Áprilisi számunk tartalmából

Írta: Szombat - Rovat: Szombat magazin

Gadó János: Az ezeréves birodalom küszöbén
Dehumanizálás: egy személyt vagy emberek egy csoportját verbális agresszió útján megfosztanak emberi mivoltától, leprásként, féregként ábrázolják, akinek kiiktatása immár nem erkölcsi dilemma, csupán közegészségügyi feladat. A XX. századból jól ismert technika. Ez ma a Fidesz hivatalos politikája a demokratikusan megválasztott miniszterelnökkel szemben. A kormány nem magyar, vezetője nem ember: ezt az üzenetet veszi a szélsőjobb, és ennek megfelelően viselkedik az utcán.

„Nagyon szomorúnak látom a számháborút” – Ormos Máriával beszélget Várnai Pál
Az antiszemitizmus sokkal régebbi a fajelmélet első megjelenésénél. Gyökerei visszanyúlnak az ókori zsidó állam korába, végigkíséri a középkort, s ismertek egészen szélsőséges megnyilvánulásai. Az antiszemitizmus semmilyen vonatkozásban nem a fajelmélettel áll kapcsolatban – amelyről korábban nem is beszélt senki – hanem a mássággal, azzal, hogy a zsidóknak más volt a hitük, a vallásuk, az öltözetük, a foglalkozásuk. Az is megkülönbözette a zsidókat, hogy értettek a pénzhez, a kereskedéshez és jóval több volt körükben az írástudó ember, mint bárhol másutt.

Egydimenziós holokauszt-kiállítás – Novák Attila írása a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ kiállításáról
Nagyon problémás a magyar felelősség ábrázolása. Ebben is ingadozik a kiállítási szöveg, hiszen a magyar állami felelősséget mindenhol elismeri és dokumentálja, míg a társadalmi felelősség tekintetében ingadozik, hol nagyobb társadalmi közömbösségről beszél, hol mindössze arról, hogy voltak szélsőségesek is, miközben a tények szintjén nagyon részletesen leírja a szélsőjobboldali mozgalmak felfutását, a nyilas terrort, a csendőri apparátus tevékeny szerepét. Ám nem gondolja végig és nem mondja ki azt, hogy a szélesebb társadalom bizony-bizony csődöt mondott a vészkorszakban, hogy a vidéki gettósításokkor (erről feljegyzések, korabeli beadványok egész sora árulkodik) egymással versengve igényelték ki a zsidók lakásait, használati tárgyait.

„Minden oldalról zsidó vagyok” – Müller Péter Sziámival beszélget Csőke Zoltán
Nem tudom ki mondta, hogy amíg egyetlen embert is lezsidóznak a világon, addig ő zsidó akar lenni. És akkor jön a neheze, mi az, hogy zsidó? Szerintem zsidónak, nem zsidónak, antiszemitának és semlegesnek is meg kell egyszer fogalmaznia ezt magában. Én mostanában kezdem megérteni. Elvittem a feleségemet Izraelbe két évvel ezelőtt, és azzal az élménnyel jöttem vissza, hogy Izrael az egyetlen ország a világon. Én nagyon sok helyen megfordultam már, ráadásul az a fajta ember vagyok, aki mindenhol jól érzi magát. De ott rám szakadt egy érzés, hogy ez egy létező ország, hiába friss tákolmány, az összes többi viszont díszlet egy operettben. Lehet, hogy ez szörnyen hangzik, de onnantól kezdve az a szó, hogy hazám, valamennyi más himnuszban mulatságosnak tűnt. Mindig gyanakvó voltam egyébként a magyar hazafisággal, bár természetesen magyarnak vallom magam, de ahogy ezt itt kiejtik a szájukon az emberek, az mindig viszolyogtató volt a számomra.


2008. április / XX. évfolyam 4. szám

Letöltés (PDF)


2008. április / XX. évfolyam 4. szám

Címkék:2008-04, Borító

[popup][/popup]