Bemutatjuk: New Yorki Figyelő

New Yorkban, Kaliforniában jár­ván valamelyest megismertem a ma­gyar, a magyar zsidó diaszpóra éle­tét. Általában azt tapasztaltam, hogy az Amerikába szakadtak számon tartják egymást, a magyar nyelv be­lépőt jelent egy-egy társaságba, s még az is járatja a magyarul fogal­mazott újságot, aki kevéssé ért egyet a tartalmával. E laza közösségeket jellemzi az összetartás, az összebújás igénye, az öntevékenységre, a műkedvelésre való hajlam – leg­alábbis az első, második generációt illetően.

Feltehetőleg ilyen diaszpóra tájé­koztatója a New York-i Figyelő cí­mű újság, amely az amerikai ma­gyar zsidóság hangjának titulálja önmagát. A háromhetenként megje­lenő lap – amely számonként 70 centbe kerül – 1989-ben már a ti­zennegyedik évfolyamát jegyezte.

A New York-i Figyelő 12 – ki­sebb napilap méretű – oldalán tipi­kus kisközösségi újság formálódik. Beszámol egyleti eseményekről, a zsidó összefogás emelkedett pillana­tairól, olvasói ünnepeiről, s olyan elbeszéléseket, verseket is közöl, amelyek talán inkább szerzőiket, mint olvasóikat gyönyörködtetik. A kisközösségi lapból természetesen nem hiányozhat a hirdetés, akár té­liszalámit kínáló, akár magyar könyvet ajánló.

Az újság első oldalai a komoly eseményeké. Itt olvashatunk az Egyesült Nemzetek, az USA, Izrael, a Magyar Zsidók Világszövetsége, a Bnai Zion híreiről. Megtisztelő, hogy a New York-i Figyelő tavalyi évfo­lyama igen sokat foglalkozott Ma­gyarországgal, a magyarországi zsi­dók problémáival. Beszámolt pél­dául a budapesti zsidó gimnázium évfordulójáról, ismertette dr. Schöner Alfréd főrabbi Keller Lászlónak, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai elnökének írt levelét, s így tovább.

A lapban nagy hangsúlyt kaptak a magyarországi politikai, gazdasági változások, a rendszerváltás folya­mata. Augusztusiban így írtak a ma­gyarországi benyomásokról: „A va­júdás magával hozta az évtizedeken át elfojtott, egymással gyakran igen ellentétes érzületek felszínre kerülé­sét, ami egyaránt tapasztalható a társadalmi és politikai, mind pedig a zsidó életben.” Az újság rendsze­resen foglalkozik a magyarországi antiszemitizmus vélt vagy valódi erősödésével, de az átalakulás érté­keivel is. Meleg hangon szólt Horn Gyula vagy Pozsgay Imre amerikai útjáról, s például nyílt levélben kö­szöntötte köztársaságunk kikiáltását. Így: „Azok, akik a magyar kultúrát fogadják el szellemi alapjuknak, azok – tartozzanak bár bármilyen valláshoz, fajhoz, néphez – képezik az állam szilárd, fenntartó alapjait.”