Komoly Ottó és a cionista hősök

Komoly Ottó nevét mostanáig alig ismerték, holott önfeláldozó embermentő volt. Talán a legnagyobb. Most végre Lélekmentők – Komoly Ottó és a magyar cionista mozgalom embermentő tevékenysége a vészkorszak idején címmel látható tablókiállítás a Holokauszt Emlékközpontban, a Páva utcai zsinagóga terében.

A 10 roll-up-on olvasható, kronologikus tárlat vándorkiállításnak készült; a történészi koncepció és a kiállítás célja, hogy Komoly Ottó mindmáig félárnyékban lévő alakja közismertté váljon.

A tablók szövegei (Glässer Norbert, Olosz Levente, Zima András) és képei több dimenzióban közelítik meg a magyar cionista mozgalom történetét, küldetését, az embermentők tevékenységét és Komoly Ottó életpályáját.

A Komoly család túlélő leszármazottainak missziója, hogy megőrizzék a mártír Komoly Ottó emlékét, aki felmérhetetlen szerepet töltött be a magyar zsidóság életében. Rokonai családi hagyatékból származó relikviákkal, archív dokumentumokkal, fotókkal járultak hozzá a tárlathoz, amelyen más hazai és nemzetközi közgyűjteményekben található fényképek, iratok, cionista plakátok (fotói) is szerepelnek. Komoly Ottó unokája, Oded Fürst Izraelben él; unokahúga Komoly Judit (az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, rektorhelyettese, számos pedagógiai közlemény és szakkönyv szerzője), unokaöccse, az Angliában élő Komoly Tamás, aki aktív kutatómunkát végzett az emlékkiállítás érdekében.

A bevezető rávilágít, hogy Komoly Ottó egyénisége elválaszthatatlan a tettre kész modern zsidó (ön)identifikációjától; felismerte, hogy az új korszak, a modern világ kihívásaira felelős választ kell adnia. A zsidó nemzeteszmét családi örökségként vette át. Az, hogy cionizmus nem csupán nemzeti alapon nyugvó vízió, hanem tetterős, filantróp hozzáállás, a vészkorszakban lett nyilvánvaló. Komoly (Kohn) Ottó és embermentő társai mind az életüket kockáztatták.

Komoly Ottó gazdag életútja jól követhető a tablókon.

Kohn Ottóként született 1892-ben Budapesten. Apja, Kohn Dávid jelen volt a bázeli Cionista Kongresszuson, a bontakozó magyar cionista mozgalom egyik első szervezőjeként. Hat gyermekét is ebben a szellemben nevelte. Kohn Ottó fiatalon publicisztikáival és fordításaival erősítette a mozgalmat. Herzl: Altneuland művét magyarra fordította, amit apja 1916-ban adott ki, mivel ő katonai szolgálatát töltötte a K. u. K. hadseregben. Tipikus, hogy Kohn Ottó, akár a többi zsidó polgár, lojális volt a monarchiához; századosként, kitüntetésekkel (és sebesülésekkel) szerelt le. 1919-ben megírta A zsidó nép jövője c. kis könyvét, mint optimista víziót a zsidó nemzeti mozgalom diaszpórabeli erősödéséről, bízva a kedvező (világ)politikai fejleményekben.

A háború után a Műszaki Egyetemen diplomázott, mint statikus mérnök. 1920-ban feleségül vette a horvát zsidó Lillát. Kislányuk, Lea születése után a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban, Atyina faluban telepedtek le. Vasúti mérnökként dolgozott, majd 1924-ben visszaköltöztek Budapestre, ahol beleugrottak egy kockázatos vállalkozásba; megvették egy gépgyár felét. Nem volt szerencséjük. Ezután egy budapesti tervezőiroda lett a munkahelye és építészeti szakmai lapokban publikált. Párhuzamosan a Zsidó Szemlének is belső munkatársa. Nem közismert; a vasbetontervezés specialistája volt. Kozma Lajos és Enyedi Béla munkatársaként részt vett a Margit körúti Bauhaus bérház, az Átrium tervezésében. 1931-ben Komolyra magyarosította a nevét.

„A névváltoztatásban az a gyakorlati szempont vezette, hogy hatósági eljárásoknál a Kohn név, mint a beterjesztés szerzőjének neve, eleve ellenhatást váltott ki és gyakran ártott az ügynek….” – olvashatjuk felesége visszaemlékezésében.

Az első világháború után nemcsak a cionista ideológia lett népszerű, hanem a politikai cionizmus is erősödött Palesztinában és Európában is (egyebek közt a Balfour-nyilatkozat következtében is). Közép-Európában az asszimilációt preferáló nemzetkoncepciót felülírta a faji alapokra építő nacionalizmus, amely a zsidókat fokozatosan kirekesztette (pl. numerus clausus.) A cionisták józanul felismerték: a neológ asszimilációs stratégia  valójában zsákutca.

