A forradalom és szabadságharc orvosa – a Korányi család I. rész.

2007. szeptember 3.

A Korányi család az 1820-as években telepedett le Magyarországon. Nevük eredetileg Kornfeld volt. Nagyapám szerint a nyelvújítással született, majd elhalt korány – vagyis hajnal – szót két vagy három család választotta családnévnek a XIX sz. közepén.

	Korányi Frigyes

A Kornfeld név eredetéről a Tel-Aviv-i Diaszpóra Múzeum adatbázisa annyit tud, hogy a Kornfeldeknek valószínűleg Kohen lehetett az előző nevük, ami vagy kohenita származásra, vagy nagy bajból menekült családra utal. Az adattár és a családi szájhagyomány szerint egyaránt Morvaországiak.    

A Kornfeld család a XVII. században Bécsben élt, bankárok voltak, valószínű egyszerűen csődbe ment. Kornfeld Sebald már Prágában született 1800-ban. A bankszakmát bizonytalannak tartó apa fiait orvosnak taníttatta, majd Magyarország területére küldte, ahol akkoriban kedvezőbbek voltak a viszonyok. Kornfeld Sebald 1826-ban vette feleségül Nyíri Annát, eredeti nevén Kandel Annát. Nyíregyházán született, innen a Nyíri név. Apja, Kandel Haim volt az, aki javasolta, Sebald Kállón orvosi praxist szerezzen.

Nyíregyházáról így került a család Nagykállóra, ahol 1827. december 20-án született az első fiú Korányi Frigyes. Frigyes apja nyomdokain indult el, orvosnak készült. 1844-től Pesten orvostanhallgatóként többek közt Balassa Jánosnál tanult, aki erősen hatott felfogására is. Korányi Frigyes nevét az 1848-as szabadságharc idején az egyetemi ifjúság soraiban több dokumentum is említi, mint zsidó orvostanhallgatót. Korányi maga is részese volt a forradalmi eseményeknek, erről így számolt be korabeli visszaemlékezéseiben: 

“Az 1847-ről 1848-ra forduló télen az Oroszhegyi Józsa elnöksége alatt álló ifjúsági egyesületünkben előbb a Beleznay kert kertészházába, utóbb a Trattner Károlyi-udvari földszintes szerkesztői szobájában tartottuk üléseinket, és felolvasásainkat. Szélesebb körű és változatosabb közönségű találkozásaink a Pilvax-kávéházban folytak…Éppen igyekeztünk Balassa előadására. Az előadás megkezdésekor beszéd hallatszott fel a tanterembe. Néhányan a folyosóra mentek megnézni mi történik?

Visszatérve a terembe bekiabáltak: „Petőfi szaval”. Balassa megszakította előadását. . .  Szavaira ma is jól emlékszem: „Uraim nagy mozgalom indult meg. Tartsák meg nyugalmukat, higgadtságukat…” Tolongva futottunk az udvarba. Petőfi asztalon állva szavalta a “Talpra magyar”-t… Az udvart zsúfolásig megtöltötték az odasereglett jogászok és más iskolák tanulói. Mikor Petőfi a 12 pontot elszavalta, azzal a felhívással fejezte be, hogy menjünk a Hatvani-utcába. A tolongó tömeg a Horváth ház elé nyomult. Petőfivel és Jókaival egynéhányan felmentünk az erkélyre…A városházán hozott határozat úgy szólt, hogy egy küldöttség menjen Pozsonyba a Pestiek azon kívánságával, hogy felelős kormány neveztessék ki. Az egyetemi hallgatóság részéről az egyetemi küldöttségbe Vasváry Pál, Meixner, és én lettünk jelölve. Március 18-án megjelentünk a Pozsonyba induló hajó fedélzetén.”

Korányi Frigyes – akinek akkor már volt sebészeti gyakorlata – mint katonaorvos vett részt a harcokban, a szegedi 104-es zászlóalj főorvosaként. Részt vesz a temesvári ütközetben, a fegyverletétel Arad mellett éri.

A harcokból családja is kivette a részét: öccse Imre egyszerűen elszökött otthonról és 15 évesen beállt a hadseregbe. A Korányi és a Nyíri család több tagja, még a máramarosszigeti unokatestvér is szerepel Korányi harctéri naplójában.

A szabadságharc leverése után 1852-ben fejezte be tanulmányait, majd Bécsben dolgozott. Még 1852-ben történt, hogy kitiltották Bécsből és Pestről. Nagykállóra internálták, csak részben politikai és katonai szerepvállalása miatt. Saját véleménye szerint egy, a cenzúrán fennakadt magánlevélben a császárról tett tiszteletlen kijelentés volt a büntetés oka.

Kollányi Irén

(Következő rész az októberi hírlevélben jelenik meg)

(Forrás: Mazsike)