Zsidó nők – akik nem hagyják elnyomni magukat

Írta: Krausz Viktória - Rovat: Kultúra-Művészetek

Nők, akik nem hagyják elnyomni magukat sem a nemi sztereotípiák által, sem pedig vallási hovatartozásuk miatt. Nőnap a Szombat oldalán.

Tanulnak, dolgoznak, nem is keveset, miközben a „nőiségükből” fakadó „elvárásoknak” úgy tesznek eleget, ahogy nekik jó, így lesznek ők is és a környezetük is elégedettek.

 

Raj Ráchel tortakészítő

Raj Ráchel

„Szerencsés vagyok, mert igazából nem kell választanom a munka, a család és az identitásom között. Minden szervezés kérdése. Persze van egy fontossági sorrendem, az első, hogy anya vagyok, tehát a legfontosabb, hogy a gyermekeimmel minden rendben legyen. Aztán a zsidó hagyományok továbbadása, ezt teszem a munkám által. A munkám a szenvedélyem. Ha nem csinálhatnám, nem lennék boldog, s elégedett és akkor se anyaként, se feleségként sem tudnék száz százalékos lenni. Munka miatt nem hagyok ki egyetlen olyan programot sem, ami a gyerekeimhez kapcsolódik, minden iskolai rendezvényen is ott vagyok, de szerencsére van segítségem is.”

A tortakészítés, tortatervezés egy szakma, csak itthon még kevésbé ismert. Ráchel divattervezőnek tanult, de mivel édesanyjának cukrászüzlete volt és könyveket is írt a zsidó konyha receptjeiről, ezért gyerekkorától kezdve természetes volt a sütés-főzés. Olyannyira, hogy először átvette édesanyja boltját, majd 2002-ben megnyitotta első, saját tortaszalonját, amelyből azóta már négy is van Budapesten. Ezeket és az internetes tortarendelési oldalt férjével közösen vezetik. Mivel édesapja, Raj Tamás rabbi cukorbeteg volt, megtanulta, hogyan lehet ugyanolyan finom, ám diabetikus süteményeket is készíteni.

„Természetesen fontosak a zsidó hagyományok, próbálom édesapám tanításait, szellemi örökségét is továbbvinni a tortatervezés, s főként a flódni által. Édesapám mindig azt mondta, hogy a tudatlanság szüli a rosszindulatot és a kirekesztést, ezért igyekszem minél több emberrel megismertetni és népszerűsíteni a süteményeken, tortákon keresztül a zsidó gasztronómiát, a kultúrát és a hagyományokat. Hátrány sosem ért sem azért, mert nő vagyok, sem a származásom miatt. Sőt, ez a szakma inkább nőknek való. Zsidó óvodába jártam, aztán megfordultam a Lauderban is, azonban végül egy hagyományos gimnáziumban érettségiztem, de soha nem bántottak. A nyitottság és az optimizmus nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, tudjuk, mi van körülöttünk, de a magunk céljaira koncentráljunk. Otthon minden zsidó ünnepet tartunk, mert a hagyományok és a rengeteg szeretettel készített étel, sütemény tartja össze a családot” – mondja Raj Ráchel.

 

Bartha Anita hebraista

Bartha Anita

„Teljesen természetes, hogy zsidó nőként élek, ha választanom kellene, sem döntenék másképp. Nyolcévesen találkoztam először izraeli katonalányokkal, meghatározó élmény volt, egy ideig én is katona akartam lenni, de ez hamar elmúlt. Később éltem egy évet Izraelben, tanultam a Haifai Egyetemen, és önkénteskedtem kibucban is. Itthon magyar-hebraisztika szakon végeztem. Az izraeli, erős civil aktivitás és társadalmi elköteleződés nagy hatással volt rám, így itthon is valami ilyesmivel akartam foglalkozni. Nem emlékszem, hogy valaha komoly, hátrányos megkülönböztetés ért volna. Az életrajzomban is mindig feltüntettem például, hogy beszélek héberül és éltem Izraelben. Tapasztalataim szerint ezt itthon inkább kuriózumként kezelik.”

Anita több hazai, zsidó civil szervezetnél is tevékenykedett. Jelenleg az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem könyvtárának rendberakásán dolgozik munkatársaival, illetve férjével, Radvánszki Péter rabbival közösen kezdtek bele nemrég egy új vallási közösség, a Klauzál Súl építésébe. „Hiszünk abban, hogy a demokratikus, a tagok és nemek közti egyenlőségre törekvő közösségeké a jövő. Egy egaliter, független kis közösség vagyunk, nyitottak mindenki felé, akit érdekel a zsidóság és szeretne tanulni. Úgy gondolom, hogy a modern társadalomban nincsenek leosztott férfi-női szerepek. Nálunk otthon az főz vagy takarít, aki éppen ráér. Nem vakon szabálykövető a vallásosságunk, hanem reflektált, tudásalapú. Ezt a fajta hozzáállást szeretnénk másokkal is megismertetni a közösségben.” Bartha Anita szerint újra kell gondolni és aktualizálni a hagyományokat, a tanításokat, ezt pedig egy nő ugyanúgy megteheti, mint egy férfi. „Gondolkodni nőknek is szabad és kell is.”

Nemrég történt egy eset, ami nagyon felháborította: egy vallásos zsidó temetésen az elhunyt egyik női rokona nem mondhatott beszédet, pusztán azért, mert nő. „Ilyen buta szabály a világon sehol sincs, semmi értelme, viszont megalázó és megmagyarázhatatlan” – tette hozzá.

 

Fodor Natália kommunikációs vezető

Fodor Natália

Natália nem vallásos családban nevelkedett, de kisgyerek korától természetes volt, hogy zsidók. „Édesapám holokauszt-túlélő, és ezt sosem titkolta, beszédtéma volt otthon. Mindig zsidó közösségben mozogtam (óvoda, iskola), sokszor voltam Szarvason is. Jártam az ORZSÉ-ra, a Wesley János Főiskolára, és időnként persze nem-zsidó közösségbe is egy-egy tanfolyam kapcsán, de soha nem ért atrocitás. A nőiség megélése pedig számomra inkább közegtől függ. Szociális munkásként volt, hogy azt éreztem, inkább férfiaknak szánnak bizonyos pozíciót.”

Natália négy éve dolgozik a Bálint Házban, most már a sajtókapcsolatok és a pénzügyek egy része is hozzátartozik. A női szerepekről szóló szakdolgozatában azt a következtetést vonta le, hogy ha egy nő dolgozik, háztartást visz, édesanya és nőként is szeretne funkcionálni, ráadásul vidáman, kibékülve önmagával, akkor ez a legritkább esetben sikerül külső segítség nélkül. „Egyelőre még gyermek és férj nélkül élek, nagyon kevés a szabadidőm, jelenleg kulturális menedzser szakra járok, fontos a tanulás és a folyamatos fejlődés. Azt mondhatom, elégedett vagyok az eddigi női zsidó sorsommal” – teszi hozzá nevetve.

Címkék:gasztronómia