Ronald S. Lauder: Veszélyben a zsidó nép

Mi, a diaszpóra zsidósága általában tartózkodunk az izraeli politikába való beavatkozástól. Szeretjük Izraelt, és elkötelezettek vagyunk Izrael mellett. De mindig óvatosak vagyunk, hogy tiszteletben tartsuk az ország szuverenitását.

Ma azonban Izrael jövője a tét. A zsidó nép egyetlen állama egzisztenciális veszélyben van. Példátlan külső és belső fenyegetések kombinációja sodorta Izraelt a szakadék szélére.

A külső fenyegetésnek három dimenziója van. Az elmúlt év során Irán számos atomfegyverhez elegendő elegendő nukleáris nyersanyagot gyűjtött össze az ENSZ szerint, és hamarosan közvetlen fenyegetést jelenthet Izrael biztonságára. A Hezbollah egyre inkább a világ egyik legveszélyesebb és legerősebb terrorszervezetévé válik. Képessé vált arra, hogy támadást hajtson végre Haifa, Tel Aviv vagy Jeruzsálem elen. A Palesztin Hatóság legitimitását a Hamász és más radikális erők ássák alá. Következésképpen Ciszjordánia a káosz és az erőszak felé tart.

Izrael erős, ez igaz. Ha kihívással szembesül, keményen visszavág – és győzedelmeskedik. De a külső fenyegetés három dimenziója új regionális valóságot teremt. A többfrontos háború veszélye nagyobb, mint évtizedek óta bármikor.

Izraelnek ugyanakkor egy példátlan belső, három dimenziót érintő fenyegetéssel is szembe kell néznie. Az igazságügyi reform – amelyet a Jariv Levin igazságügy-miniszter kezdeményezett és a Kneszet elfogadott –, fokozza a feszültséget; a jobboldal alapvető fontosságúnak, a baloldal pedig az izraeli liberális demokrácia elleni támadásnak tekinti. A koalíciónak az ultraortodoxoktól és ultranacionalista pártoktól való függése akadályozza Benjamin Netanjahu miniszterelnököt abban, hogy végrehajtsa mérsékelt-konzervatív világnézetének megvalósítását. A belső törés pedig végül elidegeníti egymástól Izrael törzseit, és mélyíti a köztük lévő konfliktusokat.

A belső fenyegetés e három dimenziója történelmi sebeket tép fel és szítja a gyűlöletet, az izraeli társadalmat a belső konfliktus olyan örvényébe sodorja, amilyenre az állam 1948. május 15-i megalapítása óta nem volt példa.

Izrael kivételes, nagyszerű nemzet. A zsidó államot a holokauszt utáni megalapítása és az elmúlt 75 évben elért látványos sikerei igazi, ember alkotta csodává teszik. Most azonban Izrael veszélyben van. A 2023-as év példátlan eseményei erodálják a társadalmi egységet és veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Miközben a szélsőségesek ragaszkodnak az antiliberális törvények elfogadásához, tartalékos pilóták százai és tartalékos katonák ezrei jelentették be, hogy nem jelentkeznek szolgálatra. Ezek a súlyos fejlemények arra késztették Gadi Eizenkot volt IDF vezérkari főnököt, hogy figyelmeztessen: a belső és külső fenyegetések kombinációja sebezhetőbbé teszi Izraelt, mint 1973 óta bármikor.

Ez az oka annak, hogy egy magamfajta zsidó vezető nem hallgathat tovább. Miközben látom, hogy Izrael darabokra tépi magát, miközben ellenségei egyre erősebbek – ki kell állnom és fel kell szólalnom. „Az önmagával meghasonlott országház nem tud talpon maradni” – mondta Abraham Lincoln az amerikai polgárháború előtt. Az önmagával szemben megosztott Izrael sem. Zsidóként tanulnunk kell tragikus történelmünkből. Kötelességünk, hogy ne ismételjük meg azokat a hibákat, amelyeket akkor követtünk el, amikor hagytuk, hogy a belső megosztottság lerombolja az Első és a Második Templomot.

A diaszpórában és az Izraelben élő zsidóknak egyaránt kötelességük biztosítani a Harmadik Templom jövőjét.

Csak egyetlen módja van e többdimenziós egzisztenciális válság leküzdésének: a nemzeti egység. Ahogy az izraeliek összefogtak az 1967-es háború előestéjén, úgy kell összefogniuk most is.

Három ember van csupán, aki ezt az egységet megteremtheti: Benjamin Netanjahu, Jair Lapid és Beni Gantz. Ez a három vezető történelmi felelősséget visel a vállán. Ezért a szavazás ellenére azonnal újra le kell ülniük, hogy őszintén megvitassák a nemzet riasztó helyzetét. És túl kell lépniük a személyes érdekeken és a politikai nézeteltéréseken, hogy erős és stabil vészkormányt alakíthassanak.

Izrael a történelme során csodákat tett. Miközben virágba borította a sivatagot, és biztonságos menedéket nyújtott zsidó túlélők és menekültek millióinak, legyőzte ellenségei többségét, és békét kötött hat arab nemzettel. Korunk és nemzedékünk kihívása azonban a belső megosztottság. Az ezzel való szembenézés egyetlen módja, hogy megújítjuk a nagy cionista erők közötti szövetséget.

Nem szabad megvárnunk az erőszak kitörését. Nemcsak akkor kell egyesülnünk, amikor megtámadnak bennünket. Most kell felismernünk, hogy csak a mérsékeltek koalíciója szabadíthatja ki Izraelt a hazai szélsőségesek és fanatikusok fojtogató szorításából. 

Csak az egység készítheti fel a nemzetet arra a legfőbb próbatételre, amellyel hamarosan szembesülhet. Ebben a kritikus helyzetben a világ zsidósága a zsidó állam felé fordítja tekintetét, imádkozik a túléléséért és könyörög, hogy gyógyuljanak be a sebek, amelyek jelenleg belülről szakítják szét.

Ezért a Zsidó Világkongresszus elnökeként felszólítom Netanjahut, Lapidot és Gantzot, hogy álljanak a történelmi kihívás elé. Mint zsidó, aki jól ismeri őket és szereti Izraelt, azt mondom nekik, hogy nincs más választásuk. Nemcsak a diaszpóra zsidósága, hanem az izraeliek elsöprő többsége – és a 3000 éves zsidó történelem is – arra szólítja fel a zsidó államot, hogy egyesüljön.

Csak egyetlen választás van. A figyelmeztető jelek azonnali cselekvésre intenek.