Egyenlőség-Testvériség-Szabadság 1999. szeptember

Egyenlőség? Testvériség? Szabadság? 1999. szeptember

Miért hallgatott eddig F. P. úr?

Kénytelen vagyok reagálni a Szombat 7. számában közzétett Feldmájer Péter-cikkre (Egyenlőség? Testvériség? Szabad­ság?), mert néhány dolgot felháborítónak tartok. Továbbá a Kárpótlási fejlemények című összeállítás is érdemel néhány szót.

Az első témához:

Miért hallgatott eddig F. P. úr? Lehetsé­ges, hogy mint hitközségi elnök, a leírt szé­gyenletes megállapodásról semmit nem tu­dott? Lehet, hogy csak most jutott tudomá­sára, hogy az urak – akiknek a nevére vagy a szervezetek pontos címére nagyon kíváncsi lennék – a mi nevűnkben, de nél­külünk kötötték a számunkra hátrányos egyezséget? Rajta kívül még kik azok a hit­községi tisztségviselők, akik cinkosságot vállaltak ezzel az arcátlansággal?

Mit kíván tenni a magyarországi zsidó hitközség? Hallottak-e a Hágai Nemzetközi Bíróságról? Hajlandók-e fellépni a Német Szövetségi Köztársaság és a Jewish Claims Conference Against Germany nevű szerve­zet ellen a jogaink kiharcolásáért?

A cikk szerint nem lenne reménytelen, de elképzelhető, hogy túl fáradságosnak ítélik meg az eljárás megindítását. Ez az új­ságcikk arra mindenesetre „jó” volt, hogy az egyébként sem túl jó idegeinket még jobban kikészítsék, mert csak feldobja a problémát, de megoldást nem kínál az ügyvéd úr.

Ami a Kárpótlási fejleményeket illeti, a 250 német márkára szóló felhívás kezde­tén a „német nyugdíj” vagy „német életjá­radék” kifejezéseket használták. Ha még nem változott meg teljesen a magyar nyelv – vagy nem vagyok egészen szenilis -, mindkét kifejezés számomra azt jelenti, hogy életem végéig tartó járadék. Ugye, azt nem kell különösebben ecsetelnem, hogy mi a különbség az anyagi helyzetünkben az ideiglenesen, ki tudja, meddig kapható összeg, vagy életem végéig folyósított összeg között. Ki a felelős azért, hogy az életvitelemben ekkora negatív változást kell elszenvednem a hanyag, nemtörődöm kifejezések használata miatt?

A fentiek főleg a Mazsökre vonatkoznak, ahonnan eddig csak pökhendi, kioktató, le­kezelő, türelmetlen válaszokat kaptunk. Az utóbbi néhány hétben a Mazsök és más szervezetek is, például a NÜB, négy évről beszélt, azzal, hogy ennyi időre van meg a pénz, de tárgyalnak a németekkel a további lehetőségekről. Akkor mit jelent a lapban jelzett három év? Ha még egyszer írnak er­ről, már két év lesz? Micsoda felelőtlenség ez az összevissza fecsegés? (A lap csupán az illetékesek nyilatkozatait közli. Az eltérő információk tőlük származnak. – A szerk.)

Nagyon megköszönném, ha tudnának ajánlani egy nemzetközi joghoz értő ügyvé­det, mert többedmagammal beperelném a felelősöket.

V. R.-né Budapest