A randeggi tömegmészárlás

A randeggi tömegsírba azt a kilencvenkilenc szegedi és Szeged környéki zsidó áldozatot temették, akiket Waffen-SS és Hitlerjugend gyilkosok mészároltak le 1945. április 15-én.

A zsidó kényszermunkások két, egymáshoz közeli alsó-ausztriai településen (Stangental bei Lilienfeld; Kerschenbach bei St. Veit an der Gölsen) létrehozott zsidó munkatáborokban dolgoztak, az előbbiben egy cementgyárban, az utóbbiban pedig a helyi kőbányában. A táborok áprilisi evakuálásakor a két csoportot egyesített halálmenetben indították el a mintegy százötven kilométerre nyugatra fekvő Mauthausen felé. Nem jutottak el a koncentrációs táborig, nagyjából félúton, Randeggnél brutális kegyetlenséggel gyilkolták le őket.[1]

A Szegedi Zsidó Hitközség irattárában fennmaradt egy irat, amely a megrázó részletekről tudósít. Eszerint a két tábort 1945. április 12-én evakuálták, a kényszermunkásokat gyalog indították útnak SS-kísérettel. Az evakuáláskor egy, a környéken dolgozó szegedi keresztény vendéglős figyelmeztette szintén szegedi kényszermunkás ismerősét arra, hogy a csoportot kivégezni viszik. Így néhányan megpróbáltak megszökni, de elkapták őket. A menetelők április 15-én érkeztek Randeggbe, „ott rőzsét szedettek velük. Mikor ezt összeszedték, parancsot kaptak arra, hogy valamennyien üljenek szorosan egymás mellé, arccal a hegy felé. Ekkor adott jelre megszólalt két géppuska és végigsöpört soraikon.” Ezt követően a SS-ek „leborították a holttesteket és a még élőket is rőzsével, azt meggyújtották.”[2] A kilencvenkilenc meggyilkolt közül harmincöt szegedi, tizenhat hódmezővásárhelyi, hét szentesi, tíz vámospércsi, két kiskunhalasi, tizenkét makói, négy dunapataji, egy bajmoki, két debreceni és tíz névtelen (azaz beazonosíthatatlan) áldozat volt. A beazonosítható áldozatok között huszonnyolcan tizenhat évesek vagy annál fiatalabb gyerekek, továbbá egy-két éves kisgyermekek voltak. A vámospércsi tíz áldozat mindegyike a Hoffmann családhoz tartozott, kilencen közülük egy és tizennyolc év közöttiek voltak.[3] A randeggi tömegsírt 1947 novemberében exhumálták, az áldozatokat december 7-én Szegeden temették újra a zsidó temető hősi halottak parcellájában egy nagy közös sírba.

Dokumentumok:

1)

A randeggi mészárlás helyszínrajza, mely az 1945 nyarán indított nyomozás során készült a tetthelyről. Később a mészárlásban résztvevő Lunz am See-i Hitlerjugend kiképzőtábor vezetője, Ernst Burian elleni perben használtak fel a bécsi népbíróságon. Buriant a népbíróság 1948-ban életfogytiglanra ítélte, öt év börtönbüntetés után azonban kegyelmet kapott. A térképen az 5. pont a mészárlás helyszínét, a 6. pont a tömegsír helyét jelöli.

A peranyagot lásd: Niederösterreichisches Landesarchiv, Vg 1b Br 292/45, a helyszínrajz online is elérhető: https://www.erlauferinnert.at/zwischenraeume/h.php?il=90

2)

A Randegg melletti Schliefaugrabenen 1945 augusztusában készült fényképek a mészárlás tetthelyéről. A helyszínt, ahol a meggyilkolt magyar-zsidó kényszermunkások földi maradványait az 1947. november 28-i exhumálásig eltemették, „tetthely és temetkezési hely” megjelöléssel (Tatort und Begräbnisstelle) látták el. (https://

A peranyagot lásd: Niederösterreichisches Landesarchiv, Vg 1b Br 292/45, a fényképek online is elérhetők: https://www.erlauferinnert.at/zwischenraeume/h.php?il=90

3)

A Strasshofba deportált és Randeggnél 1945. április 15-én meggyilkolt 99 áldozat temetése Szegeden, a zsidó temetőben. Elöl: Frenkel Jenő főrabbi, 1947. december 8.

(A képet Zvi Frenkel bocsátotta Molnár Judit rendelkezésére.)

Jegyzetek

[1] A két munkatáborról, valamint a randeggi gyilkosságról lásd Eleonore Lappin-Eppel: Ungarisch-Jüdische Zwangsarbeiter und Zwangsarbeiterinnen in Österreich 1944/45: Arbeitseinsatz – Todesmärsche – Folgen, Vienna, Lit, 2010, 178–186.

[2] Az irat eredetijét a Szegedi Zsidó Hitközség irattára őrzi. Mikrofilmmásolatban lásd YVA, JM/31030, p. 661.

[3] A kilencvenkilenc áldozat (köztük tíz ismeretlen) listája megtalálható a Szegedi Zsidó Hitközség iratai között (mikrofilmmásolatban lásd YVA, JM/31030, 546-549. pp.), valamint közölte a Délmagyarország is, 1947. december 5., p. 2.

Részlet Frojimovics Kinga és Molnár Judit Szeged–Strasshof–Szeged: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” Szegedről deportáltakról c. könyvéből.