Nézz vissza haraggal?

 Lapunk e most induló új rovatában az elmúlt idők zsidó sajtójából talál egy csöppnyi ízelítőt tisztelt olvasónk. Száz évvel, hetvenöt évvel, ötven évvel, huszonöt évvel ezelőtt: négy teljesen különböző korszakba tekintünk vissza, ennek megfelelően négy teljesen különböző zsidó politikai magatartásformával találkozunk. A mai zsidó olvasó – ha nem is utasítja el ezeket egyértelműen – aligha azonosul velük fenntartás nélkül. Innen a rovat kérdőjeles címe is: vajon a kor körülményei között nem is cselekedhettek másként, vagy már akkor tudniuk kellett volna…? Az alábbi – hol szívszorító, hol kiábrándító, hol megfonto­landó – dokumentumokat bocsájtjuk a tisztelt olvasó elé.

100 éve írták

Egyenlőség, 1894. november 16.

Dr. Vázsonyi Vilmost, lapunk oszlopos dolgozótársát, tekintettel a f. hó 22-én és 23-án tartandó székesfővárosi vá­lasztásokra, a budapesti terézvárosi de­mokrata párt székesfővárosi bizottsági tagságra jelölte. Hisszük, hogy a VI. ker. zsidó választók tudják, kicsoda dr. Vázsonyi Vilmos és mit tett különösen a reczepcionális mozgalom alatt, me­lyet főképpen ő hívott életre. Szép al­kalmuk nyílik, hogy elismerésöket fe­jezzék ki a kitünő fiatal politikusnak és írónak, ki nagy tehetségét főképpen a felekezet szolgálatának szentelte és a kitől a zsidó hit magyarság, melynek oly sok még a tennivalója, még igen sokat várhat. De Vázsonyi Vilmos amúgy is csak becsületére válhatik an­nak az előkelő testületnek is, mely székesfővárosunkat képviseli és becsü­letére fog válni ott természetesen a zsidóságnak is.

75 éve írták

Egyenlőség, 1919. november 9.

Mintha nem okozna elég gondot a magyarkérdés, melynek megoldásától függ életünk és boldogságunk, a ma­gyar politika törpe nagyságai felvetet­ték a zsidókérdést. E törpe óriások dühöngenek és átkozódnak, közbe- közbe gyilkolgatnak is úgy néhanapján és az embernek, ha állampénzen osztogatott röpirataikat és örjöngő beszédeiket olvassa, szinte azt kell hin­nie, hogy Magyarország jövője attól függ: miként akarják ők megoldani az úgynevezett zsidókérdést. A gazdasági és a pénzügyi probléma, a legyőzött és a bolsevikiek által kirabolt ország re­generálásának gondja: elenyésző csekélységként jelentkezik az ő beállí­tásukban, szerintük a legfontosabb kérdés volt is, marad is: a zsidókérdés. Könnyű fölvetni ezt az örök kérdést – az átkozódásnak és a gyűlöletnek mindig van talaja – de feleletet adni rá már nem tudnak az esztelen uszítók. Röpirataik ugyan megoldják a kérdést azzal, hogy travesztálják Offenbach vidám Szép Heléna-indulóját: Fel Krétába! igy: Fel Palesztinába! de ők maguk is sejtik, hogy ez az általuk kívánt új zsidó hon­foglalás nem egyéb rossz tréfánál.

(A zsidókérdés. írta dr. Vázsonyi Vilmos, volt igazságügyminiszter)

50 éve írták

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. szeptember 7.

Mély megilletődöttséggel lépünk a beköszöntő uj év elé. Köd és homály bontja annak távlatát. Megzendül a Sofár riadókürtje. Hangja mit hirdet nekünk? Mire tanít e fordulón?

Hirdeti nékünk Istennek uralmát – malchijjausz – hogy Ő az Ur a mindenség fölött. Felserkent minket, hogy em­lékezzünk – zichraunausz – hogy visszaszálljon gondolatunk az Ő csodatetteire, hogy emlékezzünk gond­viselő művére: a Szináj – azon történt szent kinyilatkoztatására, pusztai vezérletére, hogy sívó sivatagban őrizte népét, veszedelmek közt oltalmazta, mert reá bízta kinyilatkoztatott igazságát. És hirdeti kürtrivalgás ere­jével – saufórausz – hogy az isteni gond­viselés ereje nem csökkent az évszázadok alatt és mindig Izraellel lesz. Ez a megrendíthetetlen erős meg­győződés töltse be lelkünket az uj esztendő küszöbén…

Járjunk a hűség, a kötelesség­teljesítés és a becsület útján; hűséggel, becsülettel és kötelességtudással szol­gáljuk e válságos korszakon a társadal­mat…

Beköszönt hozzánk a köddel és homállyal borított uj esztendő, de a ködön túl felénk tündöklik az isteni gondviselés napnál ragyogóbb világossága. Bész Jáákauv lechu venélchó beaur Adonáj, Jákob háza jertek, járjunk az Úr világosságában! Ebben a fényben van vigasztalásunk, remény­ségünk, biztonságunk. Ez a világosság űzze el kétségeink sötétjét, a reményvesztettség éjszakáját, a megtöröttség és bánat homályát.

(Dr Hevesi Ferenc: Ros Hasónó 5705)

25 éve írták

Új Élet, 1969. szeptember 15.

Maga a hitfelekezet az állam jóváhagyásával megalkotta a maga megfogyatkozott létszámához mért megfelelő szervezetét… megalkotta az Országos Képviselet Szervezeti Szabályzatát. Ez lehetővé tette azt, hogy a létszámában megfogyatkozott és teljesítőképességében erősen lecsök­kent hitfelekezet erőit össze lehessen fogni és egy egységes cél érdekében lehessen felhasználni és érvényesíteni. Az érvényben lévő szabályzat és annak helyes alkalmazása mellett a magyar zsidóság az ország összes zsidó felekezeti intézményei mintegy egységes hitközséget alkotnak… Az erőket az Országos Képviselet fogja össze és irányítja…

(Ünnepek előtt írta dr. Láng Viktor, a MIOK alelnöke)