Bicikliző majom
Bicikliző majom
(Heller Ágnes: Bicikliző majom. Élet- és korrajz. Kőbányai János interjúregénye. Múlt és Jövő Kiadó, 1998, 397 oldal, 2500 forint)
Figyelem, milyen hullámokat vet az érdeklődés Heller Ágnes könyve körül. Az életútinterjú fejezeteiből bőven publikáltak a szerzők – a filozófus kérdezőtársa Kőbányai János – a könyv megjelenése előtt is. Bizonyos értelmiségi körökben némi csodálkozás kísérte, hogy miért éppen a Kortárs közölte a legtöbb fejezetet, bizonyos ott megjelent publikációkkal ugyanis összeférhetetlennek érezték Heller gondolatainak közreadását. Volt ismerősöm, aki azért vette meg a nagyvilágot – noha évek óta figyelme perifériájára került a folyóirat, mert megtudta, abban is megjelent egy folytatás. A Mozgó Világba jól illettek a részletek. A Népszabadság igen tartózkodóan viselkedett, mindössze egy folytatást engedett a napilap oldalaira.
Első körben a könyv oldalain felbukkanó kortársak figyelték Heller emlékeit. A figyelem lelkes is volt, sértődött és egyenesen haragvó is, egy esetben perrel fenyegető. Mindezt kommentálni vagy értelmezni: lehet egy kritika feladata. De az emlékek között igazságot tenni nemcsak hogy nem tiszte a recenzensnek, hanem egyenesen tilos. Meghallgatja a történetek szereplőinek emlékkritikáját, egy-egy orgánum felkínálhatja hasábjait a hasonló műfaj előtt, többet nem tehet. Nehezen tudja megítélni, mi fér bele az emlékezet működésének természetébe, noha tudja, forrásként kezelni ezeket az emlékezéseket veszélyes. Tudja, Heller mestere, Lukács György is vitatott alakja az elmúlt évtizedeknek. Tudja, Heller némely állítása, nyilatkozata, életének fordulatai megosztják a közönséget, mások emlékezéseit ez is befolyásolhatja. Emberek vagyunk. Jelen sorok szerzője is viszolyog például a kommunagondolattól. Várja viszont a vitát, remélve, hogy a könyv iskolát, műfajt fog teremteni. Hiszen életútinterjúk készültek és készülnek több kutatóhelyen, a publikálásukban rejlő egyszerre értelmiségi és üzleti hasznot talán kevéssé mérték fel az emlékeztetők és emlékezők. A könyv, írjuk ide, mert hihetetlen: alig néhány hét alatt háromezer (!) példányban fogyott el, újranyomták, s mostantól paperbeck kiadásban is hozzáférhető. így most majd – szeretném remélni – új érdeklődők következnek, a vékonypénzű egyetemisták. Jobb tanárok ugyanis fel szokták hívni hallgatóik figyelmét egy-egy újabb olvasmányra.
Aki pletykát vár, csalódni fog. Heller nem pletykál, sőt tudatosan távol tartja magát a csábítástól. Hogy nyíltabb és szókimondóbb, mint általában a tudóstársadalom: ez nem a vállalkozás kötelező velejárója, Heller személyiségének különös ajándéka. A vállalkozás mögött – mint annyi jelentős munka mögött – ott a véletlen. Kőbányai János, a Múlt és Jövő Kiadó igazgatója egy kiadói szempontból vékonyka Heller-kötet – Az idegen – előszavának szánta eredetileg a beszélgetést. Arra gondolt, Heller Ágnes életútja jól értelmezi az idegenség elvont fogalmát Idegenségbe kényszerítette a gyerek zsidó lányt a hivatalosság. Miután felvették a Mária Terézia Gimnáziumba, kitörlik a lajstromból, anélkül, hogy egy napra betette volna lábát az iskolába, mert bevezették a numerus clausust Aztán idegenséget mért rá az évtizedek múltán vállalt politikai gondolkodás. A Kádár-rendszerben nem kívánatos személy lett férjével és néhány másként gondolkodó barátjával. Heller ezzel együtt sem mártír. Sőt a hős szerepét is visszautasítja. Egy interjújában azt mondta, nem állítja, ha más a szakmája, hivatása, nem alkalmazkodik jobban a Kádár-rendszerhez. De a filozófia veszélyes hivatás, abban a legkevéssé lehetséges az embernek olyasmit csinálni, ami nincs harmóniában a meggyőződésével. Ha az ember nem akarja elveszíteni magát, vállalja a konzekvenciákat is. Ezt tette, ezért lett – immár nem származása miatt – idegen szülőhazájában. Vállalták az öncélú morális gesztust, az ellenállást. Fizetséget nem kaptak érte, hiszen a nyugati világ hosszú távon csak és kizárólag a tehetséget honorálja. Politikai gesztusként legfeljebb féléves ösztöndíjat ad, katedrát nem. Heller és félje, Fehér Ferenc világszerte elismert lett. Emberileg nagyon rokonszenves Hellerben, hogy azt sugallja, sőt mondja is, szerencséje volt abban a szerencsétlenségben, hogy el kellett mennie, hiszen barátai is érnek annyit, mint ő, s mégis nekik jutott, sikerült a világhírig jutni.
