Szabad választás és kettős mérce

A keddi Kneszet-választás apropóján szerzőnk az Izrael számára fölöttébb hátrányos kettős mércére hívja föl a figyelmet. Aki komolyan híve az emberi jogoknak, az szerinte nem Izrael, hanem Gáza, Irán vagy Katar ellen ránt kardot.

Izrael azon gyűlölőinek a figyelmébe, akik amúgy az emberi jogok letéteményeseiként tekintetnek magukra.

Október 27-én – az eddigi tapasztalatok birtokában bízvást mondhatjuk – tiszta és szabad választást tartanak Izraelben. Az ellenzéknek reális esélye van a kormány leváltására. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki nyer: önmagában az a tény, hogy választáson, békés eszközökkel az ellenzéknek reális esélye van kormányra kerülni, jelentős különbség Izrael és számos haramiaország között.

Egy szempontból persze nem mindegy, hogy Netanjahu bukik-e vagy sem: ha ugyanis új miniszterelnöke lesz Izraelnek, akkor nehezebb lesz Izraelt fasiszta diktatúrának vagy valami hasonlónak láttatni, mint akkor, ha Bibi marad. Nem, nem azt állítom, hogy Izrael fasiszta diktatúra – sem nem fasiszta, sem nem diktatúra –, azt viszont igen, hogy egy új miniszterelnökkel Izrael ellenségei elesnének egy számukra erősnek tűnő érvtől. Ráadásul mivel Bibi nem egyenlő Izraellel, ezért Bibi esetleges bukásával kibújna a szög a zsákból: akik tovább gyűlölködnek, azok valóban Izraelt gyűlölik, nem Netanjahut.

Olyan választást, ahol az ellenzéknek reális esélye van a regnáló vezetést leváltani, nem látni Afganisztánban, Iránban, Törökországban, Katarban, Szaúd-Arábiában – a Hamász által uralt Gázáról, ill. ún. „Palesztin Hatóság” által uralt Judeáról és Szamáriáról nem is beszélve. De hogy ne csak mohamedán többségű országokról legyen szó – nem látni ilyet Oroszországban és a „népi” Kínában sem.

Az az emberi jogok iránt állítólag elkötelezett Izrael-gyűlölők azonban nem a fönt fölsorolt országok ellen fenekednek, hanem Izraelt démonizálják.  (Just for the record: mivel Gáza, illetve Judea és Szamária sem nem ország, sem nem állam, leírásukra az entitás szó a megfelelő.).

Az emberi jogok bajnokainak esetleg érdemes lenne szivárványos kitűzős szimatszatyrukkal előbb Tel-Avivban, majd Gázában sétálni egyet. Fordított sorrendben nehéz lesz.

Úgy érzem, kissé kettős a mérce.