Egy német barokk kisváros hatalmas archívuma

Előadás az Arolsen Archives gyűjteményéről

Végső István  Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) levéltáros, történész a XIX. Történettudományi Találkozó a Vásárhelyi Történelmi Kör szervezésében adott elő július végén a hódmezővásárhelyi Mátyás Utcai Olvasókör épületében. A kutató az Erasmus+ program keretében a MNL OL delegációja tagjaként szakmai látogatáson volt Németországban, az Arolsen Archives – International Center on Nazi Persecution közgyűjteményében. Erről számolt be a tudományos tanácskozáson július 31-én.

Az Arolsen Archives a világ legnagyobb iratgyűjteménye a nácizmus emberüldözésének áldozatairól, a túlélőkről, de a második világháború miatt megindult menekültáradatról is. Bár az intézmény nemzetközi szinten jól ismert, a hazai történettudomány, a mikrotörténeti kutatások és a családtörténet-kutatás még mindig nem aknázza ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket. Erről tartott előadást július 31-én Hódmezővásárhelyen Végső István (MNL OL) történész.

A kutató június végén járt a német Hessen tartománybeli Bad Arolsenben, egy levéltári delegáció tagjaként (Erasmus+), és ismerkedett meg személyesen a gyűjteménnyel és az ottani kollégákkal. Az Arolsen Archives delegációja idén áprilisban jár a Magyar Nemzeti Levéltárban, így a nyári szakmai út viszontlátogatás volt egy reménybeli együttműködés érdekében.

Arolsenben 1945 előtt a Waldeck Pyrmont főnemesi, hercegi család barokk kastélya árnyékában, helyenként a família támogatása mellett, a kisvárosban az SS-nek több intézménye és épülete volt. 1943-ban Buchenwald egyik almunkatábora is létrejött itt. Az Arolsen Archives a világ legnagyobb dokumentumegyüttese a náci rezsim üldözötteiről, a túlélőkről és a menekültekről. Az intézményt a szövetséges hatalmak alapították 1945 után itt is. A keresőirodák azzal a céllal jöttek létre Európa szerte, hogy felkutassák a második világháború alatt eltűnt személyeket és újraegyesítsék a családokat. Az egykori altábor épületében létesült Arolsen keresőiroda 1948-ban vette fel az International Tracing Service nevet, az irányítást 1955-ben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága vette át. Bár az archívum évtizedekig csak az áldozatok és hozzátartozóik számára volt elérhető, 2007-ben a történészek, kutatók és a nyilvánosság előtt is megnyitották. 2013-ban az UNESCO a Világemlékezet részévé nyilvánította a dokumentumokat. A gyűjtemény több mint 30 millió dokumentumot őriz mintegy 17,5 millió ember sorsáról, beleértve a koncentrációs tábori nyilvántartásokat, a kényszermunkás-aktákat és a deportálási listákat, menekülteket. Az archívum fő tevékenységei közé tartozik a személyek felkutatása, a kárpótlási vagy nyugdíjigényekhez szükséges hivatalos igazolások kiállítása, az állagmegóvás, valamint a teljes körű digitalizáció. Kiemelkedő kezdeményezésük a #StolenMemory projekt, amelynek keretében a nácik által elvett személyes tárgyakat juttatják vissza a még élő leszármazottaknak.

Az online adatbázisukban, ahol 13 millió dokumentum, forrás található, jelentős magyar vonatkozású anyagok is kutathatók. Az előadó hódmezővásárhelyi személyek és családok Endrey Béla (polgármester, főispán) és felesége, valamint a Kokron József (gyáriparos) háború utáni menekült, deportált sorsát és kivándorlási törekvéseit is bemutatta.