Aki megírta Keszthely és Hévíz zsidóságának történetét

Tanár, történész, muzeológus. Az ELTE-n kitüntetéssel diplomázott, majd egyetemi doktori, s később PhD tudományos fokozatot szerzett a XIX. századi magyar történelem szakterületen.

Az Immánuel Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnöke, a Zalai Príma Díj Irodalom Kategória és Különdíjának kettős kitüntetettje (2021), Pro Cultura Hévíz, Hévíz Város Közszolgálatáért díjak tulajdonosa. Szűkebb pátriájában a hévízi és a zalai kulturális élet reneszánsz emberének minősítik. A Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság Magyar-Zsidó Emlékezet Díjjal ismerte el munkásságát. A Zalaegerszegi Zsidó Hitközségtől és a Remény Közalapítványtól a Másokért emlékplakettet kapta meg. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke Pedagógus Kutatói Pályadíjat adományozott számára. Eddig 20 önálló könyve és száznál is több publikációja jelent meg.

Akivel beszélgetek:

Szarka Lajos

 

• Kérlek, röviden mutasd be magad!

Őshévízi vagyok, felmenőim között voltak helyi bírók. Az általános iskola után Sopronban, az erdészeti szakközépiskolában érettségiztem. Ezután dolgoztam erdész gyakornokként, kulturális munkásként, majd elvégeztem Szombathelyen a tanárképzőt történelem-népművelés szakon. További diplomáimat az ELTE-n szereztem. A ’90-es évek elején Hévízen voltam gimnáziumi tanár. A rendszerváltás utáni, első hévízi képviselő testület tagja voltam és megalapítottuk a Bibó István Gimnáziumot. Mint az tudott Bibó munkássága a zsidókérdésben is nagyon jelentős volt és ma is megkerülhetetlen. Itt Hévízen írtam meg életem első könyvét „A tábornok bére” címmel, Zala megye egyetlen 1848-as honvédtábornokáról. 2006-ban létrehoztuk a Hévízi Muzeális Gyűjteményt, ekkor már a gimnázium mellett fél állásban muzeológus is voltam. Ebben az alapvetően orvosi emlékgyűjteményben kiemelten szerepelt két világhírű zsidó fürdőorvos, a Schulhof testvérek, Vilmos és Ödön. Az ő rokonaiktól sikerült begyűjtenem például Schulhof Ödön orvosi táskáját, mindazzal érintetlenül tele pakolva, amivel kiment a betegekhez annak idején.

• Jól tudom, hogy 2013-tól Budapesten élsz?   

• 

Igen. Pesten is gimnáziumi történelemtanárként dolgozom, illetve a Szent Pál Akadémián adom elő a „Zsidó-magyar sorsközösség Magyarország történetében” és „ A magyarországi holokauszt és embermentés története” című választható tárgyakat. Örömmel mondom, hogy a hallgatók ezeket a két szemeszteres tárgyakat folyamatosan felveszik és számos szakdolgozat is született már ezek nyomán. Egyik hallgatóm a Mazsihisz országos pályázatát is megnyerte dolgozatával, s jeruzsálemi jutalomútban részesült. Másik munkahelyem a Holokauszt Emlékközpont volt hat évig, ahova Szita Szabolcs professzor hívott meg. Előfordult, hogy egyidőben négy helyen is dolgoztam, a gimnáziumban, az emlékközpontban, a Szent Pál Akadémián és a hévízi múzeumban.

–        Melyek a fő kutatási területeid?

Elsősorban a magyar-zsidó történelem, ezen belül is Zala megye és egyes, kiemelt életsorsú személyek, valamint a holokauszt története. Ilyen például a Schulhof-testvérek szerepe Hévíz világfürdővé válásában, a „Letört olajág” című kötet Földes Gáborról, vagy a Simon Böske világszépségről megjelent munkám. Írtam természetesen nem zsidó tárgyú hely és köztörténeti munkákat is, például a „Tüntetés a tóért”, „Thália papjai: Az Arénától a Balaton Színházig”, „A boldog békeidők Hévízfürdője”, négynyelvű Hévíz útikönyv, „A hévízi Egregy” monográfia, „A hazáért mindhalálig” című Gaál Miklós életrajzi kötet, „Bibó, mint példakép”, és még továbbiak is.

• Mivel foglalkozik az Immánuel Magyar-Izraeli Baráti Társaság?

