„A múltnak megvan a maga…”

Írta: Turczi István - Rovat: Archívum, Irodalom

A múltnak megvan a maga…”

A múltnak megvan a maga igaza. ”

Kürt hangja szól, megtérésre hív,

közelednek a pergamen-arcú, törékeny

ünnepek. Felszikrázik bennem a hiány;

a városok, a csodával határosak, miket

bejártam, a kegytárgyak s a túlvilági emberek,

– hiába reméltem, hogy új életre kelnek,

és megszólalnak bennem kérlelhetetlenül –

lábam előtt szanaszét hevernek

mint a gyár angyalcsontjai.

Ez lehet az, amit a sors…

Ez lehet az, amit a sors ígért nekem.

Ezek a felhők és tengerek; a gyomorban

kószáló görcsök, szerelmek; s a pillantásban

fellobbant gyertyafény egy más idő peremén.

Tíz bűnbánó nap után a megitéltetés.

Majd sátrakat látok, vidám gyermek-arcokat,

citrus illatát lengeti felém a szél.

Itthon vagyok, mégis úgy érzem, mindez

kevés; a megérkezéshez indulni kell.

Előre, vagy vissza akár; ahonnan.

 

támogatás

Címkék:1992-10