Törpék vagyunk óriások vállán

Írta: Gádor György - Rovat: Belpolitika, Politika

“Kun Dezső ünnepélyes elnöki beiktatása a Páva-utcai templomkörzetben.[i]

Gádor György

A Páva-utcai körzet választmányi ülésén múlt csütörtökön iktatták be ünnepélyesen a körzet új elnökét, Kun Dezsőt, a Pesti Izraelita Hitközség, a Pesti Chevra Kadisa, a Pártfogó Iroda képviselőinek, valamint a körzeti vezetők részvételével és természetesen magának a körzetnek bensőséges érdeklődése mellett. A szép körzeti díszterem zsúfolásig megtelt, az emelvényen ott láttuk többek között dr. Földes István, dr. Kertész Adolf, Vas Lajos, dr. Zahler Emil hitközségi elöljárókat, Steiner Marcellt a Chevra Kadisa elnökhelyettesét, Trebitsch Márk helyettes főtitkárt és Ripper Frigyes elöljárót, dr. Csergő Hugó főjegyzőt, Gelber Lázár főtanácsost és dr. Katona József előadót, Popper Lajos és Vitéz Aladár körzeti elnököket dr. Weinberger Hugó körzeti alelnököt, dr. Farkas József körzeti rabbit és dr. Rosenblum Márk segédrabbit, aki a jegyzőkönyvet vezette. A választmányi ülés díszét emelte a kerületi Nőegylet megjelent küldöttsége, Landesmann Lászlóné elnöknővel élükön.”

Egy tudósítás a Magyar Zsidók Lapjában 1942. augusztus 6. napján aktuális hírként informál, 2019-ben már mesél. Egy templomkörzeti elnök beiktatási ceremóniája Ferencváros zsinagógájában hírértékkel bírt. A beiktatás az előző választási ciklus elismerése és a jövőbe vetett bizalom szimbóluma. A tudósítás stílusa sem dagályos, érzékelhetően tiszteli még az újságíró is az új elnököt, akinek múltja van. A rasekol jámbor ember, aki megjárta a nagy háborút, filantróp, szolgálja a közösségét. Veterán, akinek talán egy pillantása is elég a többi hadviselt számára, hogy kölcsönösen tudják mi a lényeg. Erős kapocs ez. Emlékszem a régi házra a kilencvenes évekből, könnyű elképzelnem a jelenetet a díszteremben. Az ablakok, a függönyök, a fények. Teli pódiumon az elöljárók, és szemben velük a zsúfolt nézőtéren, támlás székeken ülnek a tagok, a vendégek. A parketta persze más lehetett, de biztos nyikorgott. Enyhe izzadtságszag és cigaretta füst szag ülhette meg a termet. Nincs egyetértés, most ablakot nyissanak, vagy húzzák be a függönyt a meleg miatt?

Kun Dezső köszöni hadviselt bajtársai üdvözletét és támogatásukat kéri a jövőben is. Nem ismer sürgősebb munkát, mint a nélkülöző hittestvérek segítését. Az OMZSA[ii] támogatására hívja fel a figyelmet; büszkeséggel emlékszik meg arról, hogy a Páva-utcai körzet milyen sok embert juttatott munkához és kenyérhez. Nem szól a háborúról, a zsidótörvényekről, a nyilasokról, a munkaszolgálatosokról, akiket hazavárnak. Kijelenti, hogy nem ismer sürgősebb munkát, mint a nélkülöző hittestvérek segítését.

Mi lehet ma sürgősebb munka a Hitközségen?

Nem is merünk, vagy csak nem teszünk fel minden kérdést.

Az, hogy vannak-e jó válaszaink, jó kérdés. Arra nem tudunk jó választ adni, hogy a közösségünk tagjai miért maradjanak Magyarországon. Hiszen ahhoz kell a tehetség, hogy mikor kell időben elmenni. De arra vajon tudunk-e válaszolni, amikor hazalátogatnak a családhoz, miért látogassanak el a zsinagógába is?

