. Múlt havi számunkban rövid hírt adtunk arról, hogy Bonn-nal a zsidó jóvátétel ügyében évtizedek óta tárgyaló, Frankfurtban székelő, néhány hete Budapesten is irodát fenntartó Claims Conference megegyezett a német kormánnyal, hogy végre élethosszig tartó kárpótlást kapnak az abból mindmáig kizárt kelet-közép-európai államokban maradtak is. Dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke lapunknak elmondta: eredendően minden túlélő számára követelték az életjáradékot; a németek azonban, mint ez köztudott, a korábbi gyakorlatnak megfelelően csak azoknak akartak adni, akik 6 hónapot lágerben töltöttek vagy 18 hónapot gettóban, illetve munkaszolgálatban. Ez azonban lényegesen szűkítette volna a jogosultak körét. A kompromisszum: deportálásnak fogadják el az 1944. október 15- i nyilas puccs után, jórészt Budapestről, Nyugat-Dunántúlra elhajtottak ottani kényszertartózkodását, bujkálását, munkaszolgálatosok táborhelyeit, akkor is, ha nem kerültek az ország határán túlra. Ugyancsak a Mazsihisz elnökének közlése, hogy a kedvező módosítással a havi 250 márka életjáradékot feltehetően 6-7 ezren kapják majd. Karl Brozik, a Claims Conference európai irodájának vezetője közölte a Szombattal, hogy az említett életjáradékokra évi 50 millió márka áll rendelkezésre. (A szervezet budapesti irodájának címe: 1062 Budapest, Lendvay utca 17-19. Tel.: 374-3078.)
A jogosultak az életjáradékot visszaható hatállyal 1998 júliusától kapják majd. Az igénylőlapok Németországból érkeznek, és több kérdésre kell válaszolni, mint arra a kérdőívre, amelynek alapján a magyar állam életjáradékát folyósítják. A tények ellenőrzését sem a Mazsök, hanem a Claims Conference budapesti irodája végzi el.
„Alvó biztosítások”
Szeptember elején Prágába hívta a Claims Conference, az Amerikai Zsidók Kongresszusa és a Washingtoni Holocaust Múzeum igazgatósága a Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban működő állami biztosítási felügyeleteket /Magyarországot Asztalos László, az Állami Biztosításfelügyelet elnöke és dr. Molnár Zoltán, a Pénzügyminisztérium jogi főosztályának vezetője képviselte/, hogy ismertessék előttük azokat a zsidó követeléseket, amelyeket minden olyan biztosító ellen benyújtanak, amelyek nem fizettek a jogosultak és örököseik halála miatt. A szemináriumon – így nevezte dr. Molnár az összejövetelt – részt vett a Generáli és az ugyancsak olasz Riunione Adriatica di Sicura több vezető munkatársa. A Generáli szószólója megismételte, hogy irattáraik nyitottak, s hajlandó 100 millió dollárt egy nemzetközi jótékonysági alapba helyezni. Hasonló készségről nyilatkozott a francia Axa-Vap, a svájci Winterthur és Basel Life, illetve a német Allianz biztosító, de ők nem neveztek meg összeget.
Prága csak az egyik előkészület volt Washingtonra. Ott november 30-tól december 3-ig tart majd az a tanácskozás, amely a múlt év decemberében kezdődött Londonban (lásd Szombat 1998. februári szám, 8- 9. oldal – a szerk.). Az angol fővárosban negyvenegy állam képviselői mellett történészek, zsidó szervezetek vezetői igyekeztek feltárni a náci rablások tényszerű adatait, majd eredmény nélkül próbáltak dönteni arról az 5 és fél tonna aranyrúdról, amelyen a Birodalmi Bank pecsétje van ugyan, de a zsidóktól rabolták, s jelenleg Londonban és New Yorkban őrzik. Az újabb fordulón folytatják majd a vitát, amelynek várható kimenetele: ismét egy alapítvány a németek minden még élő áldozata számára, legyenek azok zsidók, cigányok, vagy más okból lágerlakók. Washingtonban tárgyalnak majd az elrabolt műkincsekről és az „alvó” biztosításokról is.
*
A múlt évben módosította a Magyar Országgyűlés azt az 1992-es törvényt, amelyik az elmúlt évtizedek üldözöttéinek köréből kihagyta az 1945 előtti zsidó áldozatokat, illetve örököseinek kárpótlását. Az idén januárban újabb törvényben kellett volna kimondani a kárpótlás nagyságát, mert a Horn-kormány nem volt hajlandó a háború utáni koncepciós perek meggyilkolt utódainak kifizetett 1 millió forintot megadni a holocaust mártírjai gyermekeinek is. Nem hivatalos egyezkedések szerint az összeg 300 ezer forint lesz, azt is három részletben akarja majd a Kárpótlási Hivatal folyósítani, csak az idejét nem tudják jelezni.
Címkék:1998-10