Hat éve hunyt el Ullmann Ágnes, a világhírű biológus

 2019. február 25-én hunyt el Párizsban Ullmann Ágnes, a világhírű biológus.

Ullmann Ágnes, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tagja az EMBO-nak, a molekuláris biológusok európai akadémiájának. Párizsban, a Pasteur Intézetben olyan Nobel-díjas tudósokkal dolgozott együtt, mint Jacques Monod és François Jacob. 1982 és 1995 között az intézet tudományos fejlesztési igazgatójaként is tevékenykedett. Az intézet egyik legmeghatározóbb mikrobiológusa volt, kutatásai ma már a modern molekuláris biológia alapvetéséhez tartoznak.

Több, mint 60 éves kutatói pályafutása során elnyerte a római Sapienza Egyetem díszdoktori címét, megkapta a Francia Becsületrendet, és a mikrobiológia egyik legmagasabb nemzetközi elismerését a Robert Koch-aranyérmet.

Ullmann Ágnes munkássága a molekuláris biológia „hőskorszakára” esett, amikor a tudósok elkezdték feltárni, hogyan szabályozzák a sejtek a saját működésüket. Kutatásai során olyan alapvető folyamatokat írt le, amelyeket ma már az egyetemi tankönyvekben tanítanak. Kiemelkedő kutatásokat végzett a szamárköhögést okozó baktérium egyik toxinja kapcsán. Megmutatta, hogy ez a toxin hogyan “hatol be” a gazdaszervezet sejtjeibe, és hogyan bénítja meg az immunrendszert. Ez a felfedezés alapvető volt az új típusú vakcinák és terápiák kifejlesztéséhez. Pályája végén olyan módszereket fejlesztett ki, amelyekkel mérni lehetett, hogy két fehérje milyen erősen kapcsolódik egymáshoz a sejten belül. Ez segített megérteni a sejt belső “gépezetének” összeszerveződését. Ullmann Ágnes nem “csak” egy kutató volt a sok közül; ő volt az, aki kémiai nyelvre fordította le azt, amit a genetikusok csak elméletben sejtettek. Munkája nélkül a mai géntechnológia és gyógyszerfejlesztés sokkal lassabb és nehézkesebb lenne.

Párizs önkormányzata 2026 elején döntött úgy, hogy az Eiffel torony építésekor (1889-ben) felvésett 72 férfi tudós neve mellé 72 kiemelkedő női tudós nevét is felíratják. Ullmann Ágnes neve szerepel a listán a Nobel-díjas Marie Curie, Irène Joliot-Curie és a DNS szerkezetének felfedezésében kulcsszerepet játszó Rosalind Franklin mellett.

*

Ullmann Ágnes életének korai szakaszát mélyen meghatározta magyar zsidó származása és a holokauszt traumája, amely elől csak a szerencsének és a családi döntéseknek köszönhetően menekült meg.

1927-ben született Szatmárnémetiben, egy polgári magyar zsidó családban. Gyerekként háromnyelvű volt, magyarul, románul és németül beszélt. Önéletírása szerint állandóan furcsa kérdésekkel nyaggatta, édesapját, például: „Hogyhogy a zöld füvet evő tehenek fehér tejet adnak?” Apja meghatározó alak volt az életében; ő szerettette meg vele a tudományt, amikor 14. születésnapjára elajándékozta neki Paul de Kruif Bacillusvadászok (Microbe Hunters) című könyvét. Ez az élmény indította el a mikrobiológia útján.

A család és a fiatal lány sorsa a holokausztban egy politikai döntésen múlt. Míg szülővárosa, Szatmárnémeti az 1940-es második bécsi döntés után Magyarországhoz került, addig ő középiskolai tanulmányait a Romániához tartozó Aradon végezte. Ez a különbség mentette meg az életét. Az észak-erdélyi (magyar fennhatóság alatti) zsidóságot 1944-ben szinte teljes egészében deportálták Auschwitzba, míg a dél-erdélyi (román fennhatóságú) területeken, így Aradon is, a zsidók többsége elkerülte a deportálást. Bár ő maga megmenekült, családjának a magyar fennhatóság alatt maradt része súlyos vérveszteségeket szenvedett a holokausztban.

