A szegedi vízipóló Akelája: Hay Pál

Mindezidáig ez az 1923-as az egyetlen fellelt fénykép Hay Pálról, aki felvirágoztatta a szegedi úszó- és vízilabdasportot a kezdetek kezdetén. A semmiből tűnt fel és lett ragyogó versenyző, játékos, edzőként pedig megelőzte korát. Ferenc öccséből is bajnokot nevelt, aztán mindkettőjüket olyan útra lökték, ami végzetesnek bizonyult.

Hay Pál 1937. május 22-én reggel a Honvéd téri honvédtiszti vívóklubban kardot rántott. Olyan elegánsan állt a kezében a fegyver, ahogy egykori, Itáliából Szegedre szegődött vívómestere, Armentano Ede tanította neki még ifjú korában. Az ismert úszóbajnok és pólókapitány nem iskolázni készült, hanem elégtételt akart venni. A vele szemben álló 23 éves joghallgató, Hajas Sándor sértését nem hagyhatta riposzt nélkül. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt szegedi kerületének önálló hatáskörrel bíró propagandafőnöke „Magyar testvér” címmel antiszemita röpiratot szerkesztett, amit 3000 példányban szórtak szét a városban. Az iromány szerzője a Szegedi Úszó Egyesület (SZUE) neves személyiségét is durván támadta, mondván zsidó szellemben neveli a sportoló keresztény magyar ifjakat.

A párbajt félnehéz kardokkal, félbandázzsal vívták meg. Hay már az első összecsapás során hosszú, csontig hatoló vágást ejtett ellenfele halántékán, a szeme fölött, ám őt sem kerülte el Hajas pengéje, balkezének három ujján megsebesült. Sebzetten is folytatták a csörtét, még háromszor veselkedtek egymásnak, de már csak jelentéktelen sérüléseket okoztak a másiknak. A negyedik menet után mindkét fél végkimerülése címén beszüntették az asszót. A felek nem békültek ki.

Két héttel később máshogy alakult, mégsem lett belőle harag. Békés, pajkos játéknak indult a ráadásnegyed, amit a 2:1-re megnyert SZUE – MAC barátságos mérkőzés után csak szórakoztatásképpen játszott le a két csapat, azonban alig telt el néhány perc a bratyimeccsből, mikor Hay Pál szerelni akarta a bombázni készülő Tarics Sándort, beütött a krach. Az olimpiai bajnok lövésre lendülő keze úgy felnyitotta a szegedi pólós homlokát, hogy kapcsokkal kellett összefogni a mély sebet a túlparti klinikán.

Ez a két eset is hűen tükrözi, micsoda elszántság jellemezte a Zomborról származó üveg- és porcelánkereskedő Hay Miksa elsőszülött fiát. Hay – anyakönyve szerint Hey – Pál Szegeden született 1903. március 18-án. Akkoriban a Korona (ma Hajnóczy) utcában lakott a család. Hay Ferenc 1909. március 17-én jött a világra, Magdolnát és Arankát követve ő volt a negyedik gyermek. Édesanyjuk, Geiger Rebeka szintén az üzletben dolgozott. Az első világháborút épségben átvészelték Hayék, rendszeresen jótékonykodtak, a város megbecsült polgáraivá váltak.

Aztán elérkezett 1918 augusztusa, mikor az egyik hétvégén katonanapokat rendeztek a Tisza-parton. A látványos ünnepség keretében az újjászerveződő SZUE úszóversenyt rendezett a Stefánia alatti folyószakaszon. Éppen az ifjak készülődtek a 100 méteres versenyszámra, amikor Barczány Imre egyesületi titkár, egyébként moziigazgató, ezúttal starter éles kiáltást hallott a part felöl. Egy suhanc szaladt felé azt harsogva, hogy ő is indulni szeretne. A jólelkű Barca bácsi megszánta, eltekintett a szabályos nevezéstől, megkérdezte a fiú nevét, aztán szája elé emelte a tölcsért és tudatta a közönséggel, hogy indul még Hay Pál, egyleten kívüli versenyző. Mindenki meglepetésére a 15 éves fiú könnyűszerrel legyőzte vetélytársait és elsőként érintette meg a célban kifeszített kötelet. Az eredményhirdetésnél Barca bácsi már úgy mutatta be, mint a SZUE sportolóját.

E váratlan siker egy páratlan úszókarrier kezdetét jelentette a helyi felsőkereskedelmi iskola tanulója számára. 1920-ban több viadalon is győzelmet aratott, és ennek hála a következő esztendőben Budapesten, a Műegyetemi Atlétikai és Football Clubnál (MAFC) is felfigyeltek tehetségére. Még érettségi előtt Münchenbe vitték versenyre, és ebből sportági perpatvar is lett, mert a Magyar Úszószövetség csak a német túra után hagyta jóvá átigazolását.

