Döntsétek le a sírköveket
„Döntsétek le a sírköveket…”
1998 júniusában olvastam az Új Életben, hogy Karádi Gábor rágalmazásért pert akar indítani a Szombat ellen, mert rossz színben tüntette fel őt a Kozma utcai temetőben végzett munkák eltűnt sok millió forintjával kapcsolatban. Megtudakoltam a Szombat főszerkesztőjének telefonszámát, felhívtam őt New Yorkból, és az alábbiakat mondtam el neki, amit most, budapesti tartózkodásom alatt levélben megismétlek és nyomatékosítok.
1996 szeptemberében is Magyarországon jártam, s az őszi ünnepek előtt kimentem édesapám és más családtagjaim, a Rochlitzok sírjaihoz a Kozma utcába, a 33/a parcellához. Öt sír, amiket unokafivéremmel New Yorkból tartatunk rendben, le volt döntve, a hatodik, amit nem mi fizetünk, épen állt, hasonlóan a körülötte levőkhöz. Anyámmal és húgommal ez volt az első észrevételünk, majd az, hogy sehol az ilyen vandalizmusokkor szokásos horogkereszt-mázolás, antiszemitizmusra utaló nyom, ellenkezőleg: négy sírról az álló márványt mintha óvatosan tették volna a földre, csupán az ötödiket, amely mellett nem volt szabad hely, törték ketté.
Panaszt tettünk a temető irodájában, ahol közölték, hogy a rendbehozatal csak rajtuk keresztül történhet. Megállapodtunk, hogy a négy lap helyreemeléséért és egy új felállításáért, annak szövegezéséért ezer dollárt fizetünk unokafivéremmel, akit helyből informáltam telefonon.
Néhány nap múlva találkoztam Zoltai Gusztávval, akinek elpanaszoltam a rongálást és céloztam arra, hogy helytelen a sírkövek visszahelyezéséért, ami egy óra alatt elvégezhető, húszezer forintot kérni.
Szeptember 23-án húgommal visszamentünk a temetőbe, a munkát kifogástalanul elvégezték. Az irodában ellenben Karádi, a vezető, indignálódva fogadott, mert én őt bemószeroltam a Hitközségnél, majd a megállapodástól eltérően a számlát nem unokatestvérem, hanem az én nevemre akarta kiállítani, mire közöltem, hogy ezek után csak a Síp utcában fizetek. Karádi, aki a Vasvári Pál utcai hitközségi körzet elnöke is, erre úgy feldühödött, hogy odaszólt egyik emberének: „Döntsétek le a sírköveket…”
A történtekről bejelentést tettem a X. kerületi rendőrkapitányságon, majd a Hitközségen Zoltai Gusztávnak mondtam el, a Chevra Kadisának pedig kifizettem az ezer dollárnak akkor megfelelő 150 ezer forintot.
Az esetet Budapesten élő édesanyám és húgom igazolja, valamint a soraimhoz mellékelt levélmásolat, amelynek eredetijét Garami Lászlótól, a Chevra elnökétől kaptam, s amelyben bocsánatot kér Karádi viselkedéséért. Mindezeket részletesebben magnetofonra is mondtam, és átadtam a Szombat szerkesztőségének.
Tisztelt Regős Úr!
Hivatkozással személyes megbeszélésünkre, ígéretemnek megfelelően mellékelten küldöm az általunk rendbe hozott 4 db sírról a fényképeket.
A sírápolási szezon minden évben áprilistól október végéig tart, befizetéseket a tárgyév január havától lehet eszközölni.
Az esetleg külföldről érkező befizetéseket kp. vagy csekken küldik, amely összeget a bankban átváltjuk Ft-ra.
Az összeg beérkezéséről levélben értesítjük természetesen a küldőt.
Továbbiakban értesíteni szeretném arról, hogy tárgyaltam a temető vezetőjével panaszát illetően. Mint azt már személyesen is elmondtam, Karádi úr magatartására, munkájára nem jellemző az a megnyilvánulás, ami kettőjük között történt. Mióta ő irányítja a temetőt, a feladatok végzése sokkal szervezettebben, fegyelmezettebben történik, mint azt megelőzően.
Ön előtt is ismeretes az a sajnálatos esemény, ami a temetőnkben történt – több száz sír rongálása -, Karádi úr az Önnel való beszélgetés előtt egész más hivatalos ügy miatt nagyon felidegesítette magát, és sajnálatosan az Önnel való beszélgetés folyamán, a vita során idegeire nem tudott megfelelően vigyázni, ezért történt részéről a nem megfelelő hangnem használata.
Ezúton kérek elnézést az ő nevében is a nem megfelelő hangnemért.
A temetőben dolgozó sírápoló munkatársak több éve dolgoznak nálunk, munkájukért csak elismerést kaptak hittestvéreinktől. Úgy érzem, hogy szükséges azt is leírnom, hogy ezek a dolgozók – akik mind más vallásúak – társadalmi munkában vállalják az egyedülálló, nincstelen hittestvéreink sírjainak ápolását.
Még egyszer elnézést kérünk a történtekért.
Hittestvéri üdvözlettel
Garami László igazgató
Budapest, 1996. szeptember 30.
Címkék:1999-01