Sean Carrol „Brave genius” című, 2013-ban megjelent, Monod-ról és Camus-ről szóló könyvének harmadik hőse a címadó zsenik mellett Ullmann Ágnes. Az érdeklődő olvasó ebből a könyvből és Ágnesnek az Annual Review of Microbiology 2013 évi kötetében megjelent önéletrajzi írásból ismerheti meg életét és munkásságát. Ebben írja a háború utáni éveiről:

„1945-ben szereztem érettségit egy román állami iskolában Aradon, éppen a háború vége előtt. Ezután a Kolozsvári Egyetem Természettudományi Karára jártam. A második világháború alatt Kolozsvár, egy bájos város Erdély dombjai között, Magyarországhoz tartozott, és még mindig Kolozsvár magyar nevét viselte, amikor odaérkeztem. Erdély az 1947-es párizsi békeszerződések után került vissza Romániához. Az egyetemen töltött első két évem alatt Kolozsvár afféle senkiföldje volt. A polgári lakosság elmenekült Erdélyből, nem tudván, kié lesz legközelebb. Az Operaház működött. A diákok számára szinte ingyenes volt a belépés; ráadásul a jéghideg teleken fűtötték. Művészek és költők érkeztek sok nyugati országból: Jacques Thibaud és Yehudi Menuhin hegedűszonátákat játszott a diákoknak, Tristan Tzara pedig a dadaizmusról és a szürrealizmusról tartott előadásokat, amelyekről én még soha nem is hallottam. Továbbá, bár a háború utáni időszak nem volt könnyű, és gyakran éheztünk és fáztunk, teljesen elmerültünk egy igazi kulturális légkörben. Ezzel szemben az egyetemen a természettudományos oktatás annyira elégtelen volt, hogy néhány év múlva úgy döntöttem, átiratkozom a Budapesti Tudományegyetemre…1947-ben igazi kommunista diktatúra jött létre. Később Magyarország Magyar Népköztársasággá vált. Politikai tisztogatások és koncepciós perek kezdődtek; körülbelül 100 000 embert tartóztattak le vagy deportáltak koncentrációs táborokba, és több ezret kivégeztek. Magyarország évekig Európa legkeményebb diktatúráját élte át. Engem is letartóztattak, de csodával határos módon 48 óra múlva szabadon engedtek. 1949-ben szereztem kémia diplomát a Budapesti Tudományegyetemen. Ezután az Orvosi Kémia Tanszéken kezdtem dolgozni, amelyet Straub F Bruno, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert egykori tanítványa vezetett.”

Az ő izomműködéssel és fehérjeszintézissel kapcsolatos kutatásaiba kapcsolódott be Ullmann Ágnes, közben pedig tanított is.

Az ELTE-n ismerkedett meg férjével, a zsidó származású Erdős Tamás (1924–2024) biokémikussal ,aki korábban Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársaként dolgozott Budapesten. Az 1950-es években Ágnes és Tamás szoros tudományos együttműködésben dolgoztak, amelynek eredményeként két közös publikációjuk jelent meg a rangos Nature folyóiratban. 1955-ben mindketten beléptek a reformértelmiséget tömörítő Petőfi Körbe. 1956-ban, a forradalom napjaiban Ágnes részt vett az ország újjáépítését célzó Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága szervezésében. Ott volt a december 4-i Asszonyok tüntetésén is, amikor a Hősök terén több ezer nő és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábbi bevonulására. Ennek ellenére megúszta a letartóztatást. A férjét, Erdős Tamást viszont letartóztatták, és 1957-ben rövid ideig börtönben ült.

Ullmann Ágnes1957-ben meghívást kapott a Kísérleti Biológiai Társaság londoni szimpóziumára. 30 éves volt, addig még soha nem hagyta el az országot. 1958 januárjában Párizsban bemutatkozó látogatásra felkereste a Pasteur Intézetet. Egyik szombat reggel a folyosón álló Spinco centrifuga nem indult el. Egy csoport ember állt körülötte, kissé zavartan, próbálták kitalálni, mi történik. Odament hozzájuk, és megkérdezte, segíthet-e. Hitetlenkedve néztek rá, azon tűnődve, hogy egy keleti országból érkező ember hogyan tud annyi műszaki tudást szerezni, amennyivel egy Spinco megjavításához szükséges. Ágnes két perc alatt megoldotta a problémát. Majdnem két hónapnyi teljes boldogság után vissza kellett térnie Budapestre; különben veszélyeztette volna a férjét, a kollégáit és a barátait.

1959 februárja körül másodszor is megszerezte az útlevelet, amely lehetővé tette a visszatérést Párizsba. Megérett az elhatározása, hogy Franciaországban akar letelepedni.

