„A jócselekedetek gyakorlása terén, nekünk, nőknek is sok tennivalónk lehet” – Jótékonysági bált rendezett a WIZO

Jótékonysági bált rendezett a WIZO

2003. május 11-én tartotta első jóté­konysági bálját a magyarországi WIZO. A bál bevételéből a BZSH Benjámin Zsi­dó Óvodáját, valamint a WIZO Izrael­ben működő családsegítő intézményeit kívánták támogatni. Az eseményen megjelent Judith Várnai-Shorer, Izra­el Állam magyarországi nagykövet asszonya. Tova Pinto, a Szochnut kelet-közép-európai igazgatója, Rádai Éva, a Benjámin Óvoda vezetője, és a zsidó közélet számos képviselője.

ET: Miben különbözik ennek a bálnak a közönsége a többi zsidó rendezvény résztvevőitől?

– Több itt az „ismeretlen arc”, azaz olyan, akiket más zsidó rendezvénye­ken még nem láttam – mondta a ren­dezvény biztonságára ügyelő, hitközsé­gi biztonsági őr.

A WIZO a női szervezetek hagyomá­nyos jótékonysági báljait eleveníti fel. „A zsidó nőszervezeteknek különösen fon tos feladata a jótékonykodás, hiszen a zsidó vallás hagyományai szerint a világ három alappillére: a Tóra, az Istenszol­gálat és jó cselekedetek… Az első kettő a hagyományhoz hű zsidóság életében elsősorban a férfiak feladata, ám a har­madik alappillér, a jó cselekedetek gya­korlása terén, úgy gondoljuk, nekünk, nőknek is sok tennivalónk lehet” – hang­súlyozta nyitóbeszédében Simon Erzsé­bet, a WIZO Magyarország elnöknője.

A WIZO alapításakor meghatározott célja a jisuvban élő nők szociális, egészségügyi, oktatási, jogi helyzeté­nek javítása volt – s mint Judith Várnai-Shorer köszöntőjében elmondta: „Iz­rael egy 55 éves, kedves, csinos, okos nő.” Ily módon a bál a női szolidaritás szép példáját adta.

Emellett a WIZO Magyarország a Ben­jámin Óvoda kiemelt támogatója – tud­tuk meg Rádai Évától, az óvoda vezető­jétől. Köszönő szavaiban ismertette az 1992-ben alapított zuglói óvoda pedagógiai munkáját, melyben fontos szere­pet kap a zsidó szokás- és hagyományrendszer ápolása.

A köszöntők utáni műsorban fellépő művészek ingyene­sen vállalták a fel­lépést. Elsőként Székhelyi József olvasta fel kulináris nosztalgiáit felidé­ző novelláját. Tud­ják-e mi köti össze Gül Babát, Rózsát és Ellát? Mi már igen: valamennyi krumpli. A novella végére azoknak is megjött az étvágya, akik nem farkasé­hesen érkeztek a bálba. Maros Gá­bor nápolyi dalai után a pikáns fe­hérboros halkoktél is megérkezett, kehelyben. Ezt fűszeres párolt csirkemell követte karamellizált almával, és nagy­mamái szakácsnői trükköket sejtető li­la káposztával. A desszert előtt (diplo­matapuding puncsmártással) Geren­dás Péter édesbús, andalító zenéje mellett mindenki megtalálta ezer éve nem látott ismerőseit, első szerelmét, vagy a báli terem előtt kíváncsiskodó angol turistákat:

Hallottak már Önök a WlZO-ról?

Nem, még semmit.

Pedig Angliában alakult az első világháború után, s az alapító hölgy, Rebecca Sieff Leedsben született…

Leedsben??? Mi Leedsből jöttünk, ahol valóban nagy zsidó közösség volt akkoriban, akik jórészt Oroszországból jött bevándorlók voltak, mint például Marks és Spencer…

A pudingra és a tombolára persze mindenki visszatért asztaltársaságához – és remélte, hogy a CD-t, a könyvet, a divatos táskát, a manikűrkészletet, a sovány nőkre illő kék ruhát és a bőrtár­cát a szomszédja nyeri meg, ő pedig elviszi a főnyereményt: egy Tel-Avivba szóló repülőjegyet.