2014-ben alapítottuk meg a Társaságot. Vállalt feladatunk a magyar és az izraeli nép közötti kapcsolatok erősítése az élet különböző szféráiban így a gazdaság, az idegenforgalom, a tudomány, a művészet- kultúra és sport területein. Gondozzuk a helyi magyar-izraeli eseményeket, az emlékezet kultúrát, a magyar zsidó kulturális örökség megismertetését. Lehetőségeink szerint előmozdítunk céljainkkal összefüggő publikációk, folyóiratok, könyvek kiadását is. Több konferenciát szerveztünk már. Előadásokat, kiállításokat tartunk. Szervezői- résztvevői vagyunk a keszthelyi és a hévízi Mártírok napja rendezvényeinek. Együttműködünk társadalmi szervezetekkel, a Magyar-Izraeli Baráti Társaságok Országos Szövetségének tagjaival, a Zala megyei Béke-Shalom Baráti Társasággal, civil szervezetekkel.

• Beszélhetünk az Immánuel Társaság konferenciáiról is?

2015-ben rendeztünk konferenciát „Ami összeköt” címmel a magyar- zsidó kapcsolatokról. „Az álomtól a valóságig, Bázeltől Jeruzsálemig” című konferenciánkat az első cionista kongresszus és a hatnapos háború évfordulója alkalmából szerveztük. Izrael állam megalakulásának 70. évfordulójára az „Összegyűjtöm fiaimat 1948-2018” címmel tartottuk konferenciát, végül Herzl Tivadar Ősújország című műve megjelenésének 120 évfordulójára az „Álomból állam” konferenciánkkal emlékeztünk.

• Megkaptad az Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíjat…

A díjat évente tíz tanárnak adományozza az Akadémia, jelentős anyagi elismeréssel. Én a „Csillagok! Csillagok! Segédanyag a magyarországi holokauszt oktatásához” című tankönyvemért kaptam, amely didaktikus felépítésével, gazdag kép-és forrásanyagával diákoknak, felnőtteknek egyaránt ajánlott. A könyvtárellátón keresztül országosan megrendelhető. A könyv 10 fejezetben a holokauszt keresztmetszetét adja, az embermentőkről szóló fejezetben írok a hévízi Csertán Gizelláról. Büszke örömmel mondom, hogy felterjesztésem alapján 2008-ban megkapta a Yad Vashem Világ Igaza elismerését.

• Munkásságodból látható, hogy széles az érdeklődési köröd. Mégis, hogyan került ennek középpontjába a zsidóság?

Az idevezető élmény egy kicsit misztikus. Gyerekkoromban még állt Hévízen a zsinagóga, a város szívében, az erdő szélén. Már nem jártak oda zsidók, – az 1960-as évekről beszélünk – mi viszont bementünk a játszótársaimmal, mert nyitva volt az ajtaja. Még épségben meg voltak a berendezési tárgyak, padok, tóraszekrény, bima, a festett ornamentikák és színes üvegablakok. Csak néztem-néztem és éreztem, hogy ez valami más, mint amiben én felcseperedtem. Megfogott valami természetfeletti a zsinagóga levegőjében, ami megérintette a bensőmet. Egy különös kisugárzást éreztem, a már nem jelenlévő, imádkozó zsidók jelenlétét. Már gyerekkoromban is eltűnődtem, hogy miért nem jár ebbe a zsinagógába senki, hol vannak ezek az emberek? Ezt a zsidó templomot később lebontották. Aztán kaptam más ösztönzéseket, a tanulmányaimból is, és egyre inkább megragadott az a hatalmas szellemi, kulturális, modernizációt, polgárosodást elősegítő érték, amivel zsidó polgártársaink hozzájárultak országunk fejlődéséhez és hogy mekkora adósságunk van nekünk keresztényeknek velük szemben.

• Mi maradt meg a hévízi zsinagógából mára?

Megmaradt néhány pad névvel, lámpák, színes Dávid-csillag alakú üvegablak és fotók a zsinagóga külsőjéről. A belső térről eddig hiába kutattunk képeket, nem került elő egy sem. Elbeszélésekből, egyéb közvetett forrásokból – például a keszthelyi zsidó hitközség megmaradt jegyzőkönyveiből – sikerült egy képet kialakítani, rekonstruálni a zsinagógáról. A helyén 2000-ben emeltünk egy holokauszt emlékművet és nemrég a közelében egy QR kódos táblát. Ha valaki erre rámegy az okostelefonjával, akkor egy virtuális sétát tud tenni a zsinagóga belső terében, és kívül.

• Miért bontották le a zsinagógát?

