A zsidóbarát református püspök, akit amerikai elnökök fogadtak

Nem sok olyan magyar politikusról, vallási vezetőről vagy közéleti személyiségről tudok, aki előtt mindig nyitva állt a Fehér Ház ajtaja. De Baltazár Dezső, az egykori magyar református püspök kivétel volt, találkozhatott és diskurálhatott Calvin Coolidge és Warren Harding amerikai elnökökkel. Az amerikai politikusok mindig szívesen fogadták.

És talán soha nem volt olyan magyar református püspök, aki annyira szerette és tisztelte Amerikát, mint Baltazár.

Engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Debrecenben születtem és ott is nőttem fel. Iskolába menet minden nap elmentem a híres Református Kollégium hatalmas és patinás épülete előtt. Annak lépcsőházában van Baltazár Dezső püspök domborműves emléktáblája. Szobra nincs Debrecenben, és a közeli Hajdúböszörmény, Baltazár szülővárosa is csak 2018-ban állítottak neki szobrot. Azt hallottam, hogy nagyapám egykoron találkozott is a bibliai hébert jól ismerő püspökkel.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában, Baltazárra is igaz ez, mert egykoron jobban tisztelték Amerikában, mint saját hazájában. A Szombat 13 évvel ezelőtt közölt egy kiváló írást róla Síró Béla tollából, A liberális püspök és a cionizmus címmel.

Igen, az 1936-ban elhunyt püspök liberális elveket vallott, ma azt mondanánk, hogy egyfajta korai kálvinista cionista is volt.

Hajdúböszörményben született, azt írták, hogy francia ősei voltak. A debreceni Református kollégium diákja volt. Minden Debrecenhez kötötte. 1911-től haláláig a tiszántúli református egyházkerület püspöke volt, a magyar reformátusok megkérdőjelezhetetlen vezetője.

Baltazár püspök egyike volt azoknak, aki felszólalt a vérvád ellen. Idézte az újszövetségi szöveget, mely szerint a zsidók közül jön az üdvösség. Felszólalt a Fehérterror zsidóüldözései ellen, egyike volt azon kevés magyar vallási vezetőnek, aki elítélte a Numerus Clausust. Ellenezte a zsidók erőltetett térítését, és nemzeti liberális párt megalapítására tett javaslatot.

Baltazár nézetei népszerűek voltak a magyar zsidóság körében. Éppen ezért persze élesen támadták, sőt, “zsidóbérencnek” is nevezték. Debrecenben Baltazár volt a Magyar Cobden Szövetség vezetője, az a város zsidó kereskedőit és iparosait is tagjai és vezetői között tudhatta. (A liberális szervezet a szabadkereskedelem eszméit hirdette.)

Nemzetközi tekintélyét amerikai útjai alapozták meg. Kétszer is járt az Egyesült Államokban, 1921-ben és 1925-ben. Mindkétszer fogadta a hivatalban lévő amerikai elnök is. Templomokban és zsinagógákban beszélt a magyar állapotokról. Clevelandban könnyekkel a szemében tartott előadást a Fehérterror idején a zsidók ellen elkövetett atrocitásokról.

A püspök nagyra értékelte a próféták nyelvének a hébernek a föltámadását, az újhéber nyelvet. Költőien fogalmazott; zsidó kalapácsok döngését hallja, zsidó boronavasak szántását tudja, zsidó szüretek mámorát érzi. 1933-ban a Goldmark-teremben tart cionizmust támogató előadást az “országnélküli” zsidóságról, a Pro Palesztina Szövetség felkérésére.

Ellenfelei Amerikában is támadják, még azt is el akarták érni, hogy ne kapjon vízumot a “szociáldemokrata barát püspök”. Baltazár pénzgyűjtő körútján, jelentős összegeket gyűjt amerikai zsinagógákban. Útjait ellenfelei “kirándulásnak” nevezték, azt írták, hogy az amerikai zsidóság ügynöke.

De a püspök hálás volt Amerika nagylelkűségéért. Második útja előtt ezt mondta: “Mikor első amerikai utam előtt állottam, kétségben voltam, hogy vajon nem találja-e Amerika kicsinek a magyarországi reformátusok első papjának személyét és nem fogja-e kicsinek vélni azt a célt, amiért átmentem a tengeren. Félelem is volt bennem, pedig a félelem, amint nagyon jól tudjátok, nem tartozik a természetrajzomhoz. De kétségem csakhamar örömre változott, mert a misszió kezdetén meggyőződtem, hogy félelmem tévedésen alapult. Nem telt bele kétszer 24 óra, amikor ott álltam a megboldogult Harding elnök előtt, ki baráti szeretettel fogadott s meleg kézszorítása meggyőzött arról, hogy Amerikában is él a szeretet. Amilyen nemes lelkűnek ismertem meg Amerika legelső polgárát, olyannak találtam a többit is.”

Debrecenben temették el, sírjánál a magyar zsidóság képviselői is gyászoltak.

1942-ben már tombolt az antiszemitizmus Debrecenben, a zsidótörvények is érvényben voltak. Révész Imre, akkori püspök beszédet mondott Baltazár amerikai útjának húszéves jubileumán. Elmondta, hogy az első világháború után a debreceni Kollégium igen súlyos helyzetbe került és Baltazár püspök amerikai pénzgyűjtése mentette meg az intézményt.

Azt már nem említette, hogy a pénzek jelentős részét amerikai zsinagógákban gyűjtötték.