Hány oka lehetséges, hogy miért vagyunk kevesebben a zsinagógában, és hogyan fordítsuk meg ezt a trendet? Trend ez egyáltalán, vagy csak a mi igényeink változtak?

Mit kezdjünk bevonható új forrás nélkül a második generáció jogos igényeivel?

Le kell-e nyelnünk, hogy elmaradt a vagyoni kárpótlás?

A Chevra Kadisát már rég felfedeztük. Valódi intézményrendszert tartunk fent, nemcsak PR-akciókat, de az igények meghaladják a forrásainkat és az eszközeinket.

A hadigondozottak ellátása ügyében nem hagynak jóvá minden kérelmet. Van akit elutasítanak első fokon, másodfokon és a bíróságon is, miközben az apja tényleg munkaszolgálatos volt. A józanész szerint jogosult is, mégsem kapta meg, amit kért. Akit elutasítanak, nem fogja vigasztalni, hogy mennyire vacak a jogszabály. Mit is teszünk? Amit a jogsegély keretei között lehetséges és jogszerű, akinek tudunk, annak segítünk a fellebbezésben.

Hogyan formáljuk a közönyt aktivitássá?

Hogyan formáljuk részvétellé a zsidó közösségi életben? A hitéletben, a civil szervezetekben, a múzeumban, az iskoláinkban. Ne csak üzenetet küldjünk, hanem beszélgessünk a saját célcsoportunkkal. Azzal a sok tízezer zsidóval, akiket ma ugyanúgy elvinnének, mint a mi nagyszüleinket negyvennégyben.

Nem a hiányzó tagok tehetnek arról, ha nincs meg a minjen, mert nem jöttek el. Ahogyan gond volt ez az ókorban, a XX. század első felében is, úgy gond ez most is. Nekik, a több tízezer otthon maradónak, rejtőzködőnek tehetünk szemrehányást. Nekik elegendő az a kapcsolat, hogy szeretik a sóletet, Barbara Streisandot, és volt egy nagyanyjuk, aki maceszt tört a tejeskávéba. Az egész rokonságuk nekik is, nekünk is elfér egy átlagos szobában.

Decemberben volt egy kliensem a pszichiátrián. Túlélte saját öngyilkossági kísérletét. Erdélyi magyar, rég átjött. Keményen dolgozott. A családi élet mégsem úgy alakult. Nagyon ki akart jutni a zárt osztályról. Ígéri, visszajön még kezelésre. Csakhogy nincs hova hazamennie. Egy átalakított garázs várja, az asszony nem. Több más ok mellett maradjon még ezért is. Neki akkor is mennie kell – győzköd, mert ő minden évben karácsonykor sóletet süt, és meghívja a barátait. Nem mondtam neki, hogy rajta van az egész hitközség, vagy az orrával is kapaszkodhatna az ujjai helyett. Mégis ő a zsidó identitásának ebbe a morzsájába kapaszkodott. Neki vagy a sorstársainak tegyek szemrehányást? Sértegessem őket, hogy miért nem gyakorolják a vallásunkat? Miért is nem jönnek a zsinagógába?

Csatázhatunk a versenytárs egyházzal, hogy ki a zsidóbb, de nekik is volt három évtizedük, hogy elérjék és visszahozzák az eltávolodott vagy rejtőzködő, az ismételt üldöztetéstől szorongó hittestvéreinket.

Közös a kudarcunk.

Nincs náluk a bölcsek köve, elegendő kivárniuk, hogy kimúljunk – mi, a neológ butaság a történelemben. Átvennék a boltot és természetesen beköltöznének a Síp utca 12-be, mert hagyományosan itt lakik a hatalom. Mi fér bele a működésünk fenntarthatóságába?

Meddig terjed a felelősségünk orthodox testvéreink anyagi megmaradásáért a Dob utcában?
Meddig terjed a felelősségünk vidéki hittestvéreink megmaradásáért?

