Véget nem érő vita a documentán kiállított antiszemita festményről

Írta: Polgár György - Rovat: Külpolitika, Politika

A világ egyik legfontosabb kortárs képzőművészeti kiállításán észlelt példátlan zsidóellenesség hatalmas hullámokat vert. Felelősséget mégsem vállal senki.

A “People’s Justice” (Népek igazsága) című képet antiszemita jellege miatt eltávolították a documenta kiállításáról. A képen jobbra egy kinagyított részleten vámpírfogú ortodox zsidó, kalapján SS jellel.

A documenta a Velencei Képzőművészeti Biennale mellett a világ legjelentősebb seregszeméje, amit ötévenként rendeznek meg a németországi Kassel városában. Az idei kiállítás hívógondolata a hangzatos, de nem mindenki számára egyértelmű „Globális Dél”: a főleg a déli féltekén található fejlődő országok a maguk művészeti eszközeivel igyekeznek rávilágítani politikai, társadalmi vagy éppen környezeti problémáikra. Az idén tizenötödször megrendezett documenta szemléletváltást kíván hozni a művészet világába. El akar szakadni az európaiak és az észak-amerikaiak gyakran fölényeskedő hangnemétől, és nyitni a világ más részein megfigyelhető sokszínűség felé.

Ez az első alkalom, hogy egy munkaközösséget bíztak meg a documenta művészeti irányításával, és az első alkalom, hogy Ázsiából érkeztek. Az egész várost átszelő fesztivál főigazgatója, Sabine Schormann szerint a döntőbizottság számára fontos volt, hogy az indonéz „Ruangrupa csoport kritikusan viszonyul a művész, mint zseni, nyugati ideáljához, a művészeti piac törvényeihez, és általában az intézményekhez”. Mint mindig, most is izgatott érdeklődés előzte meg a documentát, amire azonban már hónapokkal a megnyitó előtt az antiszemitizmus árnyéka vetődött. A kasseli döntéshozók figyelmen kívül hagyták, hogy az indonéziai művészcsoport és több meghívott alkotó nyíltan támogatja az antiszemita BDS mozgalmat, amely Izrael bojkottjára, tőkekivonásra és szankciókra szólít fel. Hívtak művészeket Afrikából, Délkelet-Ázsiából vagy az arab világból, de a zsidó államból senkit sem. A résztvevők közül többen maguk is a BDS hívei. Pedig figyelmeztetés bőven akadt. Nem csak a Németországi Zsidók Központi Tanácsa, vagy a szövetségi kormány antiszemitizmus-biztosa, Felix Klein tette szóvá, de több politikus és társadalmi szervezet is. Az ú.n. Antiszemitizmus Elleni Szövetség – Kassel blogbejegyzései már januárban felhívták erre a figyelmet.

Az “időzített bomba” akkor robbant, amikor a Taring Padi – szintén indonéz festőcsoport – által készített alkotáson leplezetlenül antiszemita motívumokat fedeztek fel. A város egyik főterén felállított People’s Justice (Népek igazsága) száz négyzetméteres óriásfestményen egy disznófejű Moszad-ügynök masíroz Dávid-csillagos kendővel a nyakában. Kissé arrébb egy pajeszos, vámpírfogú ortodox zsidó látható. Kalapján SS-jel éktelenkedik. De más művek is vetnek fel kérdéseket, mint például Al-Hawajri palesztin festő Guernica Gaza című sorozata. Ezzel Picasso egyik legismertebb festményéhez kapcsolódva mintegy egyenlőségjelet tesz a hitleristák által a spanyol polgárháború idején porrá bombázott baszkföldi Guernica város és a gázai konfliktus közé.

Németországban, ahol már a legkisebb a zsidóellenes megnyilvánulás is nagy port tud kavarni, minden irányból heves tiltakozások hallatszottak. Az általában visszafogottan fogalmazó Walter Steinmeier szövetségi államfő megnyitó beszédében hevesen bírálta a kiállítás szervezőit, mondván, hogy a művészet provokálhat, válthat ki vitát. De ha az Izraellel szembeni kritika átcsap az ország létének megkérdőjelezésébe, az már nem megengedhető. Olaf Scholz kancellár bejelentette, nem kívánja megtekinteni a kiállítást. A kasseli ügyészséghez több feljelentés érkezett antiszemita megnyilvánulások gyanúja miatt. Számos zsidó szervezet éles kritikával bírálta a szervezőket. Alig akad olyan felszólaló, aki ne követelné Schormann főigazgató asszony lemondását. Az ukrajnai háború, a gyorsuló infláció és környezeti katasztrófa mellett a német média a megnyitó óta rendszeres főhelyen foglalkozik a documenta-botránnyal.

A reakciók hatására a naivitást színlelő Ruangrupa a documenta weboldalán bocsánatot kért „azért a csalódásért, szégyenért, frusztrációért és borzalomért, amelyet ezek a sztereotípiák okoztak a látogatóknak és az egész csapatnak, akik keményen dolgoztak a documenta 15 megvalósításán.”

