Dybuk-történelem

Igazi csemegében részesülhetnek a színház-kedvelők az idei évad kezdetén. A Független Színpad Shalom An-Ski: Dybuk című darabját tűzte műsorára, három képben – két részben. A héber kabalista legenda szerzője polgári nevén Slómó Zanwil Rappaport, 1863-ban született Vityebszkben, gyermekéveit is ott töltötte szüleinek házában. A héderen kívül soha, semmiféle iskolába nem járt. Már serdülő korában csatlakozott az orosz forradalmi mozgalomhoz, megtanulta az orosz nyelvet – addig a jiddisen és héberen kívül semmi más nyelvet nem értett -, és csakhamar lelkes agitátora lett a cárizmus elleni küzdelemnek. Hamarosan menekülnie kellett Oroszországból, Párizsba került, ahol már írt és publikált, de csak orosz nyelven.

1906-ban visszatért Oroszországba. Itt An-Ski egyre inkább szembesült a zsidó problémákkal, hamarosan fölhagyott orosz nyelvű irodalmi tevékenységével és rövid idő alatt egyike lett a legnépszerűbb jiddis íróknak. A háború alatt és után beutazta Kelet-Európa zsidólakta területeit (Kárpátalját, Galíciát, Litvániát és Bukovinát), és tapasztalatairól egy megrázó könyvet írt: ״Der jiddise hurbán in Pojlin, Galicien un der Bukovine”. Összegyűjtött műveit halála után, tizenhárom kötetben adták ki, ezek között a lég- jelentősebbek a már említett munkán kívül a ״Zihrojnojsz”, (Memoárok), továbbá egy novellagyűjtemény, amely több kötetre terjed. Költői alkotásának csúcspontját a ״Dybuk” képviseli, amelyben megkapó erővel mutatja be a haszid életét. Jellemző, hogy a Dybukot eredetileg orosz nyelven írta a petrográdi Művész Színház számára és csak később fordította ő maga jiddis, majd héber nyelvre.

A Dybukot a híres vilnai jiddis színtársulat vitte világsikerre, de a Dybuk költője ezt már nem érhette meg. Alig néhány nappal a bemutató előadás előtt, 1920 novemberében hirtelen meghalt. Végrendeletében, műveinek jövedelmét a jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyta.

Színháztörténetileg a legizgalmasabb Dybuk-előadás minden bizonnyal az 1922-es moszkvai Vahtangov-rendezte előadás volt. A híres – akkor még a Lengyelországhoz tartozó – vilnai (jiddis nyelvű) zsidó színház előadása mellett Vahtangov moszkvai előadásának rövid történetét érdemes felidézni, már csak azért is, mert ez már héber nyelven folyt. Vahtangov a nagy színháztudós Sztanyiszlavszkij javaslatára lett a héber színtársulat – a későbbi híres Habima elődje – rendezője. Bár nem tudott héberül, erőteljes húzásokkal a hangsúlyt a vizuális elemekre, a rítusokra és táncokra helyezte, s így elemi erejű élményt nyújtott a nézők azon többségének is, amely nem értette a héber nyelvet. A Dybuk, a Turandot mellett, Vahtangov legnagyobb rendezése volt.

A szó hászidok között elterjedt fogalmat jelöl. Olyan halott lelkét értik rajta, aki halála után szellemként vándorol, nem találja nyugodalmát, mert életében nem tudta sorsát beteljesíteni.

Magyar színpadon is van hagyománya a darabnak. A magyarországi ősbemutató az Új Színházban volt 1928-ban, Bársony István rendezésében, Harsányi Zsolt fordításában. Rabbi Aszriel, a miropoli csodarabbi szerepét Somlai Arthur játszotta.

1941. március 15-én az OMIK- támogatásával, ismét eljátszották a Dybukot zsidó színészek – már nem valódi színházban, hanem a Goldmark-teremben. Ezt az előadást Gellért Lajos rendezte, aki az 1928-as előadásban a mesulah szerepét játszotta.

Róbert Péter