Göndör Ferenc – egy elfeledett amerikai magyar lapkiadó

1954. június 2-án jelentette a New York Times Göndör Ferenc halálhírét. Az amerikai-magyar újságírás jelentős, talán legbefolyásosabb alakját veszítette el. Nem lehet túlbecsülni Göndör és New York-ban kiadott hetilapja, “Az Ember” évtizedekig tartó hatását az amerikai magyarságra.

A hetilap először kizárólag magyarul jelent meg Amerikában, később gyakran közölt angol nyelvű cikkeket is. Az újság lapja a független amerikai magyar értelmiség szócsövévé vált, és miután 68 éves korában rövid szenvedés után elragadta a halál, hetilapja is megszűnt.

1885-ben Bihardiószegen, egy piciny Bihar megyei faluban született Krausz Náthán néven. Nagyváradon diák az ottani tanítóképzőben, megismeri Ady Endrét is, és hamarosan a helyi Nagyváradi Napló és a Szabadság c. lapokban publikál. 1911-ben Göndörre magyarosítja nevét, Kaposvárra költözik, ott újságíróként hírnevet szerez magának. Előbb a Somogyi Naplót szerkeszti majd Budapesten a Népszava újságírója.

A fiatal, jótollú és szenvedélyes újságíró szakszervezeti vezető is, majd a Tanácsköztársaság sajtódirektóriumának elnöke. Ez azért meglepő, mert Göndör mindig is antikommunista volt és súlyos kritikával illette a Tanácsköztársaságot is. Hamarosan a Kommün funkcionáriusai elől is menekülnie kell, majd néhány hónappal később már a Horthy rezsim fehérterrorja üldözi. “Élete kockáztatásával ököllel mert szembeszállni a vörös terrorral, és most bujkálnia kell a fehér igazságszolgáltatás elől? Hol itt a történelmi logika?” – kérdezte egy korabeli újságcikk.

A fehérterror elől Bécsbe szökik, arra számítva, hogy hamarosan visszatérhet Budapestre. De Bécsben amerikai vízumot kap, így és New Yorkban folytatja “Az Ember” kiadását.

Göndör és köre először támogatja Károlyi Mihályt. Később, már Amerikában közel kerül Horthy bizalmasához, gróf Széchenyi László nagykövethez, és szóba kerül az is, hogy visszatér Budapestre. De miután a Horthy rezsim szimpatizálni kezd a fasiszta Mussolini és Hitler politikáival, hazatérése lehetetlenné válik.

Göndör ugyanis elkötelezett antifasiszta és lapja, mint ahogyan az 1930-as években az amerikai magyarok döntő többsége is, Franklin Delano Roosevelt elnököt támogatja. Amerikai magyarok ezrei harcolnak a második világháborúban Európában a fasizmus ellen, az antifasiszta platform egyesíti az amerikai magyarságot.

A második vilgáháború után Göndör lapja leleplezi az Amerikába „beszivárgó” egykori Horthystákat és nyilasokat, akik válaszul, antiszemita hadjáratot indítanak ellene, és “zsidó brigantinak” nevezik. Ez jelentős visszatetszést kelt, mert Göndör ugyan zsidó származású, de nem vallásos, és lapja mindig is vallás és ideológiamentes fórumot biztosított a magyar származású amerikai értelmiség számára.

A szélsőségeseket, akik a magyar fasizmussal vagy kommunizmussal szimpatizáltak, szigorúan bírálta és lapjában is kiközösítette. Nem meglepően, a második világháború után csak rövid ideig támogatta az antifasiszta magyar kormányt. A kommunista hatalomátvétel után, a Rákosi rezsim “a nép ellenségévé” kiáltotta ki Göndört, csakúgy, mint a magyar emigráns szélsőjobboldali sajtó.

A nekrológok szerint a magyar sajtó “egyedülálló, pótolhatatlan figurája” volt, aki mindig kiállt “az okos, emberséges és becsületes dolgokért.” Azt írták: “Nem lehet elképzelni New Yorkot Göndör Ferenc nélkül. Nem is kell.”

Göndör élete, munkássága, művei és főleg “Az Ember” hetilapjának fontos cikkei a mai napig feldolgozásra és értékelésre várnak.

Ezen sorok írója reméli, hogy Göndör gazdag közírói munkásságát végre Budapesten is elkezdik kutatni. Érdemes lenne politikai tárgyú amerikai cikkét újra megjelentetni. Gondolatai ma is időszerűek. Göndör Ferenc többet érdemelne…