“Stratégia, közösség, fejlődés” – a Mazsihisz megújulási törekvéseiről

Beszélgetés Dr. Németh Tamással, a Dohány utcai Templomkörzet elnökével a MAZSIHISZ megújulási törekvéseiről, stratégiai célkitűzéseiről és a hazai zsidó közösség helyzetéről a szervezet stratégiai programjának kidolgozása nyomán.

Hogyan látja a mai magyarországi zsidóság helyzetét?

Olyan egyének közösségének látom magunkat, akik vagy vallási vagy kulturális, vagy e kettő kombinációjában, akár naponta, de lehet, hogy évente csak egyszer, de összegyűlnek, találkoznak, élményeket élnek meg közösen. Ezzel erősítjük önmagunkban, ki hangosabban, ki halkabban a zsidóságunkat, zsidó identitásunkat. És bár az antiszemitizmus időnként felüti a fejét (leginkább az online térben és egyes ordas politikai diskurzusokban), de a közösség és a társadalom művelt, morálisan érett szereplői határozottan fellépnek ez ellen.

Hol van szükség változásra?

A közösségi események zsinagógák, rendezvényterek, oktatási és szociális intézmények falai közt alakulnak, bontakoznak ki, ezek adnak fizikai és lelki-emocionális kereteket. Úgy érzem, ezek nem riválisai, ellenlábasai egymásnak, hanem értékes kiegészítők. Ez a helyszíneket, tartalmakat érintő gazdagság jó lenne, ha elégedetté tenne bennünket. A MAZSIHISZ egyházként, a hazai neológ hitközségek szövetségeként ebben kiemelkedő szerepet kaphatna: egyfajta támogató (support) funkciókkal tudná mindezt teljesebbé tenni.

Kérem, mondjon két olyan területet, ahol már lát kidolgozott, vagy kidolgozás alatt álló stratégiát a változás eléréséhez.

A MAZSIHISZ-nek volt már stratégiát érintő elképzelése, ez a hatékony szervezetek működésének teljesen egyértelmű lépése felmerült az elmúlt 4-5 évben is, de ennyire alapos, széleskörű egyeztetést felmutató és (talán ez a legfontosabb) a Közgyűlés által (2024. decemberében 69:1 arányban.) elfogadott stratégiai dokumentuma eddig még nem. Azóta Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke egyértelműen az elfogadott öt stratégiai cél mentén koordinálja, ösztönzi a szervezet funkcionális egységeit és ebben persze folyamatosan egyeztet Kunos Péter ügyvezetővel. Azaz, ha két területet kellene kiemelnem, azok inkább a tucatból megnevezett legfontosabbak: véleményem szerint a szervezeti organogram kialakítása és a munkakörökhöz kapcsolható kompetenciatérkép összeállítása sorolható ide.

Hogyan biztosítják, hogy a stratégiai célok elérése megtörténjen az operatív szinteken?

Minden szervezet küszködik a hatékony információátadással, ha nincs a változás, fejlesztés mellett elkötelezett vezető, vagy nincs megfelelő csatorna és „hang” az összefüggések átadására. Ezért aztán kiemelkedően fontos, hogy élő, napi-heti kapcsolatban álljon a felsővezető a munkatársakkal, az adott funkcionális szervezeti egység vezetője a beosztottjaival, legyen ez a kapcsolat kétirányú és konstruktív.

A múlt vasárnapi éves közgyűlésen említett szervezeti „átvilágítás” miként valósul meg? Miért fontos a szervezeti átvilágítás, milyen célt szolgál?

A MAZSIHISZ elnöke, bízom benne, hogy az eddigi bölcs hozzáállását folytatva, választja ki azt a külső szolgáltatót, aki a szervezeti diagnózist objektív módon felállítja, aztán a felsővezetéssel történt egyeztetést követően, megindulhat a finomhangolás a kiszámíthatóan magas szintű és hatékony működés érdekében. Egy olyan belső világot kell kialakítanunk, véleményem szerint, amelyben a szakmai rátermettség, a szükséges kompetenciák, a motiváltság megléte alapvetés, és minden feladatnak „gazdája” lesz az adott szervezeti egység vezetője. Ezzel a bevonással, felhatalmazással érhetjük el, hogy nem egy személy, hanem rátermett és elkötelezett szakemberek középvezetői csapata ülteti át a mindennapok operatív világába a stratégiai célokat.

Milyen tanácsot adna valakinek, aki most kezd stratégiai vezetőként dolgozni?

Örüljön, mert ez egy csodálatos terület. A szervezeti dinamikák, folyamatok és bennük a több tucatnyi munkavállaló (beosztott és vezető) összhangja fantasztikus élményt nyújt. Együttműködésen nyugvó, hosszantartó szervezeti hatékonyságot elérni közösen, hát, nem ez kell nekünk is?

Az interjú készítője az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója, a Szombat gyakornoki programjának résztvevője