Bész Olam – az Örök Élet Háza

Írta: Várai Emil - Rovat: Archívum, Hagyomány, Kegyelet, Közösség, Történelem

RÓMAI KORBÓL SZÁRMAZÓ, HÉBER FELIRATÚ SÍRKÖVEKET TALÁLTAK ÓBUDÁN AQUINCUM FELTÁRÁSAKOR * A XI. SZÁZADTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG A MAI ALAGÚT UTCÁNÁL TEMETKEZTEK ELŐDEINK * A PESTI CHEVRA KADDISA 1788-BAN ALAKULT

Ros Hásono előtt és a két nagy ünnep között benépesülnek a temetők, mert napjai a Kéver ovausz, az Ősök Sírja, vagyis a sírlátogatások ideje

Az őszi központi mártírünnepségekre az idén is a Rákoskeresztúri neológ temető­ben kerül sor, szeptember 17-én, tíz óra­kor. Prédikál dr. Domán István főrabbi, énekel Tóth Emil főkántor és a Rabbi­szeminárium kórusa.

*

Augusztus végén a szokottnál is csende­sebb a temető. Ma végső búcsúztatás sincs. A sírhalmoknál virágot ápoló csa­ládtagok és az utakat tisztító temetői al­kalmazottak. Gondozott lett az öröklét háza.

Hatvanezren nyugszanak itt, a buda­pesti zsidóság elmúlt másfél észázadának sajátos tanúságtevőiként. A legré­gebbi emlék az 1849-es pest-budai har­cokban elesett zsidó szabadságharco­sok oszlopa. A temető fölé magasodik az első világháború zsidó hősi halottai­nak emlékműve, aljában a megölt zsidó munkaszolgálatosokra emlékező kőko­porsó.

Magyarország aranykorának számító, a múlt század második felében megin­dult iparosítás megteremtőinek, abban meggazdagodottaknak, királyi tanácsos, udvari tanácsos címet nyertek fekete-fe­hér márványai szinte újnak hatnak, ha­sonló a közelükben nyugvó sióagárdi Zöld Márton tábornoké; a sikertelenek, a szegénynek maradt utcai árusoknak, szabóknak és susztereknek, vigéceknek, munkásoknak, kocsmárosoknak és szobafestőknek nem csak a teste, de sírhalma is eltűnt.

A sírkő is mutatja felállításának társa­dalmi viszonyait Az 1950-es, ’60-as években elterjedt szürke, szinte unifor­mizált műkő mellett mind több ma a dí­szes, sőt hivalkodó, aranyozott betűs márványcsoda.

A Kozma utcai téglafal mentén hatal­mas kripták. A múlt század végén kezd­ték azokba elhelyezni a feltörekvő pol­gárság legsikeresebb családjainak tete­meit. Állapotuk döbbenetes. A budai Goldberger család sírboltján kívül a többit nem csak az elhagyottság évtize­dei, hanem a fosztogatók is megrongál­ták. Az ajtókat felfeszítették. Bizonyára a koporsókat is feldúlták, nem tudva, hogy szegény-gazdag zsidó egyaránt deszkakoporsóban, egyetlen ingben alussza örök álmát. És mivel a kripták­ban érték nem volt, leszedték a rézfeli­ratokat. A márványba vésetteket nem tudták ellopni. Ezért olvasható a nemes­sé lett szinóbányai Kramer család sír­boltjában az egyik név alatt Meghalt a hazáért 22. évében 1916. szeptember 1. Korszyklownál.

*

Külön parcellában nyugszanak a rabbik és a hitközség jelesei. Szinte azonos vö­rös kő takarja a múlt században tanító­kat. Akinek sírján elolvasható még a felirat: Dr. Kohn Sámuel, a pesti egyház­községpapja 1841-1920… Vele szem­ben az Omikét alapító, Kantról, Majmuniról jelentős filozófiai műveket író, 1868-43 között élt Hevesi Simon főrab­bi sírja, akit így örökítettek meg a már­ványon hívei és tanítványai: Az emberi szellem, a prófétai nagyság legkitűnőbb jelensége. Mellette nyugszik Horovitz József szombathelyi főrabbi és felesé­ge, a budai nőkörzet elnöke, mögöttük az 1959-ben, ötvenéves korában el­hunyt Katona József, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, aki a sírfelirat sze­rint Szívvel, tollal, szóval szolgálta utol­só órájáig templomát, híveit, mártírjaink emlékét. A Biblia háború utáni legna­gyobb magyarországi művelőjének, a tíz éve elhunyt Scheiber Sándornak sírkö­vén csak annyi, hogy a tudomány dokto­ra, s Arany János verssorai: nem hal meg az, ki milliókra költi élte dús kincse­it…

A temető különböző részein az elmúlt évtizedekben elhunyt tudósoknak és művészeknek, Kossuth-díjasoknak, aka­démikusoknak sírjai, de van közös par­cellájuk is. Abban olvasható az egyik márványon: De gyönyörű / de gyönyörű ünnepen voltam… A versidézet alatt csak a név: Szép Ernő. Ott található Her­man Lipót festőművész és mecénás fe­lesége, aki aggkorában is mindenkinek Rozi maradt. Ennyi van a sírján is. Álló téglalap alakú, fehér márványon fekete márványlepel: Gózon Gyula. Szomszéd­ságában rézből színházi függöny és ab­ba kapaszkodó rézkéz: Kellér Dezső sír­ja, mellette nyugszik bátyja, Kellér An­dor újságíró. Az ő sírján egyik híres re­gény, A bal négyes páholy címlapjának reliefje. Mindkettőjük sírja ápolt, nem úgy, mint az életében is magányos Stel­la Adorjáné, azt nem látogatja senki. Még elhagyottabb, egy távoli részen süp­ped Markos József-Alfonzó nem is olyan régi sírhantja.

