Beteglátogatók kerestetnek

Beteglátogatók kerestetnek

Úgy hozta a sors, hogy anyám egyszerre három idős bete­get is látogat a Szeretetkórházban. Hetente olykor többször is elautózik az Amerikai útra, hogy jó szóval és némi finom­sággal lássa el a rokonokat és a volt szomszédot.

A kórteremben, ahol a nagynéni fekszik, átellenben vele egy másik idős hölgy – akinek, úgy tűnik, nincs családja, se barátja, aki felkereshetné -, mindig széles mosollyal fogadja. Visszamosolyog, s három látogatottja mellett hozzá is van né­hány kedves szava. Miben segíthet? – kérdi tőle. A hölgy sza­bódig nincs szüksége semmire, nem akart egyebet, mint egy mosolyt, s hogy anyám visszaintegessen, amikor alkalomról alkalomra maga is így köszönti őt.

A másik kórteremben, ahol az ismerős, közel kilenc­venéves énektanárnő fekszik, ágyszomszédja szólítja meg panaszosan egy alkalommal: Hát engem nem látogat meg?

Lehet visszautasítani egy ilyen torokszorító kérést? Hozzá is van eztán mindig néhány kedves szava.

*

A Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány egy diabeti­kust, négy gyógytornászt, húsz nővért, fővárosi kerületen­ként s a vidéki nagyvárosokban egy-egy szociális munkást foglalkoztat, ezen kívül százhetven önkéntes beteglátogató­ja járja a kórházi termeket és a szeretetotthonokat. Utóbbi­ak közül van, aki havi egy alkalommal, van, aki heti vagy még sűrűbb gyakorisággal visz némi színt a betegek, öregek életébe – mondja Talyigás Katalin főtitkár. „Lassan tíz éve folytatjuk tevékenységünket, de ez még mindig a tanulóidő. Ez talán az egyik legfontosabb része a közösségi életnek. Ha valahol, itt igazán megmutatkozhat egy közösség ereje.

Van, aki kevés pénzt keres, kevés ideje van, mégis vállalko­zik az önkéntes munkára.”

*

Kinek némi pénzsegély, kinek a szeretetcsomag jelent örömet, de az igazi ajándék a legtöbb elesettnek a másik ember törődő figyelme. Ehhez azonban még több önkén­tesre volna szükség. Meglehet, vannak olyan egyedül álló, idős emberek, akik azáltal, hogy másokon segítenek, saját magányukon is oldhatnának, hasznos tevékenységet találva hétköznapjaiknak, s akadnának olyan fiatalok vagy közép­korúak is, akik a bikur cholim (beteglátogatás) micvájának teljesítésével kerülhetnének közelebb a zsidósághoz. Tevőle­gesen is érezhetnék, hogy bár a vallásos gondolkodás nem része az életüknek, cselekedeteik révén mégis részesei a ha­gyomány gyakorlásának, a közösségnek.

*

Idős szomszédunk a napokban halt meg. Anyám – aki nem hivatásos vagy önkéntes beteglátogató, egyszerűen ilyennek született – munka után a két kilencvenéves rokont látogatja, tolókocsiba ültet ágyszomszédot, rábeszéli némi levegőzésre, s közben ide is, oda is mosolyog, kedveske­dik, etet-itat – erőt ad, s talán erőt kap. Fogadkozom ma­gamban, nemcsak vele, két-három hetente, de sűrűbben is ellátogatok a jövőben az Amerikai útra.

(t.é.)

*

A Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány szívesen veszi ön­kéntes beteglátogatók jelentkezését Domán Istvánné a felnőt­tek, Salamon Edit a fiatalok, Bánó Hedda a vidéki nagyvárosok­ban élő betegek látogatóinak felkészítésében nyújt segítséget Je­lentkezni a 352-0051-es és a 352-0052-es telefonszámon lehet