Padláson talált Biblia és imakönyvek

Borbély László 55 éves, Tamásiban élő építési vállalkozó – munkatársunk, Sós Csaba útján – az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek.

Nem olyan régen padlástakarítás közben találtam egy régi bőröndöt. Nagy meglepetésemre a bőröndből 15 héber nyelvű imakönyv és biblia került elő. Pár darabban névbeírásokat, családra utaló pecsétet is találtam. Ezek minimum 75 éve ott lehettek.

Megpróbáltam a bőrönd sorsát felkutatni. Az előttünk lakó 1951-ben került ebbe a házba, de nem tudott ezekről a bibliákról. 1945 előtt Tamási város ezen utcáit, házait zsidók lakták, kereskedők, boltosok, iparosok. A mi utcánk végében volt valamikor a zsinagóga, amit lebontottak. Ma már csak egy tábla van ott, amit meg szoktak koszorúzni az elhurcolt és meggyilkolt zsidók emlékezetére.

(Tamásiban az 1900-as évig nőtt a zsidók száma, amikor 411 főt számláltak. Az 1941. évi adatok szerint a településen már csak 187 zsidó élt. Randolph L. Braham leírása szerint 1944-ben a tamási gettóban összesen 210 helyi és környékbeli zsidó lakost gyűjtöttek össze – S. Cs.)

Aztán egyszer szembejött velem egy írás az interneten, hogy előkerült egy régi, héber nyelvű biblia és hosszas nyomozás után sikerült megtalálni a család leszármazottjait, akiké volt a biblia. A családtagok eljöttek, bejárták Bonyhád valamikor híres, nagy zsidóságának az emlékhelyeit, a két zsinagógát és temetőt, a pászkasütőt, és a botlató köveket. Végül nagy meghatottsággal és köszönettel átvették a megtalált bibliát, a családjuk ereklyéjét.

Ezen felbuzdulva megkerestem Bonyhádon a Max Nordau Magyar Izraeli Baráti Társaság Egyesületet és elindítottuk a keresést az általam megtalált 15 könyv eredeti tulajdonosai, illetve a leszármazottaik után. Addig is, amíg a keresés folyik, felajánlottam kiállításra a könyveket. Hetesi Beáta, az egyesület elnöke eljött hozzám Tamásiba és átvette őket. Elmondta, hogy azokat méltó módon, egy külön erre a célra vásárolt üveg bemutató szekrényben kiállítja a történelmi ó zsinagógában.

Én pedig azt remélem, hogy ezzel jót cselekedtem, sok ember megismeri ezt a történetet, és a könyvek végül rátalálnak az eredeti tulajdonosok leszármazottaira.”

Hetesi Beáta pedig a következőket mondta:

„A bonyhádi Max Nordau Egyesület szent kötelességének – micvának – tekinti ezt a feladatot, így a jövőben is szívesen vállalja, hogy a hozzá eljuttatott zsidó emléktárgyakat, könyveket megőrzi, bemutatja az érdeklődőknek, az eredeti tulajdonosok leszármazottjait felkutatja, és a tárgyakat visszaszolgáltatja nekik.”

Feljegyezte: Sós Csaba