1960 májusában Jacques Monod Nobel-díjas francia biokémikus, a Pasteur Intézet későbbi igazgatója a Magyar Tudományos Akadémia meghívására Budapestre érkezett, előadásokat tartani. Tarsolyában hozott Ullmann Ágnes és férje számára egy gondosan kidolgozott szökési tervet. A házaspárnak egy adott helyen találkoznia kellett egy osztrák „turistával”, akinek egy átalakított utánfutója volt, hogy megfelelő búvóhelyet biztosítson számukra. Ágnes mind erről így számolt be:

”Szökésünket 1960 júniusának egy szombatjára tervezték. A pótkocsi a tervek szerint megérkezett, és mi bepréseltük magunkat egy fürdőkád alá. A határon két vámtiszt több mint egy órán át zseblámpával átkutatta a jármű minden zugát. Kész csoda volt, hogy nem kaptak el minket. A tisztek végül elhagyták a pótkocsit, és néhány további ellenőrzés után engedélyezték, hogy tovább haladjunk. Röviddel ezután benzinszagot éreztem. Mivel a határ magyar oldalán nem voltak benzinkutak, tudtam, hogy Ausztriában vagyunk. Bécsben politikai menekültek lettünk, és egyetlen vagyontárgyunk a rajtunk lévő ruhák voltak….”

Ettől fogva nyugdíjazásáig, sőt, amíg egészségi állapota engedte szinte haláláig, a Pasteur intézetben dolgozott, előbb Jacques Monod-val, majd önálló tudományos igazgatóként. 1966-ban lett francia állampolgár. Tudományos érdemei mellett elsősorban vonzó egyéniségének, kiváló ízlésének és nagy kultúrájának köszönhetően, meleg baráti viszonyban állt a kor molekuláris biológiájának szinte minden vezető egyéniségével Amerikában és Európában egyaránt. Portréjához hozzátartozik annak említése, hogy az Erdős-Ullmann házaspár itthoni legjobb barátja a Kulka-család volt, a színész, Kulka János, Ágnes „fogadott fia” . Párizsban a világhírű magyar származású fotóművész Lucien Hervé és az ő családja voltak a legjobb barátok. Ágnes halála után a Pasteur-intézet úgy döntött, hogy az intézet parkjában lévő szépséges orgona ligetet Ullmann Ágnesről nevezi el. Oktatóként is jelentős eredményeket ért el, posztumusz el is neveztek róla egy épületet a Pasteur Intézet kampuszán.

Ullmann Ágnes egész életében hű maradt gyökereihez: bár francia állampolgár lett, mindvégig fenntartotta kapcsolatait a magyar tudományos élettel és barátaival, akik közül sokan szintén hasonló történelmi traumákat hordoztak. A magyarországi tudományos életben is részt vett, külső tagja volt az MTA-nak, és támogatta a kapcsolatot a Szegedi Tudományegyetem és a Pasteur Intézet között.

2024. december 11-én szimbolikus és történelmi jelentőségű beiktatási eseményre került sor, Ullmann Ágnes, a Pasteur Intézet ikonikus tudományos alakja előtt tisztelegve, ünnepelve örökségét, amelyet elismert kutatóként és kiemelkedő személyiségként is nyomot hagyott az intézmény tudományos oktatásában, kutatásában és innovációjában.

Több tucat vendég, barátai, kollégái, munkatársai és tanítványai gyűltek össze közöttük a Pasteur Intézet elnöke; oktatási alelnöke; és Őexcellenciája Georges de Habsbourg-Lorraine (Habsburg György), Magyarország franciaországi nagykövete. Az ünnepségen felavatták “az általa oly nagy becsben tartott történelmi épületet – a Pasteur Intézet egykori kórházát” –, amely ezután már az ő nevét viseli. Ez az egyedülálló esemény az Intézetben azt jelentette, hogy először vésték fel egy kivételes női pasteurista kutató nevét az intézmény kampuszán. 2007 óta ez az épület ad otthont az Intézet oktatóközpontjának, amely szimbolikusan testesíti meg Ullmann Ágnes elkötelezettségét a tudás átadása és a jövő kutatói generációinak felkészítése iránt.

Georges de Habsbourg-Lorraine nagykövet beszédében kiemelte szívügyének tartja Ullmann Ágnes emlékének megőrzését, aki tehetségét a tudomány szolgálatába állította, hogy azt Magyarország és Franciaország határain túl is, világszerte terjessze. Hangsúlyozta az európai szinten összehangolt tudományos fejlődés fontosságát és abban Franciaország és Magyarország szerepét. Kifejezte büszkeségét a Pasteur Intézet és Magyarország közötti szoros kapcsolat felett, amelyet Ágnes életében ápolt. Ez a kapcsolat jól tükröződik a Szegedi Tudományegyetemmel kötött mai partnerségben.

Források: Pasteur Intézet honlapja, Transtelex, Ulmann Ágnes önéletírása az Annual Review of Microbiology 2013 évi számában.