Sharansky: Izraelben a reformzsidóságot sokan ellenséges szektának tartják

A Szohnut (Zsidó Ügynökség) leköszönő vezetője szerint a kapcsolatot a diaszpórával kommunikációs problémák és az alulinformáltság nehezíti. Ugyanakkor pozitív változásnak tartja az alijázók számának növekedését és a zsidó azonosságtudat erősödését.

Kilenc éves megbízatásának lejártával a Szohnut elnöke a héten elhagyja hivatalát.

Sharansky egész életében a nyilvánosság látóterében volt: a hetvenes években mint szovjet polgárjogi aktivista, aki megjárta a szibériai börtönöket, később képviselőként a Kneszetben, pártalapítóként, majd miniszterként a kormányban. Utóbb pedig a sokak által bürokratikus apparátusnak tekintett Zsidó Ügynökség vezetőjeként igyekezett a szervezetet új, harcos szellemmel feltölteni. A The Times of Israel nemrég hosszabb interjút közölt vele.

A Szohnut a világ zsidóságának független hangjaként kettős tevékenységet folytat: a cionista szellemet képviselve feladata az alija előmozdítása. Ehhez szorosan kapcsolódik a zsidó oktatás/nevelés. Az alijához több zsidó kell, ahhoz meg erősebb közösségek a diaszpórában. Akadnak olyanok, akik szerint a kettő között ellentmondás van, szerinte viszont nem; inkább kiegészítik egymást. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben is szükség volt mentőakciókra (néhány tucat zsidó kimenekítése Jemenből, több százé Ukrajnából), a bevándorlók többsége saját akaratából érkezett. Számuk a korábbi évi 16-17.000-ről 29-31.000-re nőtt.

Szerepe volt ebben a MASA és a Birthright projekteknek. Előbbi kéthetes térítésmentes izraeli utazást kínált 18–25 éves a diaszpórában élő zsidó fiataloknak. Utóbbi a 18–35 éves korosztálynak hirdet ösztöndíjas pályázatokat különféle területeken. Kiépült a testvériskolák hálózata melynek keretében több száz oktatási intézmény tart fenn kapcsolatot (pl. Moszkva–Haifa, Los Angeles–Tel Aviv), tanárok és tanulók az interneten ismerkednek egymással. Az izraeliek a diaszpórabeliekkel és viszont. Problémás családokban élő, katonai szolgálat előtt álló fiatalok számára féléves mehinákat (oktatóközpontokat) szerveznek az oktatási minisztérium támogatásával.

A párbeszédre irányuló erőfeszítések dacára feszültség tapasztalható Izrael, illetve a világ zsidósága, különösen a többmilliós észak-amerikai zsidó közösség között. Mások a prioritások és az igények. Az Izraelben élők számára a legnagyobb veszélyt az iráni nukleáris fenyegetés jelenti. Netanjáhu igen következetes álláspontot foglalt el a kérdésben, otthoni sikereinek ez a titka. Az, hogy Obama kész volt elfogadni, hogy Irán atomhatalom legyen és közben továbbra sem hagy fel a zsidó állam fenyegetésével, igencsak népszerűtlenné tette őt az izraeliek szemében. Másrészt az amerikai zsidóság úgy látja, hogy megmaradásához a liberális társadalom kisebbségekkel szembeni toleranciájának fenntartására van szükség. Sokuk szemében Trump fenyegetést jelent erre a társadalomra, ahol a zsidók boldogan, gazdagon és biztonságban élhetnek. A másik oldal szerint viszont az elnök „helyrehozza a történelmi hibát”.

Az izraeliek közül sokan – és itt nem csupán az ultraortodox közösségekről van szó – a reformzsidóságra mint idegen és ellenséges szektára tekintenek, akik „keresik a módját annak, hogy beszivároghassanak Izraelbe”.

A Szohnut egyik projektje arra irányult, hogy a Kneszet képviselőit az USÁ-ba utaztassa, ahol nem ortodox zsidó közösségeket látogattak, velük töltötték a sabbatot. A politikusok tapasztalhatták, hogy az ilyen közösségek teljességében élik meg zsidóságukat, miközben Izrael fennmaradásáért is kiállnak, és küzdenek az antiszemitizmus ellen. Bár sok reform és konzervatív zsidó szervezet szerint az amerikai elnök rosszul időzítette Jeruzsálem fővárosként való elismerését, és azt a békefolyamathoz és a kétállami megoldáshoz kötnék, és végül a palesztin állam fővárosa Kelet-Jeruzsálem lenne. Csakhogy  az áthelyezésről szóló  „követségi törvényt” idestova 22 éve fogadták el az USÁ-ban.

A válságos helyzetek közé sorolható a Kótel, a siratófal ügye. A nem ortodox hívők azon igényének kielégítése, hogy ott imádkozhassanak, már 2012 óta húzódik, két és fél éve pedig megszületett a Kneszet kompromisszumos határozata arról, hogy az ortodoxoktól elválasztva létrehozzák a pluralista platformot, ahol férfiak és nők együtt imádkozhatnak. A terv ismételten kútba esett, és nem csupán azért, mert a területen régészeti ásatásokat folytatnak. Éles polémia folyik továbbá a betérési szabályok módosításáról. De Sharansky hisz abban, hogy haladás tapasztalható, és az elkeseredett viták legalább is mederbe terelhetők. „Nem szabad megengedni, hogy azok örökös fenyegetést jelentsenek arra, hogy egységes nép módjára éljünk.”

Visszavonulása után a jeruzsálemi Shalem College-ben fog tanítani, előadásokat tart Izraelben és külföldön, és a Szohnuton belül a  kiküldöttek tanfolyamait fogja felügyelni. Felvetette elképzelését egy „tanácsadó Kneszet” létrehozásáról. Ezen a fórumon az izraeli vezetők és a diaszpóra képviselői nyilvánosan vitatnák meg a felmerülő nézeteltéréseket.

Utóda a SZochnut elnöki székben Israel Herzog, korábbi ellenzéki vezér és a Cionista Unió (a Munkapárt uóda) elnöke lesz. A miniszterelnök jelöltje Yuval Steinitz energiaügyi miniszter volt, de Sharansky Herzogot támogatta a jelölő bizottságban.

Times Of Israel, David Horowitz interjúja nyomán Bassa László