Bemutatjuk: New Yorki Figyelő
New Yorkban, Kaliforniában járván valamelyest megismertem a magyar, a magyar zsidó diaszpóra életét. Általában azt tapasztaltam, hogy az Amerikába szakadtak számon tartják egymást, a magyar nyelv belépőt jelent egy-egy társaságba, s még az is járatja a magyarul fogalmazott újságot, aki kevéssé ért egyet a tartalmával. E laza közösségeket jellemzi az összetartás, az összebújás igénye, az öntevékenységre, a műkedvelésre való hajlam – legalábbis az első, második generációt illetően.
Feltehetőleg ilyen diaszpóra tájékoztatója a New York-i Figyelő című újság, amely az amerikai magyar zsidóság hangjának titulálja önmagát. A háromhetenként megjelenő lap – amely számonként 70 centbe kerül – 1989-ben már a tizennegyedik évfolyamát jegyezte.
A New York-i Figyelő 12 – kisebb napilap méretű – oldalán tipikus kisközösségi újság formálódik. Beszámol egyleti eseményekről, a zsidó összefogás emelkedett pillanatairól, olvasói ünnepeiről, s olyan elbeszéléseket, verseket is közöl, amelyek talán inkább szerzőiket, mint olvasóikat gyönyörködtetik. A kisközösségi lapból természetesen nem hiányozhat a hirdetés, akár téliszalámit kínáló, akár magyar könyvet ajánló.
Az újság első oldalai a komoly eseményeké. Itt olvashatunk az Egyesült Nemzetek, az USA, Izrael, a Magyar Zsidók Világszövetsége, a Bnai Zion híreiről. Megtisztelő, hogy a New York-i Figyelő tavalyi évfolyama igen sokat foglalkozott Magyarországgal, a magyarországi zsidók problémáival. Beszámolt például a budapesti zsidó gimnázium évfordulójáról, ismertette dr. Schöner Alfréd főrabbi Keller Lászlónak, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai elnökének írt levelét, s így tovább.
A lapban nagy hangsúlyt kaptak a magyarországi politikai, gazdasági változások, a rendszerváltás folyamata. Augusztusiban így írtak a magyarországi benyomásokról: „A vajúdás magával hozta az évtizedeken át elfojtott, egymással gyakran igen ellentétes érzületek felszínre kerülését, ami egyaránt tapasztalható a társadalmi és politikai, mind pedig a zsidó életben.” Az újság rendszeresen foglalkozik a magyarországi antiszemitizmus vélt vagy valódi erősödésével, de az átalakulás értékeivel is. Meleg hangon szólt Horn Gyula vagy Pozsgay Imre amerikai útjáról, s például nyílt levélben köszöntötte köztársaságunk kikiáltását. Így: „Azok, akik a magyar kultúrát fogadják el szellemi alapjuknak, azok – tartozzanak bár bármilyen valláshoz, fajhoz, néphez – képezik az állam szilárd, fenntartó alapjait.”
Címkék:1990-02