De a folt a falon marad

Írta: Dávid Ávidán - Rovat: Archívum, Irodalom

Valaki megpróbálta levakarni a foltot a falról.

De a folt túl sötét volt (vagy épp ellenkezőleg – túl világos),

akárhogyis – a folt a falon maradt.

Erre szobafestőért küldtem, hogy mázolja zöldre a falat.

De a folt túl világos volt.

Kőművest fogadtam, hogy vakolja fehérre a falat.

De a folt túl sötét volt. akárhogyis – a folt a falon maradt.

Erre konyhakést fogtam, és megpróbáltam levakarni a foltot a falról.

S a kés halál-éles volt.

Tegnap fenték csak meg.

Demégsem.

Fejszét markoltam, és döngettem a falat, de még idejében abba is hagytam.

Nem is tudom, hogy jutott hirteleneszembe,

Hogy bár leeshet ugyan a fal, de a folt megmarad,

akárhogyisa folt a falon maradt.

S mikor falhoz állítottak, kértem, hadd álljak közel hozzá.

S befedtem ártatlan mellkasommal, szélesen (ki tudja, talán most).

S mikor szétlőtték hátam, sok vér folyt ám, de csak hátamból.

Lőnek.

S én annyira hittem, hogy a vér eltakarja végre a foltot.

Második sortűz.

S én annyira hittem, hogy a vér eltakarja végre a foltot,

akárhogyis – a folt a falon maradt.

(1952-54 között)

most már igen

most már kész lennék megváltozni

nincs most már semmi okom tiltakozni

nincs most már semmilyen érvem –

most már nem érzek fájdalmat

kész lennék megpróbálni

valami ismeretlen dolgot

kész lennék bármit tenni –

hogy ne dideregjek tovább

(1960-62 között)

Héberből fordította: Tarbay Dávid

Köszönet a fordításokhoz nyújtott segítségért Tóth Juditnak és Tarbay Edének

Címkék:1996-04

[popup][/popup]