A templomkörzetek ugyanúgy telve vannak indulatokkal és szorongásokkal, mint egymáshoz kötődéssel. Pesti és vidéki sztenderd, hogy ameddig ez vagy az él, én be nem teszem a lábamat oda. Viszont, akik beteszik a lábukat, ők bevállalják a jót és a rosszat is. A hamis és a jótorkú kántort és a padtársat is. Ki az, aki kiszolgáltatja magát, mintha vendég lenne egy étteremben és neki a szar sem elég büdös. Ki az, aki magától megtalálja, hogy mit segíthet. Van olyan régi barátom, aki mindig kiment a dróse alatt és a végén visszajött, hogy jelezze, mi az, amire kíváncsi. Ki az, akire nem.

Megfekszi az agyunkat a ragaszkodás és a helyi konfliktusok. Háborgunk vagy vinnyogunk a nevetéstől. Vitriolos megjegyzésekkel szurkálódunk. Rémeket látunk, megvalósult jóslatokat. Csoportterápiában gyógyítjuk a sebeinket. Szélsőséges helyzetben összefogunk, és akár a rabbinak is ajtót mutatunk. Ha megérdemli, az elöljáróság teljes egyetértésével. Nem egyedi eset. Elbukhatnak persze a világiak is. A rivális klikkek szavazatszámlálóit egymás mellé jó ültetni. Egyik sem bízik a másikban, biztosra veszik, hogy a másik még csalni is kész. Így mindketten lesik a másikat, hogy jól számolnak-e. Mindenki más a teremben azt lesi, hogy ők miként ellenőrzik egymást. Ahogy a buborék elpattan, úgy száll el a feszültség az eredmény kihirdetésekor. Jó esetben.

Választ a Hitközség.

A Budapesti Zsidó Hitközségben és a MAZSIHISZ-ben is. Ez nehezebb pálya, mint egy politikai pártban. Nálunk mindenki zsidó. Mi mindig mindent jobban tudunk. Életkortól függően évek vagy évtizedek óta ismerjük egymást. Változó, hogy mikor ki és mire tud, akar emlékezni. A szövetségeink is gyakran ügyek mentén, nem az örökre egy foci csapatban vagyunk, egy foci csapatban maradunk elvén alakulnak. Mégis egyre többen várjuk el, hogy valaki ne csak belecsöppenjen a hitközségi politikába, hanem értse, ismerje is a zsidó intézményrendszert, szerezzen tapasztalatot, mert ez az út vezet a hitelességéhez. Ez egy másik versenyhelyzet.

Talán az elmúlt pár év hitközségi belpolitikai feszültségei miatt is esne jól a lelkemnek, ha a tematikus politizálás, a véleményalkotás több szerepet kapna, mint a személyeskedés. Félreértés ne essék, a működés során bőséggel dolgoz fel és tálal témákat a hitközség, és sikereket ér el. A Sorsok Háza nemcsak országos sztori, hanem közös téma a vélemény-nyilvánítására a zsidó nyilvánosság számára, akármelyik rétegét képviseli a zsidó identitás vöröshagymájának, vagy néha a narancsnak.

2019. február 17-én választottunk újra a Pávában. Elöljáróságunk tagjai Kardos Zsuzsanna, Rozgonyi Dóra, Sas Péter, Vámos Sándor és az elnök dr. Gádor György. A rabbink Radvánszki Péter, a kántorunk Budai Miklós.[iii]

Március 28. csütörtökön délután lesz a BZSH választási közgyűlése, ennek ellenére nincs látható nyilvános kampány. Ezen az ülésen a 14 templomkörzetben mandátumot szerzett hittestvéreink és a rabbik, akik hivatalukból fakadóan rendelkeznek szavazati joggal, maguk közül megválasztják a BZSH elnökét, ügyvezető igazgatóját, az elöljáróság 11 tagját, a számvevő és számvizsgáló bizottság 5 tagját, választási és jelölő bizottság 9 tagját és 50 jelöltet a MAZSIHISZ közgyűlésébe. Az elöljáróságnak hivatalból tagja a BZSH elnöke és a Budapesti Rabbiság által delegált két rabbi.

A működtetés, a mindennapi közösségi és hitéleti konfliktusok adok-kapok kommunikációja véleményem szerint nem kampány. A bizalmas egyeztetések, a választási szövetségek építése sem kampány, de legalább politikailag hasznos.