A továbbiakban inkább magyarázkodik, sőt áldozatnak tekinti magát: „Ma már teljesen megértjük, hogy ez a képi világ egyenesen kapcsolódik a német történelem legszörnyűbb epizódjához, amelyben zsidó embereket támadtak meg és gyilkoltak meg soha nem látott mértékben” – fogalmaz a kollektíva. „Megragadjuk az alkalmat, hogy tovább képezzük magunkat az antiszemitizmus szörnyű történelméről és jelenéről, és megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a jelenség bekerült a szóban forgó műbe. Ez a közösségben létrehozott transzparens Indonézia 1965-ös „Új Rend” (Orde Baru) nevű korszakának jogilag és társadalmilag megoldatlan sötét történelmére utal.” Arra panaszkodtak, hogy nem bántak velük tisztességesen: „Ugyanakkor szeretnénk rámutatni arra is, hogy az ellenünk irányuló támadások közül sok nem őszinte szándékú. Az a benyomásunk, hogy az ellenünk felhozott vádak közül sok anélkül hangzott el, hogy előzetesen kísérletet tettek volna arra, hogy nyílt eszmecserét folytassunk és tanuljunk egymástól”.

Akik leginkább tehetnek a helyzet kialakulásáról, szintén vétlennek tekintik magukat. Sabine Schormann minden felelősséget elhárít, többek között azzal, hogy ő mindössze a szervezésért felel, de nem a tartalomért. Mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy minden egyes kiállított darabot alaposan megvizsgáltat esetleges zsidóellenes tartalmára. Ami egyértelműen antiszemita, azt eltávolítanák, a kétes eseteket pedig egy bizottság vitatná meg. Ebből eddig semmi sem valósult meg. Éppen ezért visszaadta megbízatását Meron Mendel, az Anne Frank Oktatási Központ igazgatója, akit szakértőként és tanácsadóként kértek fel. Azt hitte, hogy a műalkotások vizsgálatáról és a Ruangrupával való párbeszédről lesz szó – magyarázta elhatározását. De több mint két hét elteltével egyik sem történt meg. Tiltakozásának hangot adva a német Hito Steyerl elszállíttatta a kiállított alkotását.

A vitából a német kormány sem maradt ki. Claudia Roth zöldpárti kulturális államminiszter véleménye szerint „a documentán nincs helye az antiszemitizmusnak, mint ahogyan rasszizmusnak és embergyűlöletnek sem”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a művészi szabadság demokratikus társadalmunk fontos értéke, amelyet mindig is védelmezni fogok. De nincs művészi szabadság az emberi méltóság védelme nélkül”. Roth elképzelése szerint a jövőben a kormánynak nagyobb befolyást kell gyakorolnia a kasseli seregszemlére. Ezt a város főpolgármestere, a documenta felügyelőbizottságának a tagja, Christian Geselle indulatosan visszautasította. Ha szükséges, a jövőben állami támogatás nélkül is meg tudják rendezni a világkiállítást.

A kereszténydemokrata-keresztényszociális (CDU/CSU) frakció indítványára múlt héten a szövetségi parlament, a Bundestag is napirendre tűzte a témát. Christiane Schenderlein, a CDU kultúrpolitikai megbízottja a Szombatnak nyilatkozva elmondta, hogy Roth miniszter asszonynak be kellene számolnia arról, milyen konkrét megállapodások születtek a teendők kapcsán. A frakció követeli a helyi felelősök megnevezését és felelősségük megállapítást, beleértve a személyes következményeket, elsősorban ami a főigazgató asszonyt illeti. „Az is elvárjuk, hogy önkritikusan álljanak hozzá a témához, hiszen valami nyilvánvalóan nem volt rendjén, máskülönben mindez nem következett volna be. Ezt különösen hiányoljuk a jelenlegi helyzetben.” Az ügy kivizsgáláshoz egy független bizottságot javasoltak felállítani. Bár mindegyik párt elítélte a kialakult körülményeket, az indítványt a parlament mégis leszavazta. Valószínűleg azért, mert Claudia Roth személyes felelősségét is meg akarták állapítani, amiért a kormány korábban kilépett a documenta felügyelőbizottságából, és ezáltal megfosztotta magát a közvetlen beleszólás lehetőségétől.

A heves tiltakozások következtében a megnyitó után néhány nappal először csak a festmény inkriminált részét takarták le, később az egészet. Végül úgy ahogy volt, lebontották. A többi kifogásolható alkotáshoz a mind mai napig hozzá sem nyúltak.

Nem tudni, hogyan és mikor lesz vége a vitának. Minden jel arra mutat, hogy a documenta egy szervezési, politikai és erkölcsi katasztrófa előtt áll, amit nem lesz könnyű rendbe hozni.

[popup][/popup]