A cionista ideológiát a neológia és az ortodoxia is élesen ellenezte, leginkább vallási okokból. Nem csoda, hogy a Magyar Cionista Szövetséget a belügyminiszter csak 1927-ben vette nyilvántartásba. A Horthy-rendszerben hol engedélyezték, hol nem. Az irányzat (a cionista „ernyőszervezet”)  se volt egységes, a zsidó állam alapítását a különféle csoportok a baloldali Hasomer Hácáirtól a jobboldali Bétárig másként vizionálták.

Magyarországról az első világháború és 1938 között évente 200-300 ember alijázott.

A kivándorlási engedélyeket az ifjú cionisták, a halucok kapták, akiket felkészítettek a kibucalapításra.

Komoly Ottó az 1930-as évek közepétől a vezető testület tagja. Mérsékelt nézetei tették alkalmassá 1940-ben a Magyar Cionista Szövetség elnöki posztjára.

A Budapesti Zsidó Segély- és Mentőbizottságot (Vaada) 1943 januárjában alakították a cionisták, hogy a szomszédos országokból menekülő zsidókat segítsék, és megszervezzék a magyar zsidóság önvédelmét, és mindehhez pénzügyi forrásokat teremtsenek. (Ebben pl. az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció / OMZSA is rutinos volt.)

A Vaada német megszállás utáni tettrekészsége, a mentés logisztikája nyomon követhető a tablókon.

Komolyt, a Mentőbizottság elnökét a első világháborús kitüntetései mentesítették a sárga csillag viselése alól és a kijárási tilalom se érintette. 1944 augusztusától a Központi Zsidó Tanács tagjaként kulcspozícióban tárgyalt a magyar politikai vezetéssel, a deportálások alternatívájaként a tömeges kivándorlást propagálta, sikertelenül. Míg Komoly kormányköröktől próbált támogatást kérni, Kasztner Rezső és Joel Brand  Adolf Eichmannal egyezkedett; ennek lett eredménye az ún. Kasztner-vonat mentőakció 1944 június végén. Komoly is részt vett az utaslista összeállításában. Krausz Miklós, a Palesztinai Hivatal elnöke, az alija szervezője menleveleket állíttatott ki a semleges követségekkel. Komoly is elmenekülhetett volna a „Kasztner-vonaton”, nem tette. Barátjának, Marton Ernőnek, az Új Kelet alapító főszerkesztőjének írt levelében így vallott: „Erkölcsi halottnak érezném magam, ha most elhagynám a posztomat.”

1944 szeptemberében Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselője kinevezte Komoly Ottót az „A” osztály igazgatójává – ez volt a „Nemzetközi Vöröskereszt gyermekosztálya”. A halucok és a Mentőbizottság segítségével Komoly 52 gyerekház alapításával kb. 6000 gyermeket és 600 alkalmazottat mentett meg. Ellátták a gettót élelemmel és a gettó „kórházait” gyógyszerekkel, és ontották a vöröskeresztes menleveket.

Komoly 1944. december 28-án költözött a pesti rakparton lévő Ritz Hotelbe. Innen hurcolták el a nyilasok „kihallgatásra” 1945. január elsején. Vélhetően a Dunába lőtték.

A holokauszt után a hitközségek nem akadályozták többé a tömegmozgalommá váló cionista szervezkedést, hiszen ők építették a jövőt a romokon, gyermekotthonokat hoztak létre és felkészítettek a kivándorlásra. A túlélők bizakodtak Izrael alapításakor, és a koalíciós időszakban a cionista pártok is működhettek a kommunista hatalomátvételig. 1949-ben a Magyar Cionista Szövetséget nacionalistának bélyegezték, betiltották, letartóztatott vezetőit perbe fogták.

Az emlékezet(politika) érzékeny terület. Komoly Ottó lett a háború után a cionisták legnagyobb mártírja, és neológ és ortodox körökben is tisztelték. 1948-ban Tildy Zoltán köztársasági elnöktől posztumusz a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát kapta; a kitüntetést lánya vette át Tel-Avivban.

Az államszocializmus alatt a cionista ellenállás történetéről, Komoly személyéről mélyen hallgattak, tabu volt, nem illett zsidónak lenni, pláne cionistának. A rendszerváltás után több emléktáblát is kapott Budapesten. 2022-ben, a Scheiber Sándor utca 3. alatti emléktábla állítást Komoly Tamás kezdeményezte. Izraelben is számos helyen őrzik emlékét.

Történészi koncepció: Olosz Levente, Zima András

Kurátor: Benedek Nóra