Joszif Brodszkij: Zsidó temető Leningrád mellett

Zsidó temető Leningrád mellett.

Dőlt kerítés korhadó lécekből.

A dőlt kerítés mögött ott fekszenek sorban

jogászok, boltosok, zenészek, forradalmárok.

 

Maguknak énekeltek.

Maguknak gyűjtögettek.

Másokért haltak meg.

De előbb befizették az adót,

tisztelték a törvényt,

s e kilátástalanul materiális világban

talmudot tanultak,

idealisták maradtak.

 

Lehet, hogy többet láttak.

Az is, hogy vakon hittek.

De türelemre tanították fiaikat,

míg maguk önfejűvé váltak.

És nem vetettek gabonát.

Soha nem vetettek gabonát.

Csak ők feküdtek

a hideg földbe, mint a mag.

És örökre beletemetkeztek.

Azután pedig – betemette őket a föld,

gyertyák gyúltak,

és az Emlékezés napján

hidegtől fuldokló,

éhes öregemberek

fejhangon kántáltak a megnyugvásról.

És meglelték.

Az anyag széthullásában.

 

Semmire sem emlékezve.

Semmit sem felejtve.

A korhadó lécekből ácsolt dőlt kerítés mögött,

négy kilométerre a villamos végállomástól.

 

1958

Szántó T. Gábor fordítása