*

A bejáratokhoz közeli parcellák általá­ban gondozottak, távolabb azonban, kü­lönösen, ha a sírhalmot a háború előtt domborították, mind több az elhanya­golt, eltűnőben lévő. Egy ilyen környe­zetből tündököl ki a majdnem háromne­gyed évszázados, csipkézett, fehér már­vány. Rajta szöveg: Angyalkák őriznek. Pistike 1916-1919. Tavaly újították fel. A ravatalozótól mind távolabbra kísérik a gyászolók a halot­taskocsit. Sok kövön nemcsak az el­hunyt neve, hanem azoké is, akiknek sehol sincs sírjuk, mert elégették vagy tömegsírba dobták őket. Egy fekete márványon Anya Apa aláírással kez­detleges vers név szerint siratja négy elpusztított gyere­küket. A szülőknek a kegyetlen sors hosszú életet adott.

*

Garami László a Budapest Chevra Kadisa mai elnöke. Síp utcai irodájában kérdezem a főváro­si sírkertekről.

– A Rákoskeresztúri neológ és ortodox mellett a Farkasréti és az Óbudai teme­tők működnek ma.

Ha meglevő sírba, családtaghoz akarnak fektetni, akkor erre mód van a Salgótar­jáni úton és Kispesten is. Zárt a Pestlő­rinci és Csörsz utcai temető. Évtizedek óta évente hozzávetőlegesen ötszáz te­metés van. Az élők létszáma ugyan ke­vesebb, mint az ötvenes-hatvanas évek­ben, a temetéseké mégsem csökken, mert ma azok a családok is „vállalják” szeretettjük zsidó szertartását, akik az­előtt ettől karrierjüket féltették.

  • Temetnek elhamvasztottakat is?
  • Kénytelenek vagyunk, ha már a család az elégetést elvégeztette, nem tiltott, hogy a por is megkapja a végtisztességet. Mi az­zal is igyekszünk az elégetés ellen tenni, hogy a hamvakat tartalmazó urnák elhe­lyezése drágább, mint a tetemeké.
  • Mennyibe kerül egy temetés?

Ez tizenkét kategóriába csoportosít­va, a helytől függően változó. Az elhuny­tak majd tizenöt százalékának elhelyezé­se ingyenes, mert nincs közeli rokon, vagy a hozzátartozó a költségek megfize­tésére képtelen. Sokan ezt a valóság el­lenére állítják! Az ingyenes temetésnél sem kevesebb a kegyelet, azonos az öl­töztetés, a koporsó. Szegényt, gazdagot egyforma fájdalommal búcsúztat a rabbi és a kántor.

  • Mi történik az elhagyott sírokkal?
  • Mint más temetőkben, Rákoske­resztúron is kikezdi az enyészet, elgazo­sodik, összerogy. A temető keresztény munkásai azonban a közelmúltban vál­lalták, hogy a legszánalmasabbakat in­gyen karbantartják, jelentős szemé­lyekét pedig márványtáblával jelölik meg. A nemzeti Panteon Alapítvány pe­dig gondozásba vette húsz jeles személy sírját, kezdve Alexander Bernát akadé­mikustól Weisz Richárd olimpiai bajnok birkózóig.

– A sírokat nem csak az idő porlaszt­ja, rongálják a rablók is. Tudnak véde­kezni?

Egy éve töltöm be hivatalomat, ez alatt az idő alatt nem történt sírgyalázás. Kicserélődött a kinti gondnokság, éjjel­nappal szolgálatban van a porta. Min­dent megteszünk a holtak nyugalmáért.

*

Megölte őket a gyűlölet, őrizze emlékü­ket a szeretet – hirdeti magyarul és héberül a pilon tetejére írt szöveg a már­tírok terén vagy csarnokában. Félkörben kőoszlopokon hatezer név, amelyeket az évek során tintával írottakkal vagy ki­csiny márványlapokkal egészítették ki. Ez az évenkénti emlékezés helye. A dik­tatúra évtizedeiben is ezrek gyűltek itt össze Kéver Ovauszra, olyanok is, akik hivatalféltésből, ateista meggyőződés­ből más hitközségi rendezvénytől távol tartották magukat. És bár a múló évek során maguk a deportálást szenvedet­tek, a legközelebbi hozzátartozóikat el­vesztettek sorai gyérülnek, nem csende­sül a zokogás és nem csökken a gyászo­lók száma sem.

*

Köveket szedek. Az első kettőt szüleim sírjára teszem, azután nagyanyáméhoz megyek. Az ő táblájára írtuk mártír nagy­apám nevét is. Közelben nyugszik legidő­sebb halottam, akinek megvan a sírja: dédapám, Schulhof Jakab, élt 1835-től 1915-ig. Övé az ötödik kő.

 

Címkék:1995-09

[popup][/popup]