Hivatalosan nem, csupán a közvélemény felé magyarosította nevét: Herendi lett. Külföldön szerzett tapasztalatait az edzésmunkában is felhasználta, hogy fejlessze technikáját. A gyakorlás helyszíne otthon kizárólag a Tisza volt. 1921 nyarán a tatatóvárosi úszókongresszuson 1 perc 11 másodperces időeredményével vidékbajnoki címet nyert 100 méter gyorson. Aztán Bécsbe költözött, hogy ott folytassa tanulmányait. Noha télen szinte nem tréningezett, az új idényben versenyről versenyre gyorsult, 1922 októberében pedig 1:06-os idővel megnyerte Ausztria 100 méteres gyorsúszó bajnokságát.

A MAFC úszóival németországi versenysorozatra utazott, tudósításokat írt a Sporthírlapnak, itthon a műegyetemisták vízipóló csapatában is bemutatkozott, és ha hazajött Szegedre, beállt az üzletbe, no meg edzéseket vezényelt a Tisza-parti tehetségeknek. Ebből az alomból indultak el a nemzetközi hírnév felé a Wanie fivérek, és vált trónkövetelővé öccse, Ferenc, aki 1924-től főképp hátúszásban jeleskedett, és szintén használni kezdte a Herendi nevet.

1925 mérföldkőnek számított a szegedi úszó- és vízilabdaéletben. A SZUE új edzőbázist alakított a Rókusi (mai nevén Búvár-) tavon. Pályát építettek, ahol Hay Pál dirigálta a lelkes társaságot. Közel sem volt ideális a helyszín, hiszen lovakat fürdettek abban a vízben, meg a tímárok is ott mosták a bőröket, ám a förtelmes körülmények ellenére a fiatal tréner munkára bírta a kompániát. Minden egyes úszónak napi teljesítményét jegyzőkönyvben rögzítette. Szorgos fáradozásnak eredményeként több vidékbajnoki címet is szereztek a szegediek a kaposvári úszókongresszuson, Hay Ferenc pedig ezüstérmet nyert a SZUE vízipóló csapatával. Szeptemberben Hay Pál visszaigazolt szülővárosának egyesületébe.

A legkisebb Hay 1926-ban utolérte bátyját, a felnőtt mezőnyben vidékbajnokságot nyert 100 méteres hátúszásban, a vízipólósokkal – immár fivérével egy csapatban – megismételte korábbi sikerét. A következő esztendőben, hogy tovább mélyítse edzői tudását, Pál beiratkozott az Országos Testnevelési Tanács által szervezett öthetes trénertanfolyamra, illetve I. fokú vízilabda játékvezető lett. Ferenc sikeres érettségi vizsgát tett a szegedi Baross Gábor Reáliskolában, majd vegyésznek tanult tovább a brnói Német Műszaki Egyetemen.

Zsinórban három elveszített döntő után 1928 nyarán vidékbajnoki címet szereztek a Hay fivérek a SZUE vízipóló csapatával. Egy évvel később Hay Pál áldozatos munkájának köszönhetően az első osztályú vízilabda bajnokság szereplője lett a Szeged, a Csehszlovákiában folyamatosan tréningező Ferenc formáját pedig olyan jól sikerült élesíteni a Rókusi tó forróságtól olykor megbüdösödött vízében, hogy Bolognában bemutatkozott a magyar úszóválogatottban, majd a leendő kémikus magyar bajnoki címet nyert 100 méteres hátúszásban.

A sikerek megfelelő ajánlólevélnek bizonyultak, és 1930 tavaszán Hay Pált meghívták Brnoba, hogy ott edzősködjön négy héten át. Ő ki is ment öccséhez, és a közös munkának megint meglett a gyümölcse: a németországi Darmstadtban rendezett főiskolai világbajnokságon a 4-szer 100 méteres magyar gyorsváltóval és a magyar vízilabdacsapattal is aranyérmet nyert Hay Ferenc. Csehszlovák főiskolai bajnoki címmel indította a következő esztendőt, augusztusban pedig ismét megnyerte a magyar bajnokságot 100 méter háton. A győzelmi sorozat dacára a szövetség megfeledkezett róla, amikor kijelölte az 1931-es párizsi úszó Európa-bajnokságra utazó magyar keretet, és helyette az országos bajnokságon legyőzött riválisait nevezte be a kontinensviadalra.

