Nem rehabilitálják a 135 éve született „portugál Dreyfust”, mert nem tud ügyében személyesen eljárni

Arthur Carlos de Barros Basto, a portugál hadsereg 1961-ben elhunyt kapitánya posztumusz rehabilitációját azzal az indokkal tagadja meg a jelenlegi kormányzat, hogy az elhunyt nem tudja ügyét személyesen intézni.

Arthur Carlos de Barros Bastót, a hadsereg portugál tisztjét – a francia Alfred Dreyfushoz hasonlóan – zsidósága miatt hamisan vádoltak hazaárulással, és súlyos meghurcoltatásban volt része.

“Hihetetlen, de csak akkor lennének hajlandók ügyét vizsgálni odafenn, ha azt hazaárulással vádolt és elítélt nagyapám – aki most 136 éves lenne – személyesen terjesztené elő” – nyilatkozta Isabel Barros Lopes, Barros Basto unokája, Porto város zsidó közösségének elnöke.

Az 1930-as évek Portugáliájában, Antonio de Oliveira Salazar konzervatív és nacionalista diktatúrája idején, Barros Basto nagyhatalmú ellenségeket szerzett magának azzal, hogy az Anusim – a portugál inkvizíció idején, a 16. században és később erőszakkal kitérített zsidók – leszármazottaiból igyekezett létrehozni a portói zsidó közösséget.

Barros Bastót igaztalanul vádolták azzal, hogy szexuálisan zaklatott férfiakat – akiknek a körülmetélését intézte, és 1937-ben ezzel a váddal bocsátották el a hadseregből, ahol kitüntetéssel szolgált.

Salazar diktatúrájának bukását követően 1974-ben Barros Bastót nem rehabilitálták, de egy 2012. évi nemzetgyűlési határozat megállapította, hogy karrierjének „az általánosan ellenséges légkör” vetett véget, „nevezetesen az, hogy zsidó volt”.

A következő évben a hadsereg ezredesi rangban visszamenőlegesen rehabilitálta – az előléptetést 1945-ben kapta volna meg, ha nem fosztják meg tisztségétől. A védelmi minisztérium azonban – a szabályzattal ellentétben – soha nem hajtotta végre a kinevezést. Ez anyagi kárpótlást jelentett volna családjának az elszenvedett igazságtalanságért.

Isabel Barros Lopez kedden azt nyilatkozta, hogy a kormány „bizonytalan időre fölfüggesztette a rehabilitációt.” A maga és gyülekezete részéről ezt nem tartja elégségesnek, teljes restitúciót követel.

“Ha két héten belül nem kapunk választ, keresetet adunk be a Portugál Közigazgatási Bíróságra, és –amennyiben szükséges – elmegyünk az Emberi Jogok Európai Bíróságára is” – nyilatkozta David Garret, a portói zsidó gyülekezet jogügyi szakértője.

Barros Basto 1920-ban tért a judaizmusra, miután ősei zsidóságát fölfedezte. Azon munkálkodott, hogy helyreállítsa Portó város zsidó hitközségét és fölépítse a Kadoorie Mekor Haim Zsinagógát. Az Ibériai-félsziget legnagyobb zsinagógája 1938-ra készült el.

„Nagyapám segített a közösségnek visszatalálni a judaizmushoz. Jesivát nyitott, újságot alapított, és kérte a világ szefárd zsidóit, hogy imádkozzanak a portói zsinagóga felépüléséért, ami most a legnagyobb Ibériában.”

Barros Basto erőfeszítéseket tett, hogy az ország északi részén élő zsidó származásúakat is megnyerje közösségének, és szervezett hitközséget alakítson ki, de nem járt sikerrel.

Elbocsátása nagy lelki megrázkódtatással járt számára, de lánya, Miriam szerint hitt abban, hogy előbb—utóbb tisztázzák és visszanyeri rangját.

Életéről 2019-ben készült játékfilm “Sefarad” címmel.

Jelenleg 30 országból származó mintegy ezer zsidó él Portó városában. Három zsinagóga, Holokauszt múzeum látogatható és kóser éttermek működnek.

Times of Israel – Bassa László