LiliGro X. – a tizedik Groszmann Lili emlékséta Cserépfalun

Írta: Lénárt G. József - Rovat: Holokauszt, Kegyelet, Történelem

Cserépfalu egy kicsi, alig ezer fős település Mezőkövesdtől 18 km-re, a bogácsi fürdő közelében. A világégésig a többségében református faluban néhány zsidó család is letelepedett, boltot, kocsmát és mészárszéket működtetve.

Megmaradt sírkövek (Fotó: liligro.hu)

A háború azonban őket sem kímélte, először Mezőkövesdre gyűjtötték őket, onnét néhány nappal később Auschwitzba kerültek. A néhány túlélő már nem tudott újra gyökeret verni Cserépfaluban, Budapestre és Izraelbe költöztek. Emléküket nagyon sokáig egy gazos, néhány sírkőből álló temető (ahonnét a sírkövek többsége eltűnt) és a helyiek emlékezete őrizte.

Az 1990-es években, egy kirándulás során látogatta meg Tóth Péter Cserépfalut. A vidék és a település annyira megtetszett neki, hogy hamarosan vásárolt is egy házat és kétlaki életmódra rendezkedett be. A közösségi életbe bekapcsolódva egyre többet foglalkozott Cserépfalu történetével, így került kapcsolatba az addigra már alig-alig ismert cserépi zsidóság múltjával. A lakosok hozzáállása a zsidó múlt kutatásával kapcsolatban felemás volt, most is az. Tóth Péternek sikerült interjút készítenie néhány olyan idős emberrel, akik a szemtanúi voltak a zsidóság deportálásának, de kutatásai során számos fenyegető levelet és üzenetet is kapott. A kutatást tettek követték és 2014 májusában megrendezte a Groszmann Lili emléksétát, amiből hagyomány lett. Idén május 21. zajlott le a tizedik emlékséta.

Az első emléksétán még csak ketten voltak, a második sétán már tízen, most, a tizedik megemlékezésen már talán húsz fő. Hagyományosan a séta a Marika presszótól indul, reggel 8-kor. A presszót talán a Covid vitte el, de már egy ideje zárva tart. Az itt összeverődött húszfős tömegen a szervező is meglepődött.

A Cserépfalvi emlékszobában (Fotó: liligro.hu)

Rövid ismerkedés után a csapat ellátogatott a Cserépfalvi Imre emlékszobába. József Attila első és legkitartóbb kiadója, akinek a költő még halála napján is levelet írt, ugyanis Cserépfaluban született, Deutsch Imre néven. Innét tovább vezetett a séta a Groszmann család egykori házáig, itt élt a séta névadója, Groszmann Lilla, akit csak Liliként emlegettek kortársai. Érdekes dolog az emlékezet, leginkább azok maradnak meg bennünk, akik érdekes dolgot tettek, vagy valamilyen érdekes tulajdonsággal rendelkeznek. Nem kivétel ez alól Groszmann Lili sem: a visszaemlékezésekben ő az a zsidó lány, akit mindenki megemlít. Ennek egyik oka az, hogy sok visszaemlékezőnek osztálytársa, játszópajtása volt, a másik ok pedig az, hogy mozgássérült volt és járássegítő bőrgipszet kellett hordania. A ház előtt állva megismerhették a résztvevők a Groszmann család rövid történetét, ők üzemeltették az egyik kocsmát és egy boltot is. 1944. június 5. napján szállították őket a mezőkövesdi gettóba.

A Groszmann Ház (A szerző felvétele)

„Azt hittük, dolgoznak egy kicsit és visszajönnek, nem hittük, hogy ez lesz.” – egy szemtanú.

A visszaemlékezések ennél a pontnál eltérőek, van, aki szerint lovaskocsival, mások szerint teherautón, megint mások szerint gyalogosan hajtották őket a gettóba. A családfő, Groszmann Miklós még elmondta az egyik szomszédnak, hogy a pincében petróleumot rejtett el, nyugodtan használják fel. Még ki sem értek a faluból, amikor néhány helyi lakos feltörte a házat és kifosztotta. Az egyik visszaemlékező, aki szemben lakott, meglátta és átsietett a fosztogatókhoz. Amikor kérdőre vonta őket, azt a választ kapta: “ez a helyzet nénémasszony”. A családból Groszmann Miklós és fia, Zoltán élte túl a háborút.

A Groszmann-háztól a következő megálló a háborús áldozatok emlékműve. Az emlékoszlop egyik oldalán, egy táblán felsorolják a deportálás áldozatait, külön, a katonák és polgári áldozatok más-más táblán kaptak helyet. Az emléktáblától pár száz méterre, egy elhanyagolt, gazos területen állt a zsidó temető. A temető szélén álló két sírkövet lehet megközelíteni, a többi vagy eltűnt, vagy a rengeteg rejti. Aki az eltűnés mögött az idő vasfogát sejti, csalódnia kell: a sírköveket gyakran a háború után épült házak alapjaiban, vízelvezetőkben, támfalakban kell keresni. Innét továbbhaladva éri el az emlékséta az utolsó cserépfalui megállóját, Schwarzék házát.

A deportálás áldozatainak emlékműve Cserépfalun (A szerző felvétele)

„Nagy álmom, hogy a házat helyreállítsuk abban  a formában, ahogy az 1944-ben kinézett. Egyfajta emlékmúzeuma lehetne a hajdan itt élt zsidóságnak.” –Tóth Péter

 

A ház a Váralja utca 2. szám alatt áll. Utcafrontján üzlet, végében mészárszék működött. Néhány éve új tulajdonosa van, de ez az épület állagán nem látszik. Az udvaron méretes árok, a ház az összedőlés szélén. Az egykor itt élt családot is elhurcolták, a tíz éves Schwartz Gyurikát az iskolából kirángatva szó szerint feldobták a családtagjai közé. Nem tért vissza sem ő, sem testvére, sem szülei. Egy utcával és néhány házzal arrébb állt Kleinék háza. Az övék régebbi történet. Tóth Péter róluk is mesél egy érdekes és egyben szomorú történetet: Kleinék nem voltak népszerűek a helyiek között, az 1910-es években rájuk is gyújtották a falusiak a házukat. Kleinék mindent hátrahagyva elmenekültek. A gyújtogatók az üszkös romokat használható értékek után átkutatva feketére égett kolbászokat találtak. Hazavitték zsákmányukat, de amikor megkóstolták a zsidó kolbászt, meglepetés érte őket: a feketére égett kolbászok valójában a tűzben elszenesedett botok voltak.

A falut elhagyva a csoport Bogács felé vette az útját. A bogácsi zsidó temető egyetlen sírkövének megtekintése után az eredetileg húsz főből már csak hat ember és egy kutya folytatta útját Mezőkövesd felé. Az útnak ez volt a legnehezebb része, 11 kilométer, bicikliúton, hőségben. A 11 kilométeres, eseménytelen út lehetőséget adott hosszabb-rövidebb beszélgetésekre. Tóth Péter szívesen mesélt a kutatásról, a helyiek ellenérzéseiről (az első kilenc sétán összesen egyszer fordult elő, hogy helybéli is csatlakozott) és a támogatás hiányáról. Tíz éve lobbizik, keres támogatókat, a zsidóságon belül és azon kívül, kevés sikerrel. Sok dolgot szeretne: emlékszobát, emlékművet, botlatókövet, de hiányoznak a források, és nem csak anyagi értelemben. A botlatókő okán az egyik zsidó szervezettől azt a választ kapta, hogy túl kicsi a település, inkább városokban támogatják a botlatókövek elhelyezését. Annak nagyobb a hírértéke.

A Schwartz Ház (A szerző felvétele)

„Miért, falvakban nem éltek zsidók? Őket nem hurcolták el?” –egy résztvevő

 

A séta Mezőkövesden, az egykori gettó szélén, a Hársfa és a Diófa utca sarkán ér véget, néhány méternyire a lerombolt zsinagógától. Az egykori zsinagóga helyére iskolát építettek, ennek oldalán függ egy emléktábla, ami megemlékezik a hajdan itt élt közösségről. Egy keresztény felekezet állíttatta. Nem csak Cserépfaluból tűntek el a zsidók, Mezőkövesden sem élnek már. Az egykor elhurcolt ezer-egyszáz fő maradéka 1956-ban távozott, amikor a háborús emlékművüket vandálok rongálták meg. A zsidósággal együtt az emlékmű is elmenekült, ma a miskolci zsidó temetőben látható, több hasonló, odaszállított vidéki emlékmű mellett. A volt gettó mellett gazos, elhanyagolt játszótér, ide szeretne felállítani egy bőrönd alakú szobrot (cserépi kőből) a séta szervezője. Ez azonban még messze van.

Az egykori mezőkövesdi zsinagóga helyén álló iskola (A szerző felvétele)

„Ez egy one-man-show?” – egy résztvevő

Tóth Péter folytatja. Vannak segítői, de egyedül van. Ahogy volt tavaly is séta, idén is, ugyanúgy lesz jövőre is. És mi a történet vége? Groszmann Miklós túlélte. Visszatért Cserépfaluba, de nem volt maradása. Budapestre költözött, ott élt a Nefelejcs utcában, haláláig. Fia, Groszmann Zoltán szintén visszatért, de nem szülőfalujába. Palesztinába vándorolt, ahonnét a britek visszafordították. Izrael megalakulásáig Cipruson ette a menekültek keserű kenyerét. Többé nem jött Magyarországra. Tóth Péter a séta végeztével már el is kezdte szervezni a XI. Groszmann Lili emléksétát.

A túra résztvevői, előtérben a cikk szerzője és Tóth Péter (Fotó: Lilgro.hu)

Aki szeretné jobban megismerni a cserépfalui zsidóság történetét és az emléksétát, az keressen rá Facebookon vagy látogasson el a liligro.hu oldalra.

Címkék:Cserépfalu, deportálás, emlékezet, Groszmann Lili emlékséta, Mezőkövesd

[popup][/popup]