A REKORD NAPI 490 LÁTOGATÓ

Írta: V.E. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Gazdagabb, szebb lett a Zsidó Múzeum

1993 decemberében világszenzációt jelentett a döbbenetes hír: kirabolták a budapesti Zsidó Múzeumot. A pénzben kifejezve dollármilliókat érő, érzelmi értékben pedig felbecsülhetetlen kincseket vittek el a bizonytalan biztonsági berendezés miatt, szinte a posztoló rendőr szeme láttára. Fantáziadús humoristák szerint azok még tolták is a betörők bedöglött autóját. A kegytárgyak nagy része néhány hónap után visszatért, dicséret érte több ország együttműködő rendőrsége szakértelmének, s két darab híján mára vala­mennyi darab megkerült. A múzeum a közelmúltban nyitotta meg újra kapuit a renoválás és új belső terek kiképzése, valamint a kincsek hazaérkezte után.

Tudósításomhoz májusi aktualitást kértem B. Turán Róbert igazgatótól.

– Ilyen nincs – mondja határozottan, majd némi töprengés nyomán kiigazítja önmagát – hacsak az nem, hogy évtize­dek múltán ez az első május, amit nem előzött meg téli kényszerszünet. A fél­éves zárlatok 1944-1945 tragikus évfor­dulójára vezethetők vissza, amikor ez a terület a gettó része volt, a zsinagóga kertjében temettek, és a holtak a hitköz­ség hőközpontjából vezető fűtőcsövek fölé is kerültek. A csövek tönkrementek, de azokat csak kegyeletsértéssel lehe­tett volna javítani. A felújítás során új ve­zetéket fektettek, más nyomvonalon.

A múzeum 1930-as évek elején felhú­zott Bauhaus érintettségű épülete egy­beolvad a Dohány utcai zsinagógával, nemcsak a külföldi látogatók, hanem a budapestiek is a múlt század közepén emelt templom eredeti részének tekin­tik. Felújításuk is együtt halad, miköz­ben Európa legnagyobb működő zsina­gógájának jó része már eredeti szépsé­gében ragyog, a múzeum renoválása is befejezéséhez közeledik. (Sokan mond­ják, hogy a rablásnak „köszönhető” a fi­gyelem, anélkül nem jutott volna annyi pénz a múzeumnak, mint amennyit most kap. Az pedig biztosan nem önké­nyes feltevés, hogy a megsokszorozó­dott látogatók többségének figyelmét a betörés hívta fel az intézményre.)

A kincsek gyűjtése a század elején kezdődött, és az 1930-as években tető­zött. Említésre érdemes, hogy a II. világ­háború alatt a Nemzeti Múzeum két ke­resztény munkatársnője rejtette el és mentette meg az értékeket.

Napjainkra megszépültek a kiállítóter­mek padlójuktól a mennyezetig, márvá­nyon járunk, felülről pedig a mogendovid formában elhelyezett spotlámpák vi­lágítanak. A vitrinekben a Habsburg-birodalom zsidóságának a közösségi és családi életben használatos ezüstjei. Ezek bemutatása helyett – egy tárlat szó­beli megidézése mindig meddő – csu­pán a leglátványosabbakat említem: em­bermagasságú hanukkia, egyedi a koro­nával kombinált rinon-pár és a több­szintes figurális szédertál.

Mire e lap eljut az olvasóhoz, talán már helyére került az elrabolt kincsek egyik legértékesebbje, a csak áprilisban hazakerült páduai rinon-pár is.

…és ami még nem látható

A kiállításon nemcsak az eredeti, vagyis a rablás előtti tárgyak sorakoz­nak. 1994 elején, hogy a bűntett miatti sokk hatását enyhítsék, a frissen kineve­zett igazgató új munkatársaival sebtében ideiglenes bemutatót rendezett. Év­tizedek ellenőrizetlen, olykor kétes célú látogatásai után először ők nyitották ki megfelelő kontrollal a raktárakat, azok­ban ugyanis az ellopottakkal közel azo­nos értékek hevertek. Ezekből pótolták a látványosságot. Közülük a legszebbe­ket nem rakták vissza, amikor a „régiek” hazatértek: azóta együtt gyönyörködte­tik az érdeklődőket.