Honnan indult Heller a világhírig: ennek bemutatása a könyv nagy tétje, s tegyük hozzá, legszebb része is. Anyai ágon Heller Ágnes az első értelmiségi a családban. Apai ágán több híres rokonnal büszkélkedhetne, ha nem a saját teljesítményt tartaná elsődlegesnek. A szintén világhíres Ligeti György, az itthon oly népszerű Kovács Margit – Heller másod-nagynénje – felemlegetése azt mutatja, az impetus eredendő volt a családban. De ha csak apja családjában nevelkedett volna, azt se tudja soha, hogyan élnek a zsidók, mik a szokásaik. Anyja családjából jött ez az oly meghatározó élmény. Élmény? Sors. Apjától viszont a tartást és vállalást tanulta. Azt mondták apjának barátai, te megteheted, hogy kikeresztelkedsz, úgysem vagy zsidó. De apja azzal válaszolt, nemcsak a zsidó istenben nem hisz, a keresztényben sem. Nem cserélt vallást, mert nem hitt a másikban sem. Enélkül kikeresztelkedni: hazugság. A válasz nemcsak a zsidóság vállalását jelentette, hanem a kereszténység, s bármely komoly hit becsülését is. Vannak ilyen fontos, sorsfordító, örökre emlékezetes mondatok Heller interjúfolyamában. Eredeti, kiváló politikai-lélektani elemzését kapjuk Csurka Istvánnak. Azonban mégsem teoretikus könyv ez. Lakások, bennük bútorok, szagok, ízek, hanghordozások, gesztusok. Vérbő epika a végeredmény. Izgalmas, ahogyan az elvont fogalmak világában élő emberből kibomlik a hétköznapi ember. Megrendítő epizódja a beszélgetésnek, amikor Heller elmeséli, hazatelepülésük után nem sikerült a Somogyszilen megvásárolt kúria renoválása. Azért olyan fájdalmas a történet, mert édesapja halálához hasonlóan a véglegesség társul hozzá. Fehér Ferenc három évvel hazatértük után meghalt, s így Heller nem tudta megadni férjének, amit az mindig is szeretett volna: szigetet, ahol hazatelepülve elszállásolhatták volna a barátaikat, akik nyaralva-telelve, eszegetve, bor mellett hosszan-hosszan beszélgetnek. Mert ez az élet igazi célja: a dialógus. Hat év keresetét ölték a házba, talán először dolgoztak ilyen egyértelműen földi javakért, hiszen emigrációjukban is többet ért egy szellemi élmény, mint bármilyen tárgy. Autó, vagy költséges, mert távoli koncert nem volt vitakérdés.
Irodalmi mintái is voltak Kőbányai Jánosnak, a könyv kiötlőjének. Vas István emlékiratainak hatása kétségtelen. A párbeszédhelyzet kiiktatása – hiszen a könyv egy nagy monológ formáját öltötte magára – Csalog Zsolt kérdések nélküli interjúit idézi. Ezek persze csak viszonyítási pontok, hiszen az interjú alanya és készítője szuverén. Heller szellemi függetlensége abban is megmutatkozik, ahogyan saját szellemi közegében is vállalja a különállást. Az úgynevezett liberális zsidó értelmiséggel is gyakran vitában áll. Ezt nevezzük intellektuális bátorságnak, ez a szellem célja, bármely gondolatkörben, ideológiában mozgunk. Ne csupán irigyeljük érte Heller Ágnest. Példájából tanulva merjünk önállóan élni. Ennek persze szükséges feltétele a tehetség. Igaz, ez örökség kérdése is, de igényeinktől is függ, hova jutunk. Heller könyve erre ébreszti rá olvasóját
Széchenyi Ágnes
Címkék:1999-03