Az izraeli demokrácia mutatói

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Az izraeli demokrácia mutatói – 2004

Az izraeli „Panim” („Arcok”) kultu­rális-társadalmi folyóirat 2004. őszi számában érdekes szociológiai fel­mérés látott napvilágot arról, hogy az izraeliek mennyire érzik maguké­nak és demokratikusnak hazájukat. A 2004 márciusában elvégzett köz­vélemény-kutatás keretében zsidó­kat és arabokat is megkérdeztek. A 18 éven felüli megkérdezettek szá­ma 1200 volt. A fiatalok esetében 585 15-18 év közötti zsidó és arab került be a mintába. Az alábbiakban részleteket közlünk a tanulmányból.

ELÉGEDETTSÉG A DEMOKRÁCIÁVAL

Az izraeliek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a demokrácia rosszul mű­ködik, 44 százalékuk pedig úgy vélte, hogy Izrael nem vagy nem eléggé de­mokratikus.

A zsidók 39 százaléka nem tartotta az országot elég demokratikusnak. Ez az arány 1990-ben volt a legalacso­nyabb (15 százalék), de Ehud Barak megválasztása után, 1999 júliusában, a második intifáda kitörése előtt emel­kedni kezdett.

KÖTŐDÉS IZRAELHEZ

Milyen mértékben érzi magáénak Izra­el államot és annak gondjait? “ – a meg­kérdezettek 73 százaléka azonosult az országgal; „Mennyire büszke vagy nem büszke arra, hogy izraeli?“ – 79 száza­lékuk büszkén vallotta magát izraelinek.

Ha az országgal való azonosulást vizsgáljuk, az arány az Izraelben szüle­tett zsidók esetében nagyon stabil, 83 százalékos. Azonban drámai változás­nak is szemtanúi lehetünk: a bevándor­lók esetében 2003-ban még 80 százalék érzett azonosságot Izraellel, 2004-ben azonban már csak 51 százalék. Az ara­boknál ez az arány 2004-ben 50 száza­lék, ami nem kevés.

AZ EGYENLŐSÉG TÁMOGATOTTSÁGA

Az utóbbi évben megfigyelhető, hogy csökken a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel való elégedettség. 2003-ban az összes megkérdezett 82 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „az országban a gazdasági-társadalmi egyenlőség nem elégséges 2004-ben már 88 százalék. A zsidók esetében ugyanez az arány 2004-ben 90 száza­lék volt. 1973-ban, amikor az ország komoly problémákkal küszködött, az elégedetlenek aránya 86 százalék volt, húsz évvel később azonban az arány 60 százalékra csökkent. 1996-ban is­mét 77 százalékra nőtt, 1999-re 62 százalékra esett, végül 2003-ban ismét 80 százalékra nőtt.

Ahogy csökken az egyenlőség érze­te, úgy nő a szocializmus támogatott­sága. 2003-ban az összes megkérde­zett 54százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja a szocialista elosztási rendszert, előnyben részesítve azt a kapitalizmussal szemben, 2004-ben már 60 százalék. A rohamos kapitalizálódás egyre növeli az izraeli szegé­nyek és gazdagok közti különbséget, a szegényedők pedig a jóléti rendszerek fenntartásában érdekeltek.

AZ ARABOK JOGEGYENLŐSÉGÉNEK TÁMOGATOTTSÁGA

2003-ban a megkérdezettek 53 száza­léka, 2004-ben pedig már 64 százalé­ka támogatta, hogy az izraeli arabok ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint az izraeli zsidók. Arra a kérdésre, hogy arab politikusok kapjanak-e he­lyet a kormányban, 2003-ban 38 szá­zalék, 2004-ben pedig már 45 száza­lék válaszolt igennel.

2001 után (amikor még a megkérde­zettek 60 százaléka gondolta úgy, hogy az izraeli arabokat diszkriminál­ják) az arabok jogegyenlőségének a tá­mogatottsága csökkent, de 2004-ben már ismét nőtt. Mivel tavaly a megkér­dezetteknek ismét 60 százaléka gon­dolta úgy, hogy az izraeli arabokat diszkriminálják, úgy tűnik, hogy a má­sodik intifáda hatásai múlóban vannak.