Ámde hiányzik belőle a nyilvánosság. Pedig tétre megy a BZSH választás.

Zoltai Gusztáv távozása után mindenki az ő pozíciójára fókuszált az eddigi tisztújítások során. A szezon fókusza, vajon kik alkotják majd és milyen szavazattöbbséggel a BZSH elöljáróságát, és ki lesz az új elnök. Az eltelt ciklus megmutatta, hogy a mindig jelenlévő konfrontatív és a konfliktust kerülő, inkább kooperatív képviselők csoportja közül a konfrontáció hívei a szervezettebbek. Ők a láthatóbbak egyes ügyek vagy hitközségi vezetők személye elleni fellépésben. A hétköznapi nyugis működés pedig természetes. Azt is mondhatnám, hogy mi démonizáljuk kissé őket. Ők is démonizálnak kissé minket. Száz százalékra azért nem állíthatjuk, hogy melyikünk az ők, és melyikünk a mi, csak magamban lennék biztos, a többiekben nem feltétlen.

Nem mindegy, hogy milyen négy év áll előttünk. Számítsunk-e vagy sem a MAZSIHISZ legnagyobb taghitközsége és az ernyőszervezet közötti folyamatos konfliktusra. Visszatér-e a BZSH önálló egyházzá válásának az ideája, ami elválaszthatja, hogy a sokszínű zsidóság stratégiája és ennek ellenzéke elvezethet-e a szakadásig.

A tartalomhoz viszont először arcok kellenek, az ígéreteik és cselekvési terveik. A folyosói legitimáció, a döntés leszűkítése közvetlenül a templomkörzeti választásokon mandátumot szerzett régi-új képviselőkkel kötött egyezségekkel, nem nyílt kampány. Nem valószínűsíthető az sem, hogy a két nagy képviselői csoport képes lesz-e, akar-e egységesen szavazni. Mi mégsem hivatásos politikusok vagyunk, akik ebből élnénk. Ezért a választási matekban sem lehet teljes mértékben megbízni, mert ott az emberi tényező, a barátságok, a rokonságok, az egyéni érdekek hatása. Ez átlátható a belsősök számára, de nem szolgálja kellő alázattal az átláthatóság követelményét és a zsidó közösséget.

Visszatérő vita, hogy milyen alapon képviselnénk pont mi a magyar zsidókat. Hányan járunk zsinagógába, hányan gyakoroljuk a vallásunkat, eszünk kósert, és hány embernek jelenti ez csak a múltat, a kárpótlást, a maceszgombócot, Izraelt, a menő szilvapálinkát vagy a zsidó irodalmat. Mit is teszünk mi a többi, nem vallásos zsidó identitással élő emberért. A bölcsődétől a doktori képzésig oktatást, kollégiumot, újságot, weboldalt, periodikákat, kórházat, idősotthonokat, múzeumot, zsinagógákat, hitközségeket, temetőket tartunk fenn. Konferenciákat, fesztiválokat, koncerteket, sportrendezvényeket szervezünk, könyvkiadást, kirándulásokat, zarándokutakat, emlékműveket támogatunk vagy ellenzünk, foltozzuk a szociális hálót, tudományos diákköri és zsidó civil szervezeti pályázatot írunk ki.

Ez nem kevés, de közben mégis az. Kevés. Ha elég lenne, többen lennénk templomjáró paptisztelő zsidók, akik aktív részesei a zsidó hitközség életének. A többi zsidónak látnia kell, hogy milyen konfliktusokat vállalunk be egymással szemben, milyen emelkedett pillanatokat élünk meg, milyen mélyre is süllyedhetünk – mert szerintünk az, amit csinálunk, nemcsak nekünk fontos. Van különbség aközött, hogy a zsidók veszekednek vagy vitatkoznak, de ez akkor is erősség inkább, mint szégyen.

