A gazdaság, tudomány, technika ötven éve Izraelben

Az izraeli gazdaság teljesítménye az or­szág fennállásának első ötven éve alatt semmivel sem kevésbé izgalmas, mint az izraeli történelem más területe. Az országnak létének első percétől kezdve hatalmas feladatokkal kellett megküz­denie. Az állam élethalál harcot vívott puszta fennmaradásáért, s ugyanakkor százezrével érkeztek az európai holo­caust túlélői, valamint az arab országok üldözött zsidósága – akiknek gyakran még sátor sem jutott a fejük fölé, és elegendő élelem sem volt mindig. Ezek a kihívások egy Izraelnél nagyobb és erősebb gazdaságnak is komoly meg­próbáltatást jelentettek volna, hiszen az ország lakossága akkor alig haladta meg a 650 ezer főt, s ez a lakosság mintegy 21 ezer négyzetkilométer nagyságú, jobbára sivatagos és sziklás területen élt. Visszatekintve az elmúlt időszakra úgy tűnik, mintha az ország történelméhez hasonlóan, az izraeli gazdaság története is az ország elpusz­tításával fenyegető sorozatos veszélyek és válságok láncolata lett volna. A gaz­daság sikeresen szembeszállt ezekkel a válsághelyzetekkel, sőt, mindegyik­ből erősebben került ki.

Honvédelem

Az ország védelme hatalmas terhet rótt a gazdaságra: ezt leginkább az izra­eli GDP-nek a védelmi kiadásokra fordí­tott százaléka tükrözi. Míg a legtöbb nyugat-európai országban és Ameriká­ban ez általában 1-3 százalék között mozog – amikor a vietnámi háború ide­jén ez a mutató 9 százalékra emelke­dett, az amerikai gazdaságot „hadi gaz­daságnak” tekintették -, Izraelben a vé­delmi kiadások az ország fennállásá­nak első tizenkilenc évében a GDP 10 százalékát emésztették fel, 1967 után 25 százalékot, míg az 1973-as Jom kippúri háború idején 45 százalékot. Ez az arány csak az Egyiptommal 1978-ban, illetve Jordániával 1994-ben megkötött béke-megállapodást követően kezdett el csökkeni. Jelenleg a védelmi kiadá­sok a GDP egyre csekélyebb részét emésztik fel: 1996-ban az 1990-es 13,1 százalékról 9,5 százalékra csök­kent. E csökkenés ugyanakkor elsősor­ban nem a biztonsági helyzet javulásá­nak, hanem a nemzeti jövedelem növe­kedésének köszönhető.

Bevándorlás

Számtalan olyan ország található vi­lágszerte, melynek lakosságát nagyszá­mú bevándorló gyarapította, de aligha van egyetlen más ország, amely a be­vándorlók révén fennállásának első há­rom éve alatt – azaz 1951-re – megkét­szerezte lakosainak számát. Az Izrael­be érkező bevándorlók nem voltak fia­talok, jól képzettek vagy vagyonosak – olyanok tehát, amelyeket a legtöbb or­szág szívesen fogad. Épp ellenkezőleg: a bevándorlók első hulláma a náci ha­láltáborok testileg-lelkileg meggyötört túlélői közül került ki; a következő hul­lám pedig elmaradott afrikai és ázsiai országokból érkezett. 1997-ig több mint 2,6 millió bevándorló érkezett Iz­raelbe: ezek túlnyomó többsége az or­szág fennállásának első két évtizede alatt telepedett le az országban. Ez a szám négyszerese annak, amely az ál­lam kikiáltásának évében élt Izraelben. A bevándorlók beolvasztása hatalmas forrásokat emésztett fel: a legelső években sátrakban, később hevenyé­szett házakban, lakókocsikban laktak, még később pedig eleinte kisebb, majd egyre nagyobb lakásokba költöztették őket, mindig az ország gazdasági lehe­tőségei szerint. Sokba került az okta­tás, az egészségügy és a szociális jutta­tások rendszere. A költségvetés tekin­télyes hányadát e célokra fordították.

Infrastruktúra

A legtöbb országban a gazdasági inf­rastruktúra – az út- és vasúthálózat, a ki­kötők, a repülőterek, a víz- és csatorna­hálózat, az elektromos erőművek rend­szere és a távközlési rendszer – folya­matosan épült ki az ország történelme során, a gazdaság fejlődésének ütemé­ben. Izrael azonban a négyszáz éves oszmán-török uralom következtében meglehetősen elmaradott ország volt. A brit mandátum harminc éve alatt ugyan történt némi előrelépés, de az Izrael Állam által örökölt infrastruktúra még így is minimális volt. A bevándorlók milliós tömegeit foglalkoztató modem gazda­ság – s főleg egy korszerű ipar – megte­remtésének alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra kiépítése volt. A tőkehi­ány – beleértve a korábbi nemzedékek által felhalmozott vagyon, illetve a kívül­ről beáramló tőke hiányát – pedig azzal járt, hogy a gazdasági vállalkozásokat az állami költségvetésből kellett finan­szírozni. Hiszen még az állam megalapí­tása előtti időkben az országban élő la­kosság nagy része is első- vagy másod­generációs bevándorlókból állt. Az inf­rastruktúra megteremtése így hatalmas összegeket emésztett fel.