ELÉGEDETTSÉG A DEMOKRÁCIÁVAL

Míg a felnőttek csak 45 százaléka nyi­latkozott úgy, hogy elégedett a de­mokráciával, a fiataloknál ez az arány 53 százalék volt. A fiatalok a felnőtteknél inkább hajlamosak arra, hogy kihasználják a demokrácia adta lehetőségeket (lásd 24. ábrát). A fiata­lok nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni, bíznak a politikusokban és támogatják a szólásszabadságot, mint a felnőttek.

Mindamellett a fiatalok körében eléggé széleskörű a demokráciával szembeni bizalmatlanság. Mintegy fe­lük úgy véli, hogy a politikusok hajla­mosak figyelmen kívül hagyni az egy­szerű polgárok véleményét és 43 száza­lékuk támogatja a szólásszabadság kor­látozását. A felnőtteknél ez az arány 62, illetve 51 százalék. A fiatalok több, mint harmada úgy véli, hogy a politikai sikerhez csak a korrupción át vezet út, és mintegy negyedük nem bízik a vá­lasztási rendszerben. A felnőtteknél ez az arány 43, illetve 32 százalék.

Emellett, mind a fiataloknál, mind a felnőtteknél kitapintható a vágy egy erős vezető iránt. Ennek intenzitása a fiatalok körében változó: 1984-ben a Van Leer Intézet felmérésének egyik kérdése így szólt: Van olyan véle­mény, amely szerint az ország súlyos problémai úgy küzdhetők le, hogy tel­jesen megváltoztatjuk a politikai rend­szert, és olyan vezetés kerül az élre, amely nem függ a pártoktól. Mások szerint mindegy maradjon úgy, ahogy van. Mi a véleménye erről?” Akkor a fiatalok mindössze 28 százaléka gon­dolkodott így. 1995-ben a Karmel In­tézet felmérése szerint a zsidó fiatalok 37 százaléka osztotta ezt a véleményt.

Ami a bevándorló fiatalokat illeti, lel­kesebben pártolják a szólás szabadsá­gát: csak 28 százalékuk engedné meg, hogy az Izraelt élesen bíráló szónokokat letiltsák, szemben az Izraelben született zsidó fiatalok 48 százalékos és az arab fiatalok 39 százalékos arányával.

Ugyanakkor a felnőttekkel összeha­sonlítva a fiatalok kevésbé kötődnek Iz­raelhez (lásd alább). Összességében te­hát a fiatalok demokrácia-felfogása szűkebb, mint a felnőtteké, és emiatt elége­dettebbek a demokrácia működésével.

A FIATALOK KÖTŐDÉSE IZRAELHEZ

E témakörben három kérdést tettek fel: az államhoz tartozónak érzi-e ma­gát?; büszke-e arra, hogy izraeli?; mennyire bizonyos abban, hogy Izra­elben marad?. Egyértelműnek tűnik, hogy a fiatalok kevésbé kötődnek Iz­raelhez, mint a felnőttek. A jövőjét Iz­raelben az előbbieknek mindössze 73, míg az utóbbiak 87 százaléka képzeli el. A fiatalok között ezek az arányok eléggé állandóak: 1989-ben 74 százalékuk, 1995-ben 72 százalékuk, 2004-ben 73 százalékuk képzelte el a jövőjét Izraelben. Arra a kérdésre, hogy „Milyen mértékben érzi magáé­nak Izrael államot és annak gondja­it? “, a fiatalok mindössze 52 százalé­ka válaszolta azt, hogy „teljes mérték­ben”, míg a felnőtteknél ez az arány 73 százalék. Viszont arra a kérdésre, hogy „Mennyire büszke arra, hogy izraeli?“, mindkét korosztály 79 száza­léka válaszolta azt, hogy „nagyon” vagy „határozottan”

Az új bevándorló fiatalok ugyano­lyan büszke izraeliek, de csak fele annyira azonosulnak az országgal és annak gondjaival, és sokkal inkább haj­lamosak a kivándorlásra, mint az Izraelben születettek: mindössze 51 száza­lékuk képzelte el a jövőjét Izraelben.

Az arab fiataloknál fordított a hely­zet. Csak 46 százalékuk büszke arra, hogy izraeli és kevesebb, mint harma­duk azonosul Izraellel, de 70 százalé­kuk hosszú távon is Izraelben kíván maradni.

A politikai beállítottság szerint is szegmentáltak a vélemények. A balol­dali és a „középutas” fiatalok kevésbé büszke izraeliek, kevésbé azonosulnak az országgal és kevésbé biztosak abban, hogy hosszú távon is itt marad­nak, mint a jobboldali fiatalok, vagy mint a baloldali és a középen álló fel­nőttek. Például a „középutas” fiatalok mindössze 35 százaléka és a baloldali fiatalok 48 százaléka hajlandó azono­sulni Izrael Állammal, míg jobboldali kortársaiknál ez az arány 61 százalék. A középen álló fiatalok 62 százaléka, a baloldaliak 63 százaléka képzeli el a jövőjét Izraelben, míg a jobboldali fia­talok esetében ez az arány 80 százalék.

BIZALOM AZ INTÉZMÉNYEKBEN

A fiatalok leginkább három intéz­ményben bíznak: a hadseregben (80 százalék), a Legfelső Bíróságban (77 százalék) és a rendőrségben (76 száza­lék). A legcsekélyebb bizalom a poli­tikai intézményeket: a pártokat (38 százalék), a minisztereket (43 száza­lék) és a miniszterelnököt övezi.

A felnőttek is a hadseregben (86 százalék) és a Legfelső Bíróságban (79 százalék) bíznak a leginkább, de náluk a harmadik helyen az államfő áll (73 százalék). A felnőttek a legke­vésbé a pártokban (27 százalék) és a szakszervezeti szövetségben, a Hisztadrutban (38 százalék) bíznak.

Az arab fiataloknak mindössze 20 százaléka bízik a miniszterelnökben és 38 százaléka az államfőben. Ugyanakkor a többi csoportnál inkább bíznak a Hisztadrutban (63 százalék). A média 67 százalékuk bizalmát élve­zi, mert viszonylag kiegyensúlyozott­nak tartják. A Kneszetre 61 százalé­kuk tekint bizalommal, mert az izraeli parlamentben ott ülnek az arab és a kevert (zsidó-arab) pártok.

A vizsgálat során feltették a követ­kező kérdést: Véleménye szerint me­lyik az a tényező, amely a leginkább védi az izraeli demokráciát?“ A fel­nőttek legnagyobb számban a törvényhozó hatalmat (22 százalékuk pe­dig a Legfelső Bíróságot) jelölte meg, míg a fiatalok a végrehajtó hatalmat tekintették fontosnak (6 százalékuk pedig a miniszterelnököt). Azaz a válaszok megerősítették a már levont következtetést, mely szerint a felnőt­tek a jogi intézményekben, míg a fia­talok a politikai intézményekben bíz­nak inkább. Feltűnő volt, hogy milyen sokan tekintik a hadsereget és a rendőrséget az izraeli demokráciát legjobban védelmező tényezőnek. A bevándorlók közül sokan (15 száza­lék) jelölték meg a miniszterelnököt és még többen (21 százalék) egyetlen személyt (Avigdor Liberman, Natan Saranszki, Marina Szolodkin, Roman Bronfman – valamennyien az orosz bevándorlók pártjainak politikusai).

Nem meglepetés, hogy az izraeli ara­bok erre a kérdésre is egészen más vá­laszokat adtak. 10 százalékuk a jogi in­tézményekbe, 11 százalékuk a baloldali és az arab pártokba, 8 százalékuk pedig az egyszerű polgárokba veti a bizalmát. E számok nem túl biztatóak: jelzik, hogy az arab „szektor” egészen más­képp éli meg helyzetét a zsidó állam­ban. mint a többséget alkotó zsidók.

Rajki András fordítása

Címkék:2005-02

[popup][/popup]