Amint „A hévízi zsidóság története” című munkámban megírtam, 1910-ben a gyógytó lefolyó csatornája mellett épült egy fából készült imaház, amely idővel kicsinek bizonyult.1933 nyarán adták át a már téglából és kőből épített, ortodox stílusú zsinagógát. Állandó zsidó lakosa Hévíznek ekkor nem volt sok, inkább a zsidó fürdővendégek száma volt jelentős a nyári fürdőszezonban. A holokauszt után, a ’60-as évek elején még voltak istentiszteletek, aztán a zsinagógát átadták az államnak, azaz az Állami Gyógyfürdőkórháznak. Lassan lepusztult az épület. Születtek a használatára egészen meredek tervek is, például, hogy legyen belőle halsütő, vagy ifjúsági klub. 1977-ben a Tófürdő átfogó rekonstrukciójakor olyan döntés született, hogy le kell bontani. A hatvanas évek közepén egyébként a város szívében lévő kis, katolikus kápolnát is lebontották. Ma mindkettő a város egy-egy ékköve lehetne.

• Egy tanulmányod címe: A zsidóság szerepe Keszthely modernizációjában. Beszéljünk erről!

Fontos forrásként feldolgoztam a keszthelyi hitközségi jegyzőkönyveket, mintegy 1200 kézzel írott oldalnyi anyagot is egyéb kutatások mellett. A zsidóság szerepe jelentős volt a városkép építészeti kialakulásában, a hitelintézetek megalapításában, a kereskedelem és az ipar felépítésében, a szabad értelmiségi pályákon, de Hévíz fürdőváros hazai és nemzetközi hírűvé tételében is.
1910-ben megjelent Sági János Keszthely című kismonográfiája, melyben így ír: „A kereskedések legnagyobb része régi (zsidó) kereskedő-családok birtokában van. Apáról fiúra szálltak ezek az üzletek, amelyeket a közönség elismerése és bizalma tart fenn. A fürdővendég mindent bevásárolhat. Keszthelyen 400 iparos és 150 kereskedő van.” Ezután részletesen ír a legjelentősebb zsidó ipari és kereskedelmi vállalkozásokról. Az ország egyik első inggyáráról, nagy építőkről és építőanyag gyártókról. A kereskedők leírásából tudható, hogy többük maga állította elő az áruját, vagy éppen szolgáltatást is kínált. Például a Schweiger szőrme és kalapüzlet, Frank vaskereskedő, aki saját gyártású takaréktűzhelyeket is árult, ugyanígy „Hofman József és fia” szappan, gyertya és szóda kereskedő- gyártó, akinek az áruit az egész országban terjesztették. Hofmann Miksa bérkocsiüzlete a Balatonra, vagy bárhova történő kirándulásokhoz kölcsönzött automobilokat, vagy omnibuszokat. „Hoffmann Jakab fia” szállítmányozó és nagykereskedő ellátta a budapesti és a bécsi csomaggyűjtő területi képviseletét, és mindenféle biztosítással is foglalkoztak. Mérei Ignác papír, sport és hangszerkereskedése egyben a Zala megyei község és körjegyzők hivatalos nyomtatvány raktárja volt, továbbá a céghez tartozó nyomdában nyomtatták például a Keszthelyi Hírlapot.

• Hogyan alakult a zsidóság létszáma Keszthelyen és Hévízen?

1900-ban 8000 keszthelyi lakosból 15%, azaz 1053 volt zsidó. 1944 áprilisában ugyanitt, a zsidók összeírásában 753 fő szerepelt. Hévízen 1890-ben a 240 lakosból 2,1%, azaz öt fő volt zsidó.1910-ben a 303 hévíziből 8 fő volt zsidó. A legtöbb állandó zsidó lakos 1930-ban élt a fürdővárosban, ez 23 embert jelentett. A ’20-as-’30-as években mintegy 20-30 ezer fürdővendég fordult meg a szezonban, -ami akkor csak a nyarat jelentette- és a vendégek negyede zsidó volt. Ezekben az időkben a Mandel Éliás és a Stern Adolf által üzemeltetett kóser vendéglő várta őket Hévíz főutcáján.

• Kiket említenél a híressé vált keszthelyi, hévízi zsidók közül?

Többen is vannak, és többükről részletes tanulmányt is írtam, vagy éppen önálló kötetet. A modern műfaj képviselője volt Simon Böske, a keszthelyi járási főorvos lánya, az első Miss Hungária szépségverseny győztese, aki egy hónappal a hazai győzelme után 1929 februárjában Párizsban elnyerte a Miss Európa, majd júliusban Deauville-ben a Miss Universe címet is. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter “Szépségnacionalizmus” címmel cikkben méltatta őt, Márai Sándor pedig féltő intelmeket írt hozzá. Beszélhetek Böske testvéréről is, aki az általa gyártott magyar kávéfőző gépet tette közkedveltté. Keszthelyi zsidó volt Schwarz Dávid fakereskedő- léghajótervező, akinek az özvegyétől Zeppelin megvásárolta a léghajó terveit és akinek a tiszteletére egy zeppelin 1931-ben Keszthely felett is átrepült. Említhetem Goldmark Károly zeneszerzőt, a keszthelyi kántor fiát, Básti Lajos színművészt. Földes Gáborról, a tehetséges színházi rendezőről szól „Letört olajág” című könyvem, akit az 56-os forradalom után ártatlanul kivégeztek. Ő Keszthelyen végezte a középiskolát, hittantanára pedig Büchler Sándor főrabbi volt.

