A zsidó bokszlegenda, aki úgy lett világbajnok, hogy kiütötték

99 éve, ezen a napon vívta első profi mérkőzését Jackie Fields.

Jackie Fieldset joggal nevezhetjük az amerikai bokszélet ikonikus alakjának: kétszeres félnehézsúlyú bajnok, olimpiai aranyérmes és a Boxing Hall of Fame tagja, a BoxRec minden idők 19. legjobb bokszolójaként hivatkozik rá. Az aktív versenyévek után edzőként készíthette fel az amerikai csapatot az 1965-ös Maccabi Világjátékokra, 1979-ben tagja lett International Jewish Sports Hall of Fame-nek (Nemzetközi Zsidó Sporthírességek Csarnoka).

Szülei a jobb élet reményében vándoroltak be Kelet-Európából az Egyesült Államokba, ahol 1908. február 9-én megszületett fiuk, a későbbi bokszlegenda. Ekkor még nem Jackienek és nem Fieldsnek hívták, szülei a Jakov Jankel Finkelstein néven anyakönyveztették. A chicagói zsidó negyedben nőtt fel, ahol az utcai verekedések mindennaposok voltak. Így írt erről: „ahhoz, hogy eljuss az uszodáig, harcolnod kellett, mert ott voltak az olaszok, a lengyelek, az írek és a litvánok”.

1922-ben már versenyszerűen bokszol a Henry Booth Settlement House-ban, ahol edzője a korábbi pehelysúlyú bajnok, Marty Fields. A kettőjük között kialakult, a sporton túlmutató szoros kapcsolatot jól jellemzi, hogy amikor Marty Fields azt javasolta az ifjú Jakovnak, hogy változtasson nevet, mert zsidó hangzású névvel a boksz világában nem fog érvényesülni, Jakov az edzője nevét vette fel. A névváltoztatásnak ismert egy másik története is, ami szerint a megfelelő nevet keresve Finkelstein a “Fields”-et választotta Marshall Field chicagói üzletember és filantróp után, míg a “Jackie”-t a Jakov amerikanizált változataként kezdte el használni. Miután sakter apja, Morris elhunyt tuberkulózisban, a család nyugatra költözött, Los Angelesbe.

Az 1924-es párizsi olimpiáig 54-szer szállt ringbe amatőrként, az 54 mérkőzésből 51-et megnyerve. Az olimpián pehelysúlyú kategóriában 16 évesen aranyérmet szerzett, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb aranyérmes bokszolimpikon. Az olimpiai győzelem megnyitotta számára a vágyott profi boksz kapuit: 1925. február 2-án szerezte első profi győzelmét Benny Pascal ellen. Veretlensége 9 hónapig tartott, ekkor, 1925. november 12-én a kétszeres ír világbajnok, Jimmy McLarnin négyszer ütötte ki, a negyedik után hiába számoltak rá, már nem kelt fel. Ezen a mérkőzésen ellenfele az állkapcsát is eltörte Fieldsnek. Ez volt az egyetlen mérkőzés, ahol Fields KO-val veszített.

1929 márciusában pontozással győzött Jack Thompson ellen, ezzel elnyerve az NBA (National Boxing Association) bajnoki címét. Az Akron Beacon Journal a mérkőzésről azt írta, hogy Fields “megállíthatatlan volt a támadásaiban, elszántsága rendíthetetlen és teljes mértékben uralta ellenfelét”. Négy hónappal később, 1929. július 25-én zajlott le az egyik leghíresebb mérkőzése. A félnehézsúlyú világbajnoki címért szállt ringbe a címvédő Joe Dundee ellen, 25.000 néző előtt. A mérkőzés első menetét egyértelműen Fields vitte. A második menetben Dundeet négyszer ütötte ki. A negyedik rászámolás közben Dundee négykézlábra állt és ágyékon ütötte Fieldset, aki az ütés erejétől a földre került. A bírók lefújták a meccset, Dundeet kizárták szabálytalanság miatt és a világbajnoki címet Fieldsnek ítélték. Ezzel Fields lett az első olyan világbajnok, aki úgy szerezte címét, hogy a ring padlóján feküdt kiütve. Később Dundee véletlennek nevezte az ágyékütést, amit Fields azzal kommentált, hogy hisz Dundee ártatlanságában.

Fields 1930. május 9-én elveszítette a világbajnoki címet a Jack Thompsonnal Detroitban vívott vesztes csatája után, de két évvel és 10 mérkőzéssel később, 1932. január 28-án másodszor is világbajnok lehetett, amikor Lou Brouillard felett diadalmaskodott, aki korábban Jack Thompsontól nyerte el a címet. 1933. február 22-én vívta 85. profi mérkőzését Young Corbett III. ellen. A mérkőzésen pontozással kikapott, a világbajnoki címet elveszítette. A világbajnoki cím elvesztése után már csak egyetlen profi mérkőzést vívott, Young Peter Jackson ellen. Ez volt a búcsúmérkőzése. A 10. menet után pontozással győzött, majd visszavonult a versenyzéstől.  Visszavonulásában közrejátszott egy évvel korábbi, louisvillei autóbalesete, ahol elvesztette egyik szemét. Sérülése után depresszióba esett, elhanyagolta az edzéseket, vagyonának jelentős részét felélte.  Fields mérlege a profi bokszban 86 mérkőzés, ebből 74 győzelem (30 KO), 9 vereség, 2 döntetlen és 1 félbeszakadt mérkőzés.

Visszavonulása után Fields egy ideig Philadelphia főleg németek által lakott negyedében élt, és 1935-től az 1940-es évek közepéig a Wurlitzer Juke Box cégnél, valamint egy sörgyártónál, a Hannah and Hogg Distilleriesnél dolgozott eladóként. Eladói munkája mellett filmszerepeket is vállalt, legemlékezetesebb színészi játékát a Nehézsúlyú világbajnokság: Muhammad Ali vs. Floyd Patterson (1965) című filmben nyújtotta. Edzője volt az 1934-es Personality Kid bokszjeleneteinek, feltűnt a Muhammad Ali vs. Ron Lyle című tévéfilmben (1975), valamint a Wide World of Sports (1969) és a Fight of the Week (1961) tévéműsorokban.

1957-ben Las Vegasba költözött, és a Tropicana Las Vegas résztulajdonosa lett, de két évvel később már el is eladta részesedését a szállodában. A szállodaipar után visszatért a sporthoz, megválasztották a Nevada Állami Atlétikai Bizottság elnökének. 1965-ben Fields az Egyesült Államok bokszcsapatának edzője volt az izraeli Maccabi Világjátékokon.

Fields 1987-ben, 79 évesen halt meg a nevadai Las Vegas-i idősek otthonában. Haláláig mellette voltak mostohagyermekei és korábbi modell felesége, Marjorie Fields.