Újra eredeti szépségében a müncheni Bauhaus-zsinagóga
A fellángolt zsidógyűlölet közepette restauráltak Münchenben egy Bauhaus-stílusú zsinagógát. A felavatási ünnepségen Merz kancellár beszéde közben a könnyeivel küzdött.
1931. szeptember 5-e fontos nap volt a főként kelet-európai származású tagokból álló müncheni zsidó közösség életében: aznap avatták fel a mintegy 850 személyt befogadó új zsinagógájukat a Reichenbach Straße-ban. A Bauhaus-stílusú imaházat Gustav Meyerstein építész tervezte. A „Reichenbachschul”-t, ahogyan a minimalista és modern épületet nevezték, a visszafogottság, egyszerű vonalvezetés, funkcionális formák és derűs színek jellemezték.
Istentiszteleteket azonban nem sokáig tudtak ott tartani. Szűk két évvel később Hitler hatalomra jutott. 1938. november 9-én, az úgynevezett kristályéjszakán a zsinagógát a náci hordák megrongálták és felgyújtották. A tűzoltók ugyan eloltották a tüzet mielőtt az épület porig égett volna, de nem a megmentése, hanem a szomszédos házak védelme érdekében. Ezt követően gépjármű-műhelyként és raktárként használták.
A második világháború után a templomot félig-meddig restaurálták és újra felavatták, de nem állították vissza eredeti állapotába. Mindössze a közösség 84 túlélője és néhány hontalan személy, úgynevezett „displaced person” járt ide, akik Izraelbe vagy Amerikába próbáltak kivándorolni. Sokáig használtak így, mígnem 2006-ban az akkor vadonatúj Jákob Sátra zsinagóga lett a müncheni zsidóság a fő imahelye. Egy idő után feledésbe merült az eldugott helyen található templom, mígnem Rachel Salamander publicista tizenöt évvel ezelőtt véletlenül arra járt és benézett az ablakain. „Megdöbbentem, amikor megláttam, milyen állapotban van a zsinagóga és azonnal elhatároztam, hogy megmentem ezt a kincset” – meséli a holokauszt-túlélők lánya, aki gyerekkorában sokszor megfordult ott. Egy társával létrehozott egy alapítványt, majd végtelen lelkesedéssel és kitartással látott munkához. A körülbelül 14 millió euróra rúgó tervezési és építési költségeket a szövetségi kormány, Bajorország tartomány és München önkormányzata 30-30 százalékban állta, a fennmaradó részt pedig magánszemélyek adták össze. A díszes üvegablakokat fényképek alapján az eredetieknek megfelelően rekonstruálták, akárcsak a kézzel fújt lámpatesteket. Annak idején a Tóra-függönyt a Bauhaus egyik tagja, Gunta Stölzl textilművész készítette. Salamander felkutatta New Yorkban élő unokáját, aki a nagymama által készített három eredeti anyagot adományozott a zsinagógának.
Hétfő este 460 vendég ünnepelte a műemlék visszatérését a zsidó közéletbe, köztük Friedrich Merz szövetségi kancellár és Markus Söder bajor miniszterelnök. A keményhangú beszédeiről ismert Merz elcsukló hangon, könnyekkel küzdve idézte fel Salamander életrajzi művének egy kis részletét, amelyben gyermekként kérdezi: „Senki sem segített a zsidóknak?” A szövetségi kormány nevében Merz megígérte, hogy „mindent megteszünk, ami hatalmunkban áll, hogy a zsidók félelem nélkül élhessenek Németországban”. Elkeseríti, folytatta a kormányfő, hogy hazájában újra fellángolt az antiszemitizmus. „Szeretném Önöknek elmondani, mennyire szégyellem ezt: mint a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, de mint német is, mint a háború utáni generáció gyermeke, mint olyan gyermek, aki a „Soha többé”-vel nőtt fel, egy küldetéssel, egy kötelességgel, egy ígérettel” – mondta, majd kijelentette: „A politikában és a társadalomban túl sokáig hunytunk szemet afelett, hogy az elmúlt évtizedekben Németországba érkezett emberek jelentős része olyan országokban nőtt fel, ahol az antiszemitizmus szinte állami doktrína, és már a gyermekeknek is Izrael gyűlöletét sulykolják.”
Azt kívánom „hogy a zsidó élet Németországban egy napon ismét rendőri védelem nélkül legyen lehetséges. Nem szabad hozzászoknunk, hogy ez évtizedek óta nyilvánvalóan elengedhetetlen” – mondta, majd hozzátette: „Ezért a Német Szövetségi Köztársaság teljes kormányának nevében ezen a helyen harcot hirdetek minden formájú régi és új antiszemitizmus ellen Németországban!”
Az újjáépített zsinagóga az alapítvány tulajdona marad és nyitva áll mind az ortodox, mind a liberális közösség tagjai előtt: vallási ünnepeket, esküvőket, bár micvákat és bát micvákat tarthatnak itt. Egyben a széles nyilvánosság számára is nyitott hely kíván lenni: iskolai osztályok számára, előadásokkal a zsidó életről, vezetett sétákkal a környéken. Nem kell koncentrációs táborokba látogatni ahhoz, hogy megismerjék a zsidó történelmet” – mondta Salamander, akinek reményei szerint az épület a bajor főváros egy kiemelkedő új látványossága lesz.