Szociális ellátás

A szociális juttatások minden ország­ban komoly kiadást jelentenek. Izrael esetében azonban ez az átlagosnál töb­bet emésztett fel, s nem csupán azért, mert a bevándorlók szükségletei az át­lagosnál nagyobbak voltak, hanem azért is, mert az 1960-as évek végére világossá vált, hogy az állam megalaku­lása utáni első években érkezett beván­dorlóknak egy része nagy szegénység­ben él – többek között azért, mert az akkor rendelkezésre álló szűkös forrá­sok következtében gazdasági és szoci­ális integrációjuk nem volt mindig sike­res. Ezért lakásépítésre, oktatásra, egészségügyre és szociális rehabilitáci­óra az ország különleges helyzete miatt a nemzeti jövedelem nagyobb hánya­dát kellett fordítani, mint az államépí­tés évszázadain átment országokban.

A GDP növekedése

Izrael gazdasági teljesítménye látszó­lag ellentmondott „az erőforrások szű­kössége” elvét hirdető gazdaságelmé­letnek, mely szerint a fogyasztást a megtermelt javak mennyisége határoz­za meg, hiszen a GDP gyors ütemű nö­vekedése ellenére is a megtermeltnél jóval több forrást használt fel. Jól mu­tatja ezt az a tény, hogy történelme so­rán az ország importja mindig megha­ladta az exportot. Az éves kereskedel­mi mérleghiány az 1949-es 220 millió dollárról 1996-ra 12.9 milliárdra emel­kedett. Miként volt képes az izraeli gaz­daság finanszírozni ezt a deficitet? Min­denekelőtt a külföldön sikeresen meg­szerzett pénzügyi segítséggel. Ezek ki­sebb része a külföldi befektetők tőké­jéből származott, még kisebb százalé­ka pedig azokból a bevételekből, amit egyes izraeli állampolgárok kaptak kül­földről, nyugdíj vagy más jövedelem formájában, nagyobb részüket képez­ték a különböző zsidó szervezetek által gyűjtött összegek, illetve az Izrael Köt­vények formájában a magánszemélyek­től kapott hitelek. A szóban forgó összegnek több mint fele a baráti kor­mányok – főleg az Egyesült Államok – által nyújtott segélyekből származott. Az importált tőke összege az évek so­rán mintegy 120 milliárd dollárt tett ki.

A GDP növekedése 1948-1973 kö­zött elérte a 10 százalékot. Egyetlen más gazdaság sem volt képes hasonló­an magas növekedési arányt fenntartani ily hosszú időn keresztül. Ennek fényé­ben jobban érthető a „gazdasági cso­da”, melynek alapját a tömeges beván­dorlás eredményeképp megnövekedett a munkaerő és az országba beáramló külföldi tőke jelentette. Eleinte minden egyes bevándorlási hullám komoly ter­het rótt az izraeli gazdaságra, de némi idő elteltével az új bevándorlók eltartot­takból jövedelemtermelőkké váltak.

A tömeges bevándorlás idején ta­pasztalt viszonylagosan gyors gazdasá­gi növekedés arra utal, hogy a legtöbb bevándorló csak rövid ideig maradt munka nélkül. A legmagasabb munkanélküliséget az 1990-es évek elején re­gisztrálták, olyan időszakban, amikor az 1950-es évek óta nem tapasztalt be­vándorlási hullám érte el az országot. Az ekkor érkezetteknek gyakran egy évükbe tellett, míg megfelelő munkát találtak, dacára annak, hogy az izraeli bevándorlás történetében kétségkívül a legjobban képzettek voltak.

Fogyasztás és megtakarítás

Joggal gondolhatnánk, hogy egy olyan nemzetgazdaságban, mint az iz­raeli, mely komoly kihívások közepette évtizedeken át fenntartotta a világ egyik leggyorsabb növekedési ütemét, aligha jut a lakosság fogyasztásának növelésére. Mint fentebb említettük azonban, a beáramló külföldi tőke mennyisége jótékony hatást gyakorolt a gazdaságra, s ez lehetővé tette, hogy a polgárok is emeljék életszínvonalu­kat. Ugyancsak fontos körülmény, hogy az izraeli polgárok ebben az időben „visszafogták” fogyasztásukat, s nem költötték el minden jövedelmüket. A magán-megtakarítások aránya egyike a legmagasabbaknak a világon.

Izraelnek sikerült leküzdenie az arab országok gazdasági bojkottjából szár­mazó hátrányokat. A bojkott nem csu­pán az arab-izraeli kereskedelemre ter­jedt ki, hanem azokat a nem arab cége­ket is sújtotta, amelyek fenntartották kereskedelmi kapcsolataikat Izraellel. Ez számokban ki nem fejezhető káro­kat okozott az izraeli gazdaságnak, amit csak némileg ellensúlyozták a leg­több nyugati országban elfogadott boj­kott-ellenes törvények.

