Betérés: A kötélhúzás folytatódik

Betérés:

A kötélhúzás folytatódik

Néhány újabb eset tovább élezte a be­térés körüli feszültségeket, amelyek évek óta egyre erősebben mérgezik az izraeli ortodoxia és a diaszpórában élő zsidók kapcsolatát.

1998 szeptemberében Avraham Elhiany, amerikai zsidó férfi vallásos házas­ságot szeretett volna kötni az izraeli Ilana Ohanával. Tervezett izraeli esküvőjük azonban váratlanul meghiúsult, mikor az izraeli rabbinátus „időt kért”, a férfi betö­rési papírjainak ellenőrzése végett. A zsi­dó apától és nem zsidó anyától született Elhiany, akit az első perctől kezdve fogva zsidó hitben neveltek, bár micvája előtt tért be formálisan a zsidóságba egy ame­rikai ortodox rabbi közreműködésével. Az izraeli rabbinátus azonban kiderítette, hogy az illető amerikai rabbit ők nem is­merik el, ezért javasolták a férfinak, hogy iratkozzon be egy betörési tanfolyamra. A csalódott jegyesek erre faképnél hagyták az egész rabbinátust, és egy reform-rabbi áldásával pecsételték meg frigyüket.

A másik történet egy izraeli fényképész­ről, és annak Fülöp-szigetekről származó menyasszonyáról szól. Az ifjú ara, aki vendégmunkásként érkezett Izraelbe, és ott ismerte meg jövendőbelijét, hazájá­ban polgári házasságot kötött választott­jával, majd Izraelben egy mosáv ortodox rabbija segítségével tért be és az annak közreműködésével esküdött meg élete párjával. Az izraeli belügyminisztérium azonban nem ismerte el a betérést, arra hivatkozva, hogy ennek jóváhagyására egyedül a főrabbinátus testületéi jogosul­tak. Nem zsidóként az asszony állampol­gárságot sem kaphat (csupán honosítását kérheti, mint egy izraeli polgár házastár­sa) és így gyerekeik sem minősülnek majd zsidónak. A házaspár erre a bíróság­hoz fordult, megkérdőjelezve a főrabbi­nátus monopóliumát a betérés dolgában. A veszélyt érzékelvén a főrabbinátus rész­leges visszavonulót fújt: bejelentette, hogy megvizsgálja a betérés érvényessé­gét. Ha végül elfogadja, maga ismeri el, hogy e kérdésben nincs kizárólagos joga.

Ha elutasítja, azt kockáztatja, hogy mono­póliumát maga a bíróság nyilvánítja majd semmisnek.

Korántsem ez az egyetlen betétesi ügy azonban, amely végül a bíróságon lan­dolt: egy konzervatív és huszonhárom (!) reform-betérés is bírósági döntésére vár. Mint ismeretes, a betérés körüli huzavo­nák kiélezték az amerikai (döntő többsé­gében reform és konzervatív) zsidóság és az izraeli ortodoxia viszonyát. A mindkét irányban elkötelezett Netanjahu minisz­terelnök az ügy rendezésére bizottságot állított föl, élén a mindkét fél bizalmát bí­ró Jakov Neeman ortodox felfogású pénzügyminiszterrel. A Neeman-bizottság néven ismertté vált testület kompro­misszumos javaslata az volt, hogy min­den vallási irányzat felkészíthet a betérésre, de maga az aktus csak két ortodox ta­nú jelenlétében lenne érvényes – ők ellenőriznék, hogy halachikusan minden rendben történt-e. Elihu Baksi Doron szefárd főrabbi azonban elutasította a ja­vaslatot, megtagadván minden közössé­get az általa bohócnak nyilvánított re­form-zsidókkal. Így visszaállt a Neeman-bizottság létrejötte előtti „status quo”: a nem ortodox mozgalmak az izraeli legfel­sőbb bírósághoz (a szekuláris törvényke­zés védőbástyájához) beadott folyamod­ványukkal akarják elérni az ortodox mo­nopólium megszüntetését; az ortodox mozgalmak pedig parlamenti pozícióju­kat felhasználva olyan törvényt kívánnak elfogadtatni, amely formálisan érvényte­lenítene minden nem ortodox betérést. Arje Deri, a szefárd zsidók ultra-ortodox pártjának, a Sasz-nak vezetője a koalíció megbuktatásával fenyegetőzött arra az esetre, ha a Kneszet nem az ő felfogásuk szerinti betörési törvényt fogadná el. Netanjahu miniszterelnök viszont „nagyon zsidó” megoldásnak nevezte és támoga­tásáról biztosította a Neeman-féle javasla­tot. Egyben kijelentette, hogy amennyi­ben az informális megoldás kudarcot vall, a törvényhozásban viszi keresztül a javasolt kompromisszumot.

Pikler Ferenc