A közgyűlés üzenete

Írta: Várai Emil - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Hol van az alapításkori izgalom, a Magyar Tudományos Akadémia várbeli dísztermébe be nem férő sokaság; hol a gólyavárbeli második közgyűlés rangos politikusainak és más közéleti személyiségeinek tisztelgő jelenléte? 1991 decemberében, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület beszámoló közgyűlésen csak magunk vagyunk – százan. Kudarc, rossz vezetés vagy közöny okozza a hanyatlást? A beszámoló elnök, az elnökségi tagok és a felszólalók többsége ezt reális folyamatnak fogja fel, mert a három év előtti kezdet az egész társadalom demonstrációja is volt, az éledő demokrácia egyik fellobbanó lángja. Elsősorban persze a mi ügyünk volt: népünket, vallásunkat vállalók találkozása. Miért hát a változás, mi történt velünk?

Csak az, mint a szomorú forradalom többi szervezetével: a lángolás parázzsá szelídült.

A MAZSIKE vezetői és a korábbi aktivisták egy része távozott a szervezet mindennapi életéből – ez kritikaként is felfogható. A megmaradók túlterheltek, talán ezért kevesebb az ötlet, a kezdeményezés. A tagság érdeklődése látványosan hanyatlott, még a korábban rendkívül sikeres programok iránt is.

Egyesületünk szerepe azonban elvitathatatlan abban, hogy megerősödött a zsidó közösségi tudat, hogy százak kapcsolódtak be újra a zsidó közéletbe, hogy Izrael Államról hitelesebb információk kerültek a köztudatba s, hogy modern szellemiségű zsidó iskolába és óvodába iratkozhat be számos gyermek (már aki bejut a túljelentkezés miatt).

Bár többet vártunk, eredmény az is, ha valamilyen rendezvényen néhány tucat ember megjelenik, ha együtt kirándul, tanul, ha szombat estéjét nem magányosan tölti, ha társadalmi eseménnyé nő egy-egy képzőművészeti kiállítás megnyitója a Garay utcai klubhelyiség-galériában, ha egyetlen lelki sérült megszabadulhat szorongásaitól. Lehet az Egyesület működésében felszínességre, ügyetlenségre példákat hozni, de senkit sem utasítottak el, ha tenni akart. Magunkra vagyunk utalva, bennünket nem támogat külföldi segélyszervezet, mi sem hitegetünk senkit lojalitással viszontszolgálatokért.

Magunkat sem hitegethetjük.

Ötletek kellenek, több aktivitás a tagság részéről, s számon kérő figyelem, mely a vezetőséget is arra sarkallja, hogy még nagyobb összpontosítással, még többet tegyen az Egyesület megújulásáért. Ez a közgyűlés üzenete.

Várai Emil

Címkék:1992-01