„Utolsó óra?” – Interjús részvételi kutatás vidéki másodgenerációs zsidókkal

Interjú a Tom Lantos Intézet kutatóival.

A Tom Lantos Intézet 2011-es alapításától kezdve kiemelt figyelmet fordít a vidéki zsidóság múltjának megőrzésére és jelenének feltérképezésére. Az intézet ennek okán 2025 során egy új, részvételi kutatási programot indított, melynek célja az 1945 után vidéken született, úgynevezett “második generáció” élettörténeteinek összegyűjtése és ezen keresztül a vidéki zsidóság háború utáni történetének mélyebb megismerése. A projektről dr. Susán Eszter, a Tom Lantos Intézet Zsidó Élet és Antiszemitizmus Elleni küzdelem Program programjának vezetője és Horváth Kata, a projekt szakmai mentora mesélt.

Hogyan indult a vidéki zsidósággal foglalkozó program?

Susán Eszter: „A projekt első szakaszában 2023-ban összehívtuk a Dunántúlon működő zsidó vagy zsidósággal foglalkozó szervezetek képviselőit. A Pápán megszervezett találkozóra elsősorban a helyi hitközségekhez kapcsolódó szereplők jöttek el. A résztvevőket összekötötte, hogy szinte mind olyan holokauszt túlélők ma már nagyrészt nyugdíjas korú gyermekei, akiknek szülei a háború után visszatértek szülőhelyükre, ott alapítottak családot, és a későbbiekben sem költöztek Budapestre vagy külföldre.  A résztvevők, már ekkor beszámoltak arról a problémáról, hogy ők az utolsó helyi zsidó generációt képviselik, nincsenek fiatalok, aggodalommal tölti el őket a helyi zsidó örökség továbbadásánk kérdése.  Már ezen az első találkozón felmerült a gondolat, hogy miképp lehetne e generáció tapasztalatait megőrizni, továbbadni, élővé tenni, hogy mi dolga lehet ezzel a helyi közösségeknek és hogyan támogathatóak meg egy ilyen törekvésben. Ennek kapcsán már akkor szóba került egy interjús kutatás ötlete, de e találkozó eredményeként végül – szakmai döntésünk eredményeként – egy másik projektet kezdtünk fejleszteni, melynek során pápai, soproni és nagykanizsai szervezetekkel helyi oktatási és részvételi kutatási projekteket hoztunk létre iskolák számára.”

Mi hozta el a fordulópontot, hogy most mégis elindult ez a kutatás?

Susán Eszter: „Idén tavasszal konkrét megkeresést kaptunk Kurucz Ákos rabbitól, a Pécsi Hitközség új rabbijától. Ő kezdeményezte az 1945 utáni másodgenerációs vidéki zsidóság kutatását, és arra kért minket, hogy a Tom Lantos Intézet szakmai tudásával támogassa ezt a munkát. Mivel más területeken felszabadult kapacitásunk, úgy döntöttünk, belevágunk egy pilot projektbe, amely – ha sikeres lesz – akkor hosszabb távon is folytatható.”

Hol tart jelenleg a kutatás?

Susán Eszter: „Az elmúlt bő fél évben meghatároztuk a településeket, ahol a kutatást elkezdjük: Kaposvár, Pécs, Nagykanizsa, Pápa és Sopron, és felállt egy kutatócsoport. Megfogalmaztuk a kutatás központi kérdését. Arra keressük a választ, mit jelentett  vidéki zsidónak lenni a háborút követő évtizedekben és mit kezdhetünk ma a vidéki zsidó örökséggel. Narratív életútinterjúkat készítünk, az első szakaszban pilot jelleggel városonként kettőt, tehát tavaly összesen 10 ilyen interjú készült. A kutatás fókusza 1945-től a rendszerváltás időszakáig terjed, de az interjúk a megkérdezettek teljes életútját végigkísérik egészen napjainkig. Az interjúkészítés módszertanát dr. Kovács Éva szociológus adta át a kutatócsoportnak, akivel folyamatos kapcsolatban állunk, hogy a projekt tudományos és kutatásetikai szempontból érvényes legyen. Ő készítette fel a projektbe bekapcsolódó interjúereket.  Az interjúkészítők ugyanis nem profi kutatók, hanem a helyi zsidó közösségekhez kötődő önkéntesek, akik számára fontos a második generáció történeteinek összegyűjtése és feldolgozása. A második generáció élettörténeteinek kutatása tehát egy részvételi kutatási keretben történik.”

