Örökjáradék-ügy: „Igazságot, igazságot kövess…”

Írta: Schweitzer Gábor - Rovat: Politika, Történelem

Az örökjáradék megállapodást a kormány hagyta jóvá – írja a jogtörténész – és „a megállapodásban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv és az alkalmazandó hatályos jogszabályok irányadóak.” Ez a kitétel azt is jelenti, hogy a megállapodásban részes felek a hatályos magyar jogszabályok szerint járnak el abban az esetben is, amennyiben jogvitájuk támadna egymással.

Schweitzer Gábor

Az igazság keresése és az igazság követése a tórai parancsolatok kora óta szolgál iránymutatásként a zsidó emberek és a zsidó közösségek számára. „Igazságot, igazságot kövess, hogy élj és bírd az országot, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.” (5Mózes 16:20)

Napjainkban sincs ez másként. Igazságot keres maga számára az a két zsidó vallási közösség is, amelyik egy további zsidó vallási közösséget kíván Izrael Államában rabbinikus bíróság elé állítani.

Vajon járható-e ez az út ebben az esetben?

A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH), valamint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) által kezdeményezett eljárás a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (MAZSHISