Az ízléstől független tények

A fenti levél egész tartalmára jellemző cikkem címének elferdítése, Korn BZSH-elnök úr és Zoltai ügyvezető igaz­gató úr által történt önkényes felcserélé­se, és ezzel értelmének megváltoztatá­sa. A Szombat múlt havi számában a pontos cím: Törvényszegés után pályá­zat? (Én csak feltettem a kérdést, hogy a pályázatot törvénysértés előzte-e meg, míg a levélírók szerint törvényszegés követi a pályázatot, ha nem két hitkö­zségi funkcionáriussal vitáznék, ezt úgy értékelném, hogy elszólták magukat.)

Nagyobb baj, hogy hónapokon át, amióta a háború utáni legnagyobb zsi­dó beruházás előkészületeivel foglal­kozom, mindvégig hallgatással, az el­hallgattatás kísérletével, félrevezetés­sel találkoztam. Mindezek következté­ben is, bár az egymilliárd-hatszázhat- millió forintból bőven kitelhetett volna megfelelő telekre, az iskolát a szüksé­gesnél kisebb alapterületű, már megle­vő hitközségi ingatlanon húzzák fel. Mi­vel Zoltai Gusztáv korábbi állításaival ellentétben tervpályázat nem volt, két­séges az is, hogy a legjobb elképzelés szerint épül-e meg az iskola. A néhány hete meghirdetett kivitelezési pályázat is megkérdőjelezhető többek között azért, mert hozzá nem értők zsűrizik a pályázókat, így arra sincs garancia, hogy az iskola a legtakarékosabban, a legjobb minőségben épül-e meg.

Megjegyzésem levelük első pontjá­hoz: 1996. szeptember 11-én, az isko­laépítésről először nyilatkozó Zoltai ügyvezető igazgató ezt mondta: „…mi­vel ez olyan állami pénzből épül, amit nagyon szigorúan ellenőriz majd az Ál­lami Számvevőszék, ezért mindent hi­vatalosan, a törvényeknek megfele­lően csinálunk, nyilvános pályáza­ton…” E kijelentés és a pályáztatás té­nyének későbbi ismételt megerősíté­se nyomán joggal feltételezhettük, hogy a közbeszerzési törvény alá eső beruházásról van szó. Ezt a tényt ma­ga az 1995/XL törvény erősíti, amely­nek 1. pontja – hogy csak a mi ügyünkre vonatkozó részét idézzem – kimondja: „…az a szervezet, amely­nek fizetési kötelezettségéért a kor­mány kezességet vállalt… az így szer­zett pénzforrásból történt beszerzé­sekre a törvény szabályait kell alkal­mazni…” A törvény második pontja megmagyarázza, hogy beszerzés alatt árubeszerzéseket, építési beruházáso­kat és szolgáltatások megrendeléseit kell érteni. És ha a hitközségben ugyancsak önkényesen hirtelen átmi­nősítették a beruházást, akkor vajon miért a Közbeszerzési Értesítőben tet­ték közzé pályázatukat, amelyben csak az idézett törvény alá tartozók felhívásai jelennek meg.

A második pontban tájékozatlannak címkéznek az urak, mert feltettem a kérdést: ha a beruházás teljes körű le­bonyolítására a pályázat három külön­böző időpontban jelenik meg, s az ajánlattétel határideje 40 nap, akkor melyik hirdetés a meghatározó? Ame­lyik azt mondja, hogy február 25.? Vagy a március 4.? Esetleg a március 20.? Sértegetés helyett hasznosabb lett volna a hiteles dátumot megadni!

A harmadik pontban sem a kérdé­semre válaszoltak. Azt tudakoltam ugyanis, hogy kik voltak a Centrál Szálloda és a Révay utcai épület cseré­jében tanácsadóként közreműködő nemzetközi jogászbizottság tagjai, akikre egy régebbi nyilakozatában hi­vatkozott az ügyvezető igazgató. (Szombat, 1993. 8. szám, 4. oldal.)

A levél negyedik pontjában olvasha­tó: „…nem szükséges tovább taglalni a tárgyi tévedések sorát…” Vélemé­nyünk szerint talán mégis érdemes lett volna! Mert ha tévedhetünk is – lé­vén a hitközség elzárta előlünk az in­formációt, ezért hírforrásaink csak közvetettek voltak -, állításainkat visszautasítva sem jelzik követhetően: hol és miben értettük félre az összefüggéseket. Amíg nem cáfolják hitelt érdemlően állításainkat, addig az álta­lunk megvilágított tényeket tekintjük továbbra is relevánsnak.

Ami Korn és Zoltai urak levelének befejező mondatát illeti, olvasóink döntésére bízzuk: vajon ki írt butasá­got, s ugyan ki hazudott?