• Már szóba került a zsidó Schulhof orvos testvérpár. Beszéljünk róluk!

Róluk szól „Páratlan testvérpár” című könyvem, mely a magyar orvostörténetbe is szervesen illeszkedik. Miért páratlanok? Mert féltestvérek, mert lényegében Vilmos, az idősebb intézte az árván maradt féltestvér Ödön sorsát, és mert ők Hévízfürdő orvosi megalapozói. Ők fedezik fel és terjesztik el a balneológia tudományának világában a hévízi tófürdő vizének egyedülálló, különleges gyógyító hatásait. Ők hoznak be újításokat a balneoterápia mellett. Schulhof Vilmos 1906-ban lesz Hévíz fürdőorvosa. Gyógyító munkája mellett kutató orvos is. Létrehozza Karslbad után Európa második Zander Gyógyintézetét, ahol a fürdő és iszapkúrák kiegészítéseként Zander gépekkel, mozgató gyógy-gimnasztikát alkalmaznak. Schulhof Ödön 1923-ban kezdett dolgozni bátyja hévízi Zander Intézetében röntgen és fizikoterápiás orvosként, valamint balneológiai kutatóként. Ezután tanulmányai jelentek meg hazai és német szaklapokban, előadást tarott balneológiai kongresszuson. Úttörő eljárást alkalmazott a reumatikus és izomfájdalmak csökkentésére. Ő volt Hévíz első röntgenorvosa. Munkatársával közösen kidolgozott egy olyan röntgenfelvételi módszert, mely később az egész világon alkalmazásra került.

A testvérpár a nyári fürdőszezonban Hévízen, egyébként Budapesten gyógyított. Vilmos 1944-ben a fürdőszezon kezdetén,- figyelmen kívül hagyva a veszélyt – Hévízre utazott. Innen deportálták Auschwitzba, ahol meggyilkolták. Ödön Budapesten maradt és megmenekült. 1948-tól a

fürdőgyógyászat és kutatás területein országos vezető pozíciókat töltött be, szakkönyveket írt, egyetemi magántanár volt egészen 1978 évi haláláig.

– Ebben az évben jelent meg új könyved „A mártírok élén – Dr. Büchler Sándor főrabbi fél évszázada (1897–1944)” címmel.

Igen, márciusban az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen dr. Róbert Péter, nyug. egyetemi docens; prof. em. dr. Szita Szabolcs történész, az MTA doktora és dr. Zima András, egyetemi docens, tanszékvezető, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) igazgatója mutatta be a könyvemet. Áprilisban Hévízen Naszádos Péter polgármester és Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének jelenlétében tartottunk újabb könyvbemutatót. Büchler Sándor születésének 155. évfordulója van ebben az évben. Könyvem közel háromszáz oldalnyi szöveget és 100 oldal képanyagot foglal magába. Az első fejezet tartalmát illetően egy viszonylag átfogó Büchler életrajz, ami a munkásságát négy fő területen vizsgálja. Rabbiként, közéleti emberként, hazafiként – hiszen ő volt a hazai neológ zsidóság egyik vezető személyisége – és történészként. Könyvem második fejezete a keszthelyi zsidóság történetéről szól a 18. század első harmadában történt megtelepedésüktől a holokausztig, majd az újrakezdéstől napjaink emlékezetkultúrájáig. Ebben a fejezetben a hévízi zsidóság története is szerepel, valamint itt írok a híres zsidó személyiségekről. A harmadik fejezet Büchler Sándor irodalmi munkásságának 205 tételt tartalmazó bibliográfiája. A negyedik fejezetben 14 válogatott írást teszek közzé Büchler Sándortól. Néhány címet említek ezek közül: A budai zsidók Mátyás király idejében; A félelmetes napok 1526-ban; Bethlen Gábor és a zsidók; Egy magyar messiás története; Goldmark Károly apjáról; Columbus Kristóf.

*

Zárszó: Nem sikerült beszélnünk Szarka Lajos néhány további értékes munkájáról. Ehhez egyetlen alkalom nem volt elegendő, ezért az interjút folytatjuk.