Merjük bevállalni, hogy mennyire komolyan vesszük a belső vitáinkat, hogy milyen irányba tartsunk. Lássa a saját zsidó közösségünk nyilvánossága és akár a külvilág is, hogy ki a legény a Síp utcában. Ez az év választása, nem az EP. Kapjunk programot, ehhez persze már késő, de

legalább egy elnökjelölti vitát.

Valószínűleg ennek van a legnagyobb igénye, és erre kell képesnek lennie az elnökjelölteknek. Nemcsak bemutatkozni szükséges, hanem vitatkozni is, moderátor segítségével.

Visszatekintve néhai nagy elődömre, Kun Dezsőben egy idealizált elnök mintaképét látom még ennyi információ alapján is, akár a saját imaházunkra, akár az egész hitközségre gondolok.

Törpék vagyunk óriások vállán. Én különösen. Az egykor nagy és befolyásos hitközség, a Páva csak két mandátum birtokosa a képviselő-testületben. Bezzeg, ha ennek a többszöröse lenne. Legalább könnyebb megtartani azt, amit a helyes útnak látok. Ismerünk valamennyit elődeink tapasztalataiból és a történelemből, de nem tudunk többet. Tényleg olyanok vagyunk, mint törpék az óriások vállán. Messzebbre látunk, mint az óriás, de csak azért, mert a vállukra állva magasodunk a fejük fölé.

Budapest, 2019. március 12. /5. Ádár II. 5779.

Gádor György

BZSH Páva utcai Zsinagóga Templomkörzet elnöke

 

Jegyzetek

[i] Teljes tudósítás a Magyar Zsidók Lapja 1942. augusztus 6. napi számából: Kun Dezső ünnepélyes elnöki beiktatása a Páva-utcai templomkörzetben.

A Páva-utcai körzet választmányi ülésén múlt csütörtökön iktatták be ünnepélyesen a körzet új elnökét, Kun Dezsőt, a Pesti Izraelita Hitközség, a Pesti Chevra Kadisa, a Pártfogó Iroda képviselőinek, valamint a körzeti vezetők részvételével és természetesen magának a körzetnek bensőséges érdeklődése mellett. A szép körzeti díszterem zsúfolásig megtelt, az emelvényen ott láttuk többek között dr. Földes István, dr. Kertész Adolf, Vas Lajos, dr. Zahler Emil hitközségi elöljárókat, Steiner Marcellt a Chevra Kadisa elnökhelyettesét, Trebitsch Márk helyettes főtitkárt és Ripper Frigyes elöljárót, dr. Csergő Hugó főjegyzőt, Gelber Lázár főtanácsost és dr. Katona József előadót, Popper Lajos és Vitéz Aladár körzeti elnököket dr. Weinberger Hugó körzeti alelnököt, dr. Farkas József körzeti rabbit és dr. Rosenblum Márk segédrabbit, aki a jegyzőkönyvet vezette. A választmányi ülés díszét emelte a kerületi Nőegylet megjelent küldöttsége, Landesmann Lászlóné elnöknővel élükön.

A választmányi ülést Szabó Rezső szavai nyitották meg, aki üdvözölte a megjelenteket és bejelentette, hogy az ülés egyetlen tárgya Kun Dezső elnök beiktatása.

Kertész Adolf a Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága nevében méltatta a Kun Dezső rendkívüli érdemeit, amelyekkel nemcsak a körzet életében, de úgy a hitközségi, mint az országos zsidó ügyekben való tevékeny részvételével szerzett.

Farkas József körzeti rabbi a pesti rabbiság nevében üdvözölte az új elnököt, aki mindenkor megértő és áldozatkész volt a rászorulók felemelésére irányuló törekvésekben és minden tekintetben hű, kiváló elődei dr. Zahler Emil, Vas Lajos és dr. Epstein Manó munkájának szelleméhez. Majd idézte Eppler Sándor elhunyt főtitkár emlékét, akinek egyik utolsó ténykedése, ebben a körzetben tartott előadása volt.

