Emberek és könyvek a Soá idején III.

„Tűzből menekült”

Sorozatunk korábbi részeiben a vilnai és theresianstadti könyvtárak történetéről szóltunk, amelyekre írásunkban itt több helyen is visszautalunk. Ebben a részben, a könyvtárak, a levéltárak és archívumok kifosztásában vezető szerepet játszó náci rablószervezetek működéséről és a máglyán elégetett, a tűzből menekült és foglyul ejtett könyvek sorsáról szólunk. Mindezt azért tehetjük, mert az elmúlt tíz évben az interneten is hozzáférhetővé váltak fontos dokumentumok. Írásunk is jelentős mértékben, a Claims Conference  2019. decemberi állapot szerinti adatbázisában fellelhető információkra támaszkodik. (A cikkben vizsgált és feldolgozott web tartalom a 2020.03.17. állapotot tükrözi.)

A Szimchat Tórá (héberül תּוֹרָה שִׂמְחַת) a Tóra örömünnepe. Ekkor fejeződik be a heti Tóra-olvasás éves ciklusa, és kezdődik újra. Szimbolizálva, hogy a Tóra tanulása sohasem szűnik meg, hanem nélküli körforgás, jelképezvén az örökre szóló kapcsolatot a zsidóság és szent könyve, a Tóra között. Ilyenkor hétszer körül kell vinni a Tóra tekercseit a zsinagógában. Amikor egy alkalommal Izraelben jártam, megtiszteltek azzal, hogy a kezembe adtak egy Tóra tekercset, amelynek köpenyén emlékeztetőül a „Tűzből menekült” bibliai idézet volt olvasható. Vajon Európa melyik országából menekült? Számomra, azt a narratívát bontotta ki, amit Zekarja könyvében (3,2) olvashatunk: „…nemde kiragadott üszök ez?” ( [Budapest] Makkabi, 1994. – IMIT „Szentírás” c. kiad. alapján.– II. köt. 622. p.) Nagy érték, aki vagy ami a holokausztból megmenekül. A könyvek is osztoznak olvasóik sorsában. Csakhogy a narratíva nem ilyen egyszerű, az Írásnak, mi vagyunk a címzettjei. A tórák szellemisége mienk, akkor is, ha eredeti tulajdonosait legyilkolták a holokauszt idején.

A nácik pontosan tudták, hogy a történelem azé, aki megműveli. A történelemhamisításhoz, könyvek, könyvtárak és archívumok kellenek, mert ezek birtoklásával lehet múltat az időből kitörölni, illetve mássá tenni. Az ellenséges ideológiákkal folytatott harcukban, a könyvek elleni háború Hitler hatalomra kerülésétől kezdve fontos szerepet töltött be.

A náci könyvrablások és pusztítások több párhuzamosan működő és egymással is rivalizáló szervezethez kapcsolódtak. A rablószervezetek közül az egyik legismertebb a zsidókérdés tanulmányozására létrehozott frankfurti intézet (Institut zur Erforschung der Judenfrage) alapítójáról Alfred Rosenbergről elnevezett Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg (ERR) Különleges Munkacsoport volt. (Például a vilnai könyvtárak kifosztásában a Rosenberg-kompánia jeleskedett.)

A másik, Rosenberggel együttműködő és rivalizáló, a theresienstadti könyvtárról szóló cikkünkben is említett RSHA (Reichssicherheitshauptamt: magyarul Birodalmi Biztonsági Főhivatal) a náci elnyomó apparátusokat egyesítő és irányító csúcsszerv volt. Az említett szervezetek Németország, Ausztria és a megszállt Európa hozzávetőleg 6000 zsidó és nem zsidó könyvtárát illetve archívumot, továbbá ismeretlen számú magángyűjteményt fosztottak ki és több milliónyi könyvet zúztak be vagy dobtak máglyára.

A könyvrablásoknak, illetve pusztításnak megvolt a maga három szempontja.

1. Az „elfajzott”, a nemzeti szocialista ideológiától idegen művek elpusztításra ítéltettek. Ennek egyik látványos eseménye volt, amikor berlini Opernplatzon (1933. május 10.), az SA és náci ifjúsági csoportok 25 ezer „elfajzott” könyvet égettek el. (Hasonló magyarországi akcióra 1944. augusztus 15-én, a budafoki papírgyárban került sor, ahol a „zsidó szerzők” csaknem félmillió kötetét zúzógépek által nyilvánosan semmisítettek meg.) A szellem elhamvasztásának része volt a „nem árja” kultúra elnémítása, – a Soá több millió halottja csak aztán jött.

2. A zsidó közösségeket, csakúgy, mint szakrális tárgyaikat, a mindennapos zsinagógai használatra nyomtatott imakönyveiket, tóratekercseiket, vallásos irodalmukat szintén pusztulásra szánták. Kutatási célból, azonban a zsidó közösségek egykori létének muzeális „nyomait” össze akarták gyűjteni, illetve a judaizmust bemutatni és dokumentálni.

3. A világtörténelem minden háborújának elengedhetetlen tartozéka volt a zsákmányszerzés és így a kulturális kincsek megszerzése is. Az 1939-1945 közötti években vált ismerté a Kunstraub, a kulturális kincsek célzott elrablásának fogalma, amikor egyenruhás történészek, művészettörténészek, könyvtárosok és tudósok különítményei szisztematikusan fosztották ki a magán és köztulajdonban lévő kulturális gyűjteményeket, a múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat stb. A nácik a mágikus eszmék bűvöletében is éltek, ezért speciális érdeklődéssel kutatták és gyűjtötték össze ezeket a műveket. A megszállt Európából a szabadkőműves és pornográf témákhoz szorosan kapcsolódó műveket is elrabolták. A szabadkőműves irodalom gyűjtése része lehetett az ellenséges ideológiákkal szembeni harcukhoz. A pornográf irodalom összerablását, talán kriminológia szempontok illetve egyes vezetők elferdült szexuális érdeklődése is motiválhatta.

(Az elveszett frigyláda fosztogatói /Raiders of the Lost Ark/ című amerikai film fantasztikus sztorijában, a főszerepet alakító Harrison Ford a nácikkal áll szemben, akik a szövetség ládáját kutatják, seregeik legyőzhetetlenné tételéért. A film a náci mítoszokból merített, nem is keveset. A náci párt vezetői Hitler, Himmler és számos más követőjük vonzódtak az okkultista fajelméletekhez, a „mágikus tudományokhoz” az alkímiához, asztrológiához, a jósláshoz a boszorkánysághoz, a feketemágiához és a teozófiához, amely szerint zsidók olyan fajt alkotnak, akik eredendően idegen lények a földön.)

Az RSHA Központi Könyvtárának elődje 1936-ban kezdte meg működését. Hitler pártja (NSDAP), 1931 augusztusában létrehozta (párton belüli) rendőri-hírszerző szervezetét az SD-t (Sicherheitsdienst). A biztonsági szolgálat vezetője Reinhard Heydrich lett.

Miután Hitler 1933-ban kancellár lett az SD fontos szerepet kapott. 1936-ban Heydrich az SD és a Gestapo vezetője is lett. Az SD és a Gestapo berlini központját a szabadkőművesektől elvett tartományi házában, az Eisenacher Straße 12-13. szám alatti épületben rendezték be. A szolgálat sajtóosztályának vezetője SS Brigadeführer Franz Six kezdeményezésére, egy kis szakkönyvtárat létesítettek, amelynek Six a vezetője is lett. A könyvtár gyűjteménye folyamatosan gyarapodott, mert elrendelték, hogy az eljárás alá vont személyek és intézmények könyveit, iratait és archívumait ebbe a Központi Könyvtárba kell elhelyezni.

A Kristályéjszaka (1938. november 9-10-én), azaz a központilag megtervezett és irányított országos zsidóellenes pogromok során 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. Ezt követően 70 zsidó könyvgyűjteményből 300 ezer könyvtári egységet raboltak el.

A Kristályéjszaka után elkobozták a berlini Zsidó Tudományi Főiskola (Hochschule für die Wissenschaft des Judentums), és a szintén berlini Ortodox Zsidó Rabbiszeminárium (Rabbinerseminar für das orthodoxe Judentum) 20.000 kötetét és régi kéziratait. A fosztogatás áldozatai lettek a zsidó köz- és magánkönyvtárak, valamint a tudós-rabbik képzéséről híres breslaui ortodox rabbiképző gyűjteménye (28 ezer kötet), a breslaui zsinagóga (tízezer kötet), Hamburg, Drezda, München és Frankfurt zsinagógáinak, a tudományos és kulturális intézményeinek könyvtárai is. Ekkor került az SD Könyvtárába Leipzig Institutum Delitzschianum Judaicum 3600 kötete. Könyvek és levéltári dokumentumok gigantikus szállítmányai érkeztek Bécsből, – köztük az Israelitische Kultusgemeinde 30 ezer kötete, az Israelitische Allianz, a Hebräisches Pädagogium és az Union Österreichischer Juden gyűjteményei, továbbá faládákban könyvek Königsbergből (ma Kalinyingrád, Oroszország) és Troppauból (ma Opava, Csehország). Nem csoda, hogy Franz Six szobányi könyvtára 1938/39-ben már 85 ezer kötetes lett és Lengyelország lerohanása után állománya 300 ezer kötetre bővült.

Cikksorozatunk következő részében áttekintjük az RSHA Központi Könyvtár „gyűjteményének” történet.

 

Emberek és könyvek a Soá idején I. – A vilnai gettó könyvtára

Emberek és könyvek a Soá idején II. – Theresienstadt – egy nagy könyvtár a semmiből