A nemzeti panteonba kerül a nyomorban meghalt portugál embermentő
A portugál kormány a Nemzeti Panteonban állít emlékművet Aristides de Sousa Mendes egykori diplomatának, aki a Holokauszt idején, országa Bordeaux-i konzuljaként vízumok tízezreit állította ki zsidó menekülteknek.
Portugáliában ekkor António de Oliveira Salazar jobboldali diktátor volt az úr, aki nem nézte jó szemmel az akciót, és ez végül Mendes karrierjének végét jelentette.
A BBC riportja szerint Sousa Mendes 1940-ben barátságot kötött Chaim Kruger belga rabbival, a franciaországi menekültek közösségének vezetőjével. A helyzet annyira megviselte a konzult, hogy idegösszeroppanást kapott, ami néhány napra ágyhoz kötötte.
Mordechai Paldiel, a Jad Vasem Népek Igaza osztályának korábbi vezetője elmondta: „Senki sem tudhatja, mi ment végbe Mendesben ez alatt a két-három nap alatt, de később Lisszabonban azt mondta a rabbinak: Ha ilyen sok zsidó szenved egy katolikus miatt, – itt nyilván Hitlerre célzott – akkor egy katolikus is szenvedhet sok zsidóért.”
Miután levertségéből kilábalt, Sousa Mendes azzal rontott ki szobájából: „Mostantól mindenkinek kiadom a vízumot. Nem teszek különbséget nemzetiségi, faji vagy vallási alapon.”
Henri Dyner, aki gyerekként Belgiumból menekült, így emlékezik: „Anyám mesélte, hogy Mendes néhány napra eltűnt, majd amikor újra megjelent, a haja teljesen ősz volt. Anyám a konzul mellett vett részt a vízumok elkészítésében. Így menekültünk meg.”
10-30 ezer közöttire becsülik a Mendes által kiadott vízumok számát.
Elöljárói figyelmeztették Mendest, hogy hagyjon fel tevékenységével, de ő folytatta a vízumok kiadását. Erre visszahívták, és elbocsátották a diplomáciai testületből. Sousa Mendes nyomorban halt meg, gyermekei elhagyták az országot, hogy máshol érvényesüljenek.”
Az Algemeiner nyomán Bassa László