Zahler Emil dr. elöljáró szólalt fel ezután, kijelentvén, hogy élete legbüszkébb emléke, hogy ő lehetett a körzet első elnöke. Meg van győződve, hogy az új elnök, akit a pártfogó iroda végrehajtó bizottsága nevében is szeretettel üdvözöl, tovább ápolja a testvéri közösségnek azt a szellemét, amely a körzetet felvirágoztatta. Vas Lajos elöljáró meleg szavakban emlékezett meg a távozó elnökről dr. Epstein Manóról, aki úgymond valamennyiük szeretetét és háláját megérdemli, szólt a körzet életéről, amelyben megtanulta miként kell a rászorult hittestvéreken segíteni. Megértést és összefogást hirdetett, hazafias vallásos szellemű munkát. Steiner Marcell elnökhelyettes a Chevra Kadisa és elnökhelyettes társa nevében üdvözölte a körzetet, amely oly nagyszerűen teljesíti humanitárius, karitatív kötelességét s biztosította az új elnököt a Chevra együttérzéséről.

Csergő Hugó főjegyző Farkas József körzeti rabbi szavaiba kapcsolódva, kegyeletes szavakban emlékezett meg az elhunyt Eppler Sándor főtitkárról, aki legutóbb még itt volt a körzet ülésén. Tolmácsolta Stern Samu elnök üdvözletét és a Hitközség tisztviselői karának támogatásáról biztosította az új elnököt, aki előtt oly nagy munkaterület áll. Ripper Frigyes a zsidó hadviseltek nevében köszönetet mondott a távozó elnöknek és hadviselt bajtársai nevében üdvözölte az új elnököt. Reich Lázár a körzet alkalmazottainak üdvözletét tolmácsolta. Ezután Kun Dezső tartotta meg elnöki székfoglalóját. Mint házigazda köszöntötte a megjelenteket és köszönetet mondott azért, hogy oly szép szavakkal iktatták be. A mai időkben meghatványozódik a körzeti elnök munkájának jelentősége ebben a körzetben, amely Budapest egyik legszebb körzeti templomát építette fel. Szeretettel emlékszik meg közvetlen elődjének dr. Epstein Manónak nagy érdemeiről. Legfőbb ambíciói közé tartozik, hogy megteljen ez a templom. Templomba járó és paptisztelő ember és csak szánakozni tud azokon, akik nem járnak templomba és nem tudják, mit jelent áldozni és adakozni. Az áldozathozatal terén különösen azokra vár nagy kötelesség, akik funkciókat töltenek be a felekezeti életben. Minden támogatást megad a körzet nagyszerű Nőegyletének – mondotta – amelynek elnöknője Landesmann Lászlóné díszére válik az egész segítő munkának.

[ii] OMZSA, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akciót 1939-ben hívták létre szervezői, akik felismerték, hogy a zsidó törvények miatt a lábuk alól talajt vesztő, és segélyezésre szoruló tömegek ellátásához az anyagi fedezetet előteremtsék. A pénzbeli támogatás mellett, étkeztető, felruházó, csecsemő és gyermekvédelmi, és aggok ellátására irányuló akciókat is szerveztek. Cél volt az új munkalehetőségek teremtése, de a kivándorlásra kényszerülők, és a menekültek segítése is anyagilag és jogvédelemmel. Már az 1940-es tájékoztató füzetükben ezt írják – „ Hittel és meggyőződéssel hirdetjük, hogy a magyar zsidóság jövő sorsa igen nagy mértékben függ attól, mennyire érti meg a mai súlyos idők komoly szavát és mennyire teljesíti segítési kötelességét szenvedő és nélkülöző hittestvéreivel szemben.”

[iii] Köszönjük az előző ciklus elöljáróságának, Dórinak, Daninak, Pistinek, önkénteseinknek és sameszainknak a munkáját. I-tentiszteleteink péntek esténként 18:00 órától, szombatonként 9:30-tól kezdődnek. Látogassatok el hozzánk, és meglátjátok, hogy érdemes újra és újra eljönni. Várunk a Páva utcai Zsinagógában Budapest, IX. kerület Páva utca 39. Bejárat a Holokauszt Múzeum főbejáratán keresztül. Bővebb információ programjainkról, és imarendünkről a Facebook oldalunkon.

támogatás