A raktár kinyílt és nem zárul be többé, ugyanakkor szigorú rend köti most már használatát: ajtaját két kulcs nyitja és azok két személynél találhatók. Nem úgy, mint a múltban, amikor illetéktelenek is bejárhattak, s a felületes leltár miatt az sem tudható, mi minden hiányzik.

– Az anyag felmérése hónapok óta fo­lyik – mondja az igazgató -, de évek kel­lenek, míg a végére érünk! A kegytárgyak ugyanis csak részei a raktárak titkainak, azokban más kincsek is találhatók. Pl.: a magyarországi zsidóság levéltára, bár a cionista vonatkozású dokumentumokat valamikor az 1950-es években elhurcol­ták, ma pedig a Politikatörténeti Intézet birtokában van – remélhetőleg nem so­káig. Könyveink – amelyek nem rohad­tak el a nemtörődömség miatt – mennyi­ségben nem vetekszenek ugyan a Rab­biképző Könyvtárával, mégis jelentő­sek, vannak köztük ősnyomtatványok, judaica-kéziratok, egyedi kiadványok. A raktárak számos képzőművészeti alko­tást is rejtettek, egyesek itt gombásodtak meg, pusztultak el a fagytól. Elő­vesszük annak a Róna Józsefnek egyik legjobb művét, a Zsuzsanna és a véne­ket, akinek jól ismert a várban Savoyai Jenő lovas szobra. Perlmutter Izsák festőművész életművének jelentős ré­sze is nálunk van. Az ő képei egyébként láthatók a római Galleria d’Arte Modernában, a firenzei Uffiziban, a Magyar Nemzeti Galériában. Rövidesen ezek is a közönség elé kerülnek, elkészül ugyanis a második emeletünk – az bemutatók­ra még nem szolgált -, ott lesz a helye A magyarországi zsidóság története című állandó kiállításnak és tárlatoknak.

Mind több vendég

Míg az igazgatóval beszélgetünk, a lá­togatók száma szaporodik: egy német if­júsági csoport érkezik, héberül és ango­lul ad információt Ungár György. Egy há­zaspár hozzánk fordul: mi keresztények vagyunk, tessék nekünk megmagyaráz­ni, hogy mi az a széderest…

A márciusi hivatalos megnyitó óta a napi rekord eddig 490 látogató, az átlag pedig 2-300 között van. A vendégkönyv is gazdag, bár a latin betűs csak udvaria­san elismerők, lehet, hogy a héber, hin­di, orosz, örmény, japán emléksorok tar­talmasabbak.

B. Turán Róbertnek és 10 munkatár­sának nagyratörő, de reális a tervük: a múzeumot a tudományos és társadalmi élet egyik színterévé is akarják tenni. Az elsőre a készülő könyv- és levéltár teszi alkalmassá. A másodikra, hogy felújított és kibővített terei ma Magyarországon a legelegánsabb zsidó környezetet jelen­tik, s alkalmasak zenei estekre és más igényes szűk körű rendezvényekre.

Leletmentésre is készülnek. Fel akar­ják keresni a vidéki közösségeket, ahol megszűnőben van a hitélet, elöregedett a közösség, s ha kérik, Budapestre hoz­zák a múlt relikviáit, a kegytárgyakat. Ugyanakkor ők is keresnek önkéntes munkatársakat: olyan hölgyeket és urakat, akik sok szabadidővel rendelkez­nek, és társadalmi munkában segítenék a ma még ismeretlen temérdek anyag feldolgozását.

 

Címkék:1995-06

[popup][/popup]