Büszkék vagyunk a bálra, rengeteg munka van a ma esti szórakozás mö­gött – mondja Friedmann Peri és Já­vor Zsuzsa, a W1ZO vezetőségi tagjai. Már tavaly is terveztük a bált, de mos­tanra sikerült. Eddig a mára hagyo­mánnyá lett chanukkai bazárt rendez­tük meg minden évben, ahol a kereske­dők és magánemberek által felajánlott adományokból, saját készítésű sütemé­nyekből befolyt összeget jótékony cé­lokra fordítottuk. Bazár eztán is lesz, de reméljük, bált is tudunk még rendezni.

Hogyan sikerült eladni a jegyeket?

Megjelent a hirdetés a zsidó lapok­ban, és minden WIZO-tag törekedett ar­ra, hogy eladjon 4-5 jegyet. Volt olyan, aki többet is vett, jóllehet tudta, hogy csak egyedül tud jönni a bálra – de ez a támogatás miatt fontos.

Nógrádi Péter ügyvéd tíz jegyet vásárolt, mert mint el­mondta, a WIZO tevékenysé­gét még Izraelből ismeri, és tudja, hogy ott is sok a sze­gény ember és a támogatás­ra szoruló gyerek. A zsidó élet alapvető része a szolida­ritás – hiszen „kol jiszrael arevim ze la ze”, azaz min­den zsidó felelős a másikért – s mindenki segítsen, amen­nyit tud.

A bál talán legfiatalabb résztvevője Hont Diana má­sodik osztályos kislány volt. A pompás, piros rózsákkal díszített fekete nadrágkosz­tümöt viselő első bálozó édesanyjával és ruhatervező­jével, Maior Andreával vett részt a bálon. Diana – édesanyja segít­ségével – azt nyilatkozta az Esztertáskának, hogy nagymamája emlékére vesz részt a bálon. A nagymama Maior Ju­dit, akinek nevét emlékszoba őrzi a Bálint-házban, a WIZO Magyarország alapító tagja volt, s rengeteget dolgo­zott, amikor a nagy orosz alija közbül­ső állomása még Magyarország volt. Jóllehet a WIZO-s hölgyek úgy látják, hogy a fiatalabb, még elsősorban csa­ládjukkal, karrierjükkel törődő nők nem érnek rá a jótékonykodás nemes feladatára, Judit és Diana úgy érzik, hogy ennek is helyet kell szorítaniuk életükben:

Hogyan került a bálba Asbóthné Torma Judit, a Magyar Nők Szövetségé­nek elnöknője?

Régóta érdeklődő és támogató kap­csolatban vagyunk a WIZO vezetőségé­vel, több rendezvényen találkoztunk. Tudunk együtt gondolkodni, szórakoz­ni, a mai este is jó példa erre. Szép pél­dája annak, hogy lehet országokat, val­lásokat, társadalmi helyzeteket a nők egymás iránti jó szándékával áthidal­ni. Talán egy kicsit szebb lesz ettől a világ.

Hogy tetszik a ma esti bál? – kér­deztük a szinte minden zsidó kulturá­lis rendezvényen megjelenő Feldmájer Sándort

– Szívesen teszek eleget a zsidó jótékonyság parancsának – kár, hogy egyelőre Magyarországon nem próbálják a létező zsidó polgárságot rendszeres fund-raising vacsorákkal, alapítványi eseményekkel megcélozni. Olyan jótékonykodási lehetőségekkel, amelyek mindkét félnek jók: az alapít­vány pénzhez jut, a jótékonykodó pe­dig leírhatja ennek összegét az adójá­ból. Ma még nincs ennek igazán szerve­zett módja. Ugyanakkor a ma esti ren­dezvényen illett volna ügyelni arra is, hogy mások zsidó érzékenységét ne sértsék: most, a Pészachot követő gyá­szidőszakban nem illik bált rendezni, s szeretném, ha természetes lenne egy zsidó szervezet vacsoráján a kóser me­nü. Most külön kellett kérni. Más kér­dés a jótékonysági báloknál jelentkező ellentmondás: mulatunk és jóllakunk – hogy segítsük az éhezőket… Szolidabb külsőségekkel is meg lehetett volna rendezni – vagy ha ilyen, legyen drá­gább a jegy. (A báli belépő ára 10 000 Ft volt – a szerk.)

A magyar és izraeli zászlókkal díszí­tett színpadon a Pannónia Klezmer Band játszott fergeteges tánczenét – s az elnöknő, Simon Erzsi nemcsak a szervezésben, hanem a táncban is fá­radhatatlannak bizonyult. Mégis sike­rült őt lekérnünk egy rövid értékelésre:

Hogy sikerült, milyennek értékeled a WIZO első magyarországi bálját?