Tudomány és technológia

Az oktatási és tudományos infrast­ruktúra kiépítése és kiaknázása, vala­mint az ország legégetőbb gondjainak megoldására sarkalló kényszer várat­lan, a további fejlődést elősegítő szin­tézishez vezetett. E szintézis két jó pél­dája az ország fennmaradásának szem­pontjából nélkülözhetetlen hadiipar és mezőgazdaság. A jól felszerelt arab hadseregek fenyegető gyűrűjében élő ország csak nagy nehézségek árán tu­dott külföldről fegyvereket szerezni, ezért az izraeli vezetés úgy döntött, hogy megteremti saját hadiiparát. 1951-ben a kormány létrehozta az Izra­eli Repülőgép-ipari Gyárat, a haifai Technion egyetem keretében pedig megszervezték az repülőmérnöki rész­leget; mindkettő „bölcs beruházásnak” bizonyult. A növekvő lakosság ellátásá­nak kényszerét hordozó mezőgazda­ságban bevezették a csöpögtető öntö­zést, korszerűsítették a mezőgazdasági gépgyártást, az utóbbi időkben pedig egyre nagyobb mértékben hasznosítják a növénygenetika eredményeit a na­gyobb hozamú és ellenállóbb fajták el­terjesztésében. Az izraeli high-tech vál­lalatok ma a világ élvonalába tartoznak. A high-tech iparba történő külföldi be­ruházás összege az 1995-ös 240 millió dollárról 850 millió dollárra szökött fel 1996-ban. A mintegy 1800 high-tech cég 1997-ben 9 milliárd dollár exportbevételt ért el, s ez majdnem kétszere­se az 1990-es hasonló bevételeknek.

Kutatás és fejlesztés

Izraelben – lakosságához mérten – jóval magasabb a természettudomá­nyok, a gépgyártás, a mezőgazdaság és az orvostudomány különböző szakterü­letein dolgozó tudósok aránya, mint bármely más országban. A statisztikák szerint első helyen állnak a honi és kül­földi kutatók által közösen megjelente­tett publikációk számát tekintve, ami a széleskörű nemzetközi tudományos együttműködést tükrözi.

Izraelben ma mintegy 1800 kutató­fejlesztő cég működik, melyek között számtalan új vállalkozás található, s ezek termékei adják az ország 20 milli­árd dolláros exportjának felét. Az el­múlt néhány évben az elektronika az ország vezető ipari szektorává vált: 1995-ben mintegy 4.3 milliárd dollár értékben exportálták termékeiket, ami 15,5 százalékos növekedést jelent a megelőző évekhez képest. 1995-ben ez már 5.89 milliárd dollárt jelentett, míg 1996-ban meghaladta a 6 milliárd dollárt. Az elektronika mintegy 40 ezer ember foglalkoztat: ezek egyharmada tudományos fokozattal rendelkezik, 60 százalékuk pedig magasan képzett mérnök és technikus. Az egy alkalma­zottra eső termelés az 1984-es 46 ezer dollárról 150 ezer dollárra nőtt a 1990- es évek közepére. Izrael kétoldalú ku­tatási-fejlesztési megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, Kanadával, az EU országaival, Indiával és Szingapúrral – elsősorban vegyesvállalatok létreho­zására. Ezek az új cégek általában az iz­raeli partner innovációs készségének kiaknázására épültek, míg a külföldi partner a gyártásban és a piaci tevé­kenységben működik közre.

*

Az állam megalapítása óta eltelt öt­ven év alatt Izrael felépített egy dinami­kusan fejlődő gazdaságot és bekerült a technológiai kutatás élvonalába. Az egy főre eső GDP-t tekintve világviszonylat­ban a 21. helyen áll, s egy nemrég nyil­vánosságra hozott ENSz-jelentés sze­rint az egy főre eső jövedelem, a várha­tó élettartam és az iskolázottság alap­ján számított életszínvonal-mutató sze­rint Izrael a világ országai között a 23. helyet foglalja el.

Izrael számokban is mérhető gazda­sági teljesítményét az alábbi néhány tény illusztrálja:

■ Az ország világviszonylatban is ki­magasló gazdasági növekedést mutat, amely az 1990-es években átlagosan 6 százalék volt;

Világviszonylatban Izraelben a leg­magasabb az egy főre eső export;

Az elmúlt évtizedek során az orszá­got az alacsony munkanélküliség jelle­mezte – ugyanakkor az államalapítás időpontjának lakossága megnégyszere­ződött a 2,6 millió bevándorló letelepe­désével;

Az ipar, s főképp a high-tech szek­tor, elsődleges szerepet játszik az izra­eli gazdaságban, s ennek növekedési üteme meghaladja az GDP növekedési rátáját;

Az ország mezőgazdasága egyike a legfejlettebbeknek (ha például a hektá­ronkénti átlagtermést tekintjük), meg­honosítottak egy korszerű öntözési rendszert, és a legújabb kutatási ered­ményeket hasznosító technológiát al­kalmazzák a mezőgazdaságban.