Emiatt is dönthetett úgy, hogy a hazai és a csehszlovák sportági vezetés tudta nélkül részt vesz Tel Avivban a zsidó olimpián, ahol csehszlovák színekben megnyerte a hátúszók 100 méteres versenyszámát. Indulása szövetségi szinten megütközést keltett, büntetés kiszabását is kilátásba helyezték, ám végül nem lett érdemi következménye az ügynek. 1932 májusában vegyészmérnökként doktorált Brnoban, hazatérve szegedi színekben vízipólózott és versenyezte végig az idényt, majd Budapestre költözött, mert munkát vállalt a Wolfner bőrgyárban. A SZUE-ból átigazolt az Újpesti TE együttesébe, amelynek vízilabdacsapatával 1934 és 1936 között sorozatban három bajnoki címet nyert Hay Ferenc.

Ebben az időszakban – munkásságának és tanítványai sikereinek hála 1930 szeptemberétől már az újszegedi uszodában – Hay Pál sportolói pályafutása leginkább a vízilabdában teljesedett ki. Lelkesen játszott, de mellette felkészítette gárdáját, amely 1934-ben története során először Magyar Kupa elődöntőbe jutott. Vízipólókapitányként felügyelte a déli kerület klubjaiban folyó szakmai munkát, és nem mellesleg új titánokat nevelt ki a szegedi úszók közül. Ilyen volt Maróthy Andor, aki 1934-ben Magdeburgban nyert Európa-bajnokságot a 4-szer 200-as magyar gyorsváltó tagjaként.

Abban is úttörő volt Hay Pál, hogy tudományos szintre emelte a versenyzők képzését. 1935-ben, mikor éppen lemondott kerületi pólókapitányi tisztségéről, mondván utazási költségeire nem volt fedezet, egy terjedelmes tanulmánnyal rukkolt elő a Testnevelés című folyóiratban. A dolgozatot dr. Rosztóczy Ernővel együtt jegyezték, és azt vizsgálták értekezésükben, mire vezet, ha a tréner rendszeres sportorvosi ellenőrzés megállapításaival összhangban készíti fel a sportolóit.

Az esztendő végétől a Széchényi téri üveg- és porcelánboltban is több lett a tennivaló, miután 67 éves korában meghalt Hay Miksa közbecsülésnek örvendő kereskedő. A családfő már nem élhette meg Hay Ferenc esküvőjét, aki 1936. január 23-án feleségül vette Wittmann Erzsébet Alicet, egy budapesti sportszerkereskedő lányát. Három bajnoki arany után a vízipólós visszaigazolt a SZUE-hez, jól ment a játék, a frigy kevésbé, így a színésznő és a vegyészmérnök 1937-ben elváltak.

Újév napja 1938-ban szombatra esett. Szibériai hidegben kellett reggel hazabandukolni a szegedi szilveszterezőknek. Egy magányos férfi nem Kárász utcai otthona, hanem a Mars tér felé indult komótosan. A teret átszelve a Szegedi Kerületi Börtön és Államfogház bejáratához ment és bekopogott. Amint nyílt a kapu, közölte, jött letölteni a büntetését. A fegyőrök feljegyezték az adatait. A 181 centiméter magas, fekete hajú, szürke szemű új rab Hay Pál volt, akit a szegedi törvényszék, miután a bíróság előtt elismerte, hogy a fennálló törvények értelmében bűnös, két nap fogházra ítélt párbajvétség miatt. Bűntársa, Hajas Sándor is ennyit kapott, meg még nyolc nap szabadságvesztést hitfelekezet elleni izgatásért.

Ahogy korábban, a 38-as idényre is teljes erőbedobással készült a SZUE élvonalbeli vízipólócsapata. Azonban játékosedzőjük, a magyar B válogatottba is meghívott Hay Pál kedvét szegte, hogy újabb kinevelt tehetségre, ezúttal Maróthy Andorra vetette ki hálóját egy fővárosi klub, nevezetesen a MAC. „Azért nevelem a víziutánpótlást, hogy ismét a budapestieket gazdagítsuk. A végén a szegediek fognak budapesti színekben ellenünk játszani minden meccsen” – fakadt ki a helyi sajtónak a tréner.

Az igazi mélyütés azután érkezett, hogy anyaegyesülete egy emlékplakettel felköszöntötte sportolói karrierjének 20. évfordulóján. Addig példa nélküli volt, hogy valaki két évtizeden keresztül a legmagasabb szinten versenyezzen és játsszon. A márványlapra a pólósok azt vésették: Az öreg Akelának, szeretettel a „kölykei.” Aznap rendezték a SZUE – MTK bajnokit, és a mérkőzés után három szegedi vízilabdázónak útnak kellett volna indulni Görömbölytapolcára (ma Miskolctapolca), hogy mint meghívottak, részt vegyenek a másnapi kerületközi versenyen. De Preplár Lajos, Szaniszló Béla és Báthy László nem utazott el, mert egész éjjel vonatozniuk kellett volna, hogy odaérjenek. Kihágásuk miatt játékjogukat felfüggesztette a szövetség.