Mit jelent az, hogy részvételi kutatásról van szó?

Horváth Kata: „A részvételi kutatásokban olyan emberek működnek együtt, akik személyesen érintettek valamilyen kérdés, probléma feltárásában, általában változtatási szándékkal. A mi kutatótársaink a helyi zsidó közösségekhez kapcsolódnak, Szép Andrea a soproni hitközség alelnöke, Kurucz Ákos kaposvári származású rabbi, Schmidt Orsolya a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke, Goldmann Fanni és Szekeres Dorina a pécsi illetve nagykanizsai közösségekhez kapcsolódó egyetemisták, akik közül Dorina időközben már a Tom Lantos Intézetben kezdett el dolgozni, a Zsidó Élet és Antiszemitizmus Elleni Küzdelem program munkatársakén. Mindannyian elkötelezettek abban, hogy településeik zsidó története ne a holokauszt fejezetével záruljon, hanem próbáljuk megérteni a következő időszakot, a háború után születettek helyi élményeit, tapasztalatait és valamilyen formában megteremteni a folytatás lehetőségét. A legtöbb interjúkészítő esetében ez a szüleik korosztályának tapasztalatainak megismerését és feldolgozását jelenti.  Részvételi kutatásunk sajátossága és ereje abban rejlik, hogy a közösségen belüli generációk lépnek egymással kapcsolatba. A harmadik generáció tagjai kérdezik a második generációt. A több órás élettörténeti interjú szituációja a transzgenerációs tapasztalatok átadásának intim és kitüntetett helyzetévé tud válni mind az interjúkészítők mind az interjúalanyok számára. A részvételiség tehát erős érintettséget és elköteleződést jelent a történetek és a téma iránt.”

Miért különösen fontos most megszólaltatni a másodgenerációt, és milyen tapasztalatok születtek eddig?

Horváth Kata: „Az elmúlt évtizedben gyakran mondtuk a holokauszt-túlélőkkel kapcsolatban, hogy az „utolsó órában” vagyunk a történeteik rögzítésében. A mi interjúalanyaink 1945 után születtek, bizonyítékaként a túlélésnek, ahogy ezt többen az interjúban megfogalmazták saját magukkal kapcsolatban. Ez a generáció direkten örökölte a holokauszt traumáját. A vidéki túlélők leszármazottaival kapcsolatban ez fokozottan igaz.  Ugyanakkor e generáció tagjainak eddig kevés lehetőségük volt arra, hogy ne csak a szüleik történetéről, hanem a saját élményeikről is beszéljenek, a saját jogukon a saját élettörténetüket meséljék el. Pedig mostanra e generáció tagjai is idős emberek. Az ő élményeik, a túlélés, a folytatás, a továbbvitel generációs “feladata” egy nagyon fontos, ugyanakkor megterhelő szerep, amelynek jelentősége eddig viszonylag láthatatlan maradt. Így az ő dilemmáik e generációs feladat beteljesítését illetően, a zsidó identitás továbbadása és a vidéki zsidóság túlélése kapcsán fontos, hogy hangot kapjanak. Ez részükről egy érzelmileg nehéz teher megosztását jelenti, ugyanakkor felszabadító számukra a fiatalabb generáció képviselőinek érdeklődése, akikben a visszatérés vagy az újrakapcsolódás reményét látják.”

Mik a hosszabb távú tervek a kutatással?

Susán Eszter: „Még az adatfelvétel fázisában vagyunk, idén folytatni fogjuk az interjúk összegyűjtését, majd a kutatócsoporttal belevágunk a szisztematikus elemzésükbe is. Olyan tervünk is van, hogy az interjúalanyokkal egy csoportos helyzetben is találkozunk, ahol együtt keressük a közös pontokat. Az eredményeket szívesen bemutatnánk a településekről elkerült leszármazottaknak is, így közösen ötletelhetnénk a helyi zsidó örökségek megőrzéséről, továbbviteléről is. Hosszabb távon szeretnénk a kutatás helyszíneit is bővíteni, egyéb vidéki településeket is bevonni nem csak a Dunántúlról. Szívesen vesszük további önkéntesek jelentkezését: akár mint interjúalanyok, vagy interjúerek. Aki szeretne a kutatásba bekapcsolódni, az az [email protected] e-mailcímen tud rá nálam jelentkezni!”