Nagyon elégedett vagyok, jó érzés volt látni, hogy tele van a terem. Ezt kezdetben el sem mertük hinni.

Honnan jött az ötlet a bál megren­dezésére?

– Januárban Izraelben jártam, a WIZO elnöknőinek konferenciáján, s a csa­ládlátogatások, beszámolók alapján vi­lágossá vált előttem, hogy Izraelben ta­lálkozhatunk éhező gyerekekkel, sze­génységgel, munkanélküliséggel – elkél hát a segítség. Ma Izraelben nemcsak a biztonsági helyzet romlása keseríti meg az ott élők mindennapjait, hanem az ország gazdasági helyzetének nehéz­ségei is. Izrael ma egy súlyos „Bokros­csomag” bevezetése előtt áll. Volt olyan idő, amikor mi vártunk és kap­tunk segítséget Izraeltől. Ma már úgy gondolom, a magyarországi zsidóság – sok problémája ellenére is – van olyan helyzetben, hogy megpróbálja viszo­nozni azt a sok segítséget, amit a zsidó államtól kapott. Amikor a konferenciá­ról hazajöttem, elhatároztam, hogy nem várunk decemberig, a chanukkai bazárig és a báli szezonig, hanem azon­nali tettekre van szükség. Nagyon fon­tosnak érzem, hogy ez az első ilyen rendezvényünk ugyan, de Izrael segíté­sének gondolata megfogta az embere­ket. A rendszerváltás után sok ember­nek nyílt lehetősége arra, hogy vagyont gyűjtsön, de még nem igazán jutottunk el a jótékonyság gyakorlásáig – jóllehet ez vallási parancs is. Úgy érzem, most megtört a jég.

Hogyan szerveztétek meg ezt a nagyszabású rendezvényt?

Ti, mint Esztertáska-aktivisták, tud­játok, hogy női dolgokat szervezni ret­tenetesen nehéz. Nagy harcokat kellett vívni az elfogadtatásért, de most úgy érzem, hogy sikerült megmutatnunk, képesek vagyunk rá, letettünk valamit az asztalra. Eddig is jó kapcsolatunk volt a zsidó szervezetekkel, de holnap­tól talán éppen ezért még jobb lesz. Persze a gyakorlati lebonyolításban so­kat segített, hogy módomban állt ko­rábban részt venni egy képzésen, ahol hasonló dolgokat tanultam – ezeket ter­mészetesen alkalmaztam is. Ez volt ed­dig anyagilag a legsikeresebb rendezvé­nyünk, bevétele majdnem kétszerese a szokásos bazár bevételének.

Hazafelé fiatal lányokkal indultunk el. A még egyetemista Szentirmai An­na, és a fiatal jogásznő, Seprényi And­rea ajándékba kapták a báli belépőt. Szimpatikusnak tartják a WIZO céljait, különösen az oktatás-nevelés fontossá­gát hangsúlyozták, hiszen más a hangu­lata egy közösségi szolidaritásból fenn­tartott intézménynek.

„Ha valamit mondani akarsz, kérdezz meg egy férfit, ha valamit csinálni akarsz, kérdezz meg egy nőt” – Margaret Thatcher e bölcs mondása állt a WIZO szórólapján. A WIZO első bálján tettekkel bizonyította, milyen az, ha tett és mondanivaló egymásra talál.

Juhász Borbála-Toronyi Zsuzsanna, az Esztertáska báli tudósítói

Jótékony hölgyek – visszatérve Erec Jiszrael-i látogatásukból – 1920-ban Lon­donban megalapították a Cionista Nők Világszervezetét, a WIZO-t. A szervezet céljaként a jisuvban élő nők és gyermekek helyzetének segítését, javítását ha­tározták meg. 1921 és 1933 között oktatási, egészségügyi és szociális intéz­mények sorát építették ki Palesztinában – és megalapították a WIZO számos helyi szervezetét a diaszpórában. Ma a WIZO cionista nők önkéntes alapon működő, pártsemleges, nonprofit nemzetközi szervezete, amely az UNICEF és az ECOSOC mellett az ENSZ tanácsadó szerve. Jelenleg 50 országban műkö­dik, 250 000 tagja van. A magyarországi szervezet 1991-ben alakult újjá, s Bu­dapesten 200 tagja van.