Az indokolatlanul szigorú szankció megosztotta a vízilabdatársadalmat, egyúttal nehéz helyzetbe hozta az együttest. Három pontja volt a Szegednek, és három mérkőzés volt hátra a szezonból, de legalább egy pontot szereznie kellett, hogy bebiztosítsa a bennmaradást az első osztályban, ám legjobbjai nélkül minimális esélye maradt erre. 1938. augusztus 20-án az Eger volt a soron következő ellenfél, és ahogy az újszegedi uszodába érkezett a gárda, edzőjük, Marisch Kornél egyeztetetett az övévivel, aztán félrehívta Hay Pált. A találkozó megkezdése előtt egy órával egyszerre mentek be a SZUE szűk irodájába, ahol ott állt egymással szemben a két csapat. Megtermett férfiak fürdőnadrágban – mert köpenyre vagy melegítőre egyik klubnál sem futotta –, mégis ünnepélyesen. Feszült várakozás, síri csend töltötte be a helyiséget. Ebben a különleges légkörben Marisch előlépett és az egriek nevében fogadalmat tett, hogy nem engedik kiesni a SZUE-t. Hay meghatódottan mondott köszönetet, és a közös ígéretet kézfogással szentesítették. A két kapitány a játékosok előtt egyezett meg abban, hogy a játék befejezése előtt két perccel a mérkőzésnek döntetlenre kell állni, amit végig tartani fognak. Így is történt, 2:2 lett végeredmény, a vidékiek összefogását baráti ölelés zárta búcsúzáskor.

Másnap a BEAC vendégeként Budapesten a Hay fivérekkel a soraiban szintén döntetlent játszott a tartalékos SZUE. Ez volt az utolsó bajnoki mérkőzés, amin a testvérpár szegedi színekben szerepelt. Néhány nap múlva ugyanis megszületett a verdikt: két évre eltiltották a szövetségi eseményről távolmaradó három pólóst, mire Hay Pál az egyesület választmányának bejelentette, az igazságtalan döntés miatt lemond pólókapitányi tisztségéről és játékosként is visszavonul. Hay Ferenc eligazolt, még néhány bajnoki mérkőzésen szerepelt a III. Kerületi TVE csapatában 1939-ben, aztán ő is befejezte a vízipólót. Soha többé nem tértek vissza az uszodák világába.

Pál minden idejét a porcelánboltra fordíthatta, Ferenc pedig a bőrgyár laboratóriumában merült bele a munkába. A civil élet nyugalmát keresztülhúzta a második zsidótörvény 1939-es elfogadása. Decemberben Szegeden is kifüggesztették a zsidó iparosok és kereskedők névjegyzékét, amin ott szerepelt Hay Pál is.

Már csak az Üveg- és Porcelánkereskedők és Üvegesek Országos Egyesületének vidéki választmányában vállalt tisztséget. Magyarország hadba lépésével civil élete is romokba dőlt. A hódmezővásárhelyi V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj által 1942 nyarán felállított 105/2. tábori századba hívták be munkaszolgálatra, amellyel a 2. hadsereg Don menti arcvonalába került. Hay Pál Osztrogozsszkban, a város szovjet ostroma idején, 1943. január 18-án – egy másik munkaszolgálatos vallomása alapján – ellenséges lövéstől meghalt, és ott temették el. Erről hozzátartozóit május 29-én értesítették.

Mikor bátyját munkaszolgálatra vitték, Hay Ferenc egy bőripari fejlesztésen dolgozott. Munkatársával, Engel Pállal közösen szabadalmat jegyeztetett be: műbőr előállítására találtak ki egy új eljárást. Hamarosan ő sem kerülhette el a munkaszolgálatot.

A Magyar Nemzetiszocialista Mozgalom napilapja, a Magyarság 1944. április 14-én feljelentésnek is tekinthető cikkben számolt be arról, hogy a Wolfner bőrgyár vezetése kijátssza a zsidótörvényeket, munkaszolgálatosokat helyezett vissza vezető pozícióba magas fizetésért, és Hay Ferencet a felsorolt zsidók között említették, mint laboratóriumi üzemvezető. Így sem tudta elkerülni a deportálást.

A családi emlékezet szerint Auschwitzba hurcolták, ahol kápó, azaz munkafelügyelő volt. Túlélte a koncentrációs tábort, Hannover érintésével 1946-ban hazatért Szegedre, ahol már senki sem várta. Édesanyja, valamint két nővére, Magda és Aranka ugyanis 1944. június 15-én, mielőtt sor kerül volna a szegedi zsidók deportálására, megmérgezték magukat.

1946 áprilisában Hay Ferenc Dél-Amerikába, Kolumbiába emigrált, és az ország második legnagyobb városában, Medellinben telepedett le. Megkapta az állampolgárságot, és Francisco Hey néven élte le további életét.