„Egyes zsidó személyek részére adott írásbeli értesítések…”

Írta: Dénes Iván Zoltán - Rovat: Történelem

Bibó István 1944-ben

1944 tavaszán és nyarán, a német megszállás és a deportálások idején Bibó István döntött arról, hogy meddig lehet elmenni a jogszerűnek tekintett jogtalanság és jogtiprás mintáinak követésében, illetve elutasításában. Ennek a döntésnek a jegyében cselekedett. Kidolgozta a náci megszállással szembeni ellenállás konszenzusának megteremtésére szolgáló, a munkásosztály és a középosztály között közvetítő békeajánlatát. Miután a főszerkesztőt nem tudta meggyőzni arról, amit helyesnek látott, lemondott a Magyar Jogi Szemle szerkesztői tisztéről. Igazságügy-minisztériumi tisztviselőként hamis papírokat állított ki, hogy életeket mentsen.

György Péter Apám helyett című könyve felidézi az egyik megmentett történetét:

„Az anyám a maga szelíd, tünékeny és tárgyilagos módján mesélte el történetét Bibó Istvánnal, aki belügyminisztériumi tisztviselőként habozás nélkül adott papírokat tizenhat éves anyámnak, miután ő erdélyi menekültként mutatkozott be. Így történt, hogy Bibót ismeretlenül is személyes ismerősömként tartottam számon, ahogy anyám is figyelmesen, aggodalommal és szeretettel követte további pályafutását. Úgy olvasta a Bibóval kapcsolatos híreket, mint amelyek egy jeles távoli rokonával estek meg, akit a családban ugyan számon tartunk, de nem zaklathatunk.” (44–45.).

Letartóztatása és minisztériumi fegyelmije után illegalitásba vonult, s a Ráday Teológiai Akadémia pincéjében bujkált. Közben bújtatta egykori klasszika-filológia professzorát, Marót Károlyt.

1948-ban, Zsidókérdés-tanulmányában azt, amit 1944-ben tett, igen kevésnek tartotta. Holott, ha az eddig ismeretlen iratokat megismerjük, látszik, hogy méltó a Világ igaza kitüntetésre.

Az alábbiakban néhány dokumentumot közlünk.

 

[Javaslattöredék a zsidótörvény alóli felmentésről]

 1944. szept.– októberében a zsidótörvény legkiáltóbb határozatszerű főleg családokat szétszakító és gyermekeket elszakító következményeinek orvoslását szolgáló alábbi javaslatot gondoltam el, valószínűleg Vladár ig. min. elé való terjesztés céljából. Valószínűleg letartóztatásom után az Igazságügy egyik szobájában vetettem papírra: hogy akkor (1944. okt. 16.) kinek véltem benyújtani, ma el sem tudom képzelni.

B. I.

Az 1730/1944. 2. § /1/ bek. 3. pontja mentesíti a sárga csillag alól a nemzsidók zsidó együttélő házastársait bizonyos feltételek mellett. A cél nyilván személyi, de még inkább fajvédelmi: a nemzsidónak minősülő és fajilag feljavítható gyermekek védelme. Ez a fajvédelmi szempont azonban érvényes olyankor is, mikor nincs együttéléses házasság, de van nemzsidó gyermek pl. különélés vagy törvénytelen leszármazás esetén. Vannak olyan esetek, hogy törvénytelen származású félzsidó nő, aki ugyancsak nemzsidótól teherben van, csillagköteles, ugyanakkor, amikor a méhmagzat háromnegyed magyar. Helyes volna tehát az alábbi kiegészítés 3/a Mentesül a megkülönböztető jel alól nemzsidó gyermek együttélő szülője, ha keresztény hitre tért. A keresztény hitre térés határidejét a 3. pont (házastárs) esetén is el kellene hagyni, mert a személyi és fajvédelmi szempont független az áttérő dátumától.

*

 

Szathmáry Béla levele Bibó Istvánnak

Egyes zsidó személyek részére adott írásbeli értesítések kiállításával tanúsított magatartása miatt Titkár úr ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelem és annak foganatosítására vizsgálóbiztosul dr. Kőházi Endre kir. ítélőtáblai bírót kijelölöm. Egyúttal Titkár urat a pénzügyminisztérium szolgálati szabályzat 250. §-a alapján állásából felfüggesztem. Illetményei tárgyában külön intézkedem.

Budapest, 1944. évi november hó 20. napján

A miniszter rendeletéből:

Szathmáry Béla

miniszteri tanácsos,

elnöki osztály vezetője

(MTAKK Ms 5109/69, 1–2.)

Magyar Királyi Igazságügy-miniszter 40.039 szám. 1944. I. M. E.

 

*

 

Kőházi Endre levele Bibó Istvánnak

Magyar királyi igazságügy-miniszter. 40.528 szám. 1944. I. M. E. Bizalmas! Saját kezébe!

 

A 40.039/1944. I. M. E. szám alatt a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálati ügyben felhívom Titkár Urat, hogy kihallgatása végett 1944. évi november hó 30-án délelőtt 10 órakor hivatali helyiségemben /:Igazságügy-minisztérium II . emelet 66. sz.:/ jelenjék meg.

Budapest, 1944. évi november hó 23. napján

Dr. Kőházi Endre s. k.

kir. ítélőtáblai bíró,

vizsgálóbiztos

A másolat hiteléül:

irodafőtiszt

 

Bibó István Leányfalun, 1944-ben
© Bibó István örökösei

*

 

Marót Károly levelei Bibó Istvánnak

(Budapest, 1944.) november 29.

Kedves Pistám!

Felteszem, hogy az első levelemet megkaptad, és félek, hogy kellemetlen személyi elintézendők vagy átélendők miatt nincsen eddig hírem felőled. Ennek ellenére a helyzetem ma olyan, hogy sajnos, mégis molesztálni vagyok kénytelen Téged. Itt a szanatóriumban ugyanis az a hír van elterjedve, hogy csak a legsúlyosabb betegek maradhatnak majd bent, s a revízió legközelebb lesz. Erre az esetre kérnélek, légy kegyes, ha teheted, a Vas utcai fonalat újra felvenni (a hét el is száll), és ha ott van remény, engem telefonon (Tündérhegyi Szanatórium, XII . Szilassy út 6. II . 18.) vagy ha nem megy, pár sorban értesíteni. Az, hogy telefonon én hívjalak fel, nem igen valósítható meg technikailag, az itteni helyzetben. Tudom, nagyon szerénytelen és önző vagyok; de nincs sok válogatásom; ne haragudj, és ha teheted, segíts szegény öreg gyógyszerész barátodon, aki maradtam hálás köszönettel előre is,

igaz híved

Teffert Károly (Marót Károly – Bibó István feljegyzése)

 

Írdd meg, kérlek, azt is, hogy mi van Veled és Kedveseiddel, mert a rendeletek záporszerűen jönnek, és itt újságot csak elvétve kapunk. Az én problémám most annyiban szelídült, hogy mint budapesti lakos már be vagyok jelentve, csak élelmi jegyeim nincsenek még.

 

*

 

(Budapest, 1944.) XII . 6.

Édes Pistám! Csak ma ért ide kedves lapod, amelyet hálásan köszönök. Soha nem fogom elfeledni, hogy nemcsak Te, hanem kedves jó feleséged is annyit törődtetek és törődtök szerencsétlen öreg barátotok és hívetek betegségével. Add át kérlek leghálásabb kézcsókjaimat! Magad pedig – kérlek – ne törődj most semmi mással, minthogy minél hamarabb teljesen rendbe jöjj és hithű reformátushoz méltatlanul pápista szívedet, melyet régen fejcsóválva figyelek, pirosabbra cseréljed fel. Ez egy öreg gyomorbajos leghatározottabb kívánsága: az ilyen bajt a legkomolyabban ki kell feküdni. Magam különben megvagyok, s ha Isten segít, talán meg is leszek valahogy. Itt fent átestem a főbb vizsgálatokon, s most injekciókat kell kapnom, amelyektől a doktorok javulást várnak: talán holnap kezdjük meg. Közben sokszor melegen gondolok Rátok, és imádkozom, hogy a mai válságos napokban Isten kegyelmessége kísérjen Benneteket, a Kegyelmes Úrékat, György Bátyádékat s minden Kedveseiteket. Még egyszer nagyon köszönöm minden fáradozásodat, öreg hűséges bátyád

Károly

 

***

 

A fenti dokumentumok a Bibó István életmű-sorozat (Bibó István munkái. Centenáriumi sorozat. 1-12. Argumentum – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest. Sorozatszerk. Dénes Iván Zoltán) 11. kötetében (A demokratikus közösségi értékelés és magatartás mintái) látnak napvilágot a napokban.

 

Az életmű-sorozat bemutatójáról a részleteket lásd itt.

támogatás
Pop up banner

Címkék:1944, Bibó István, embermentés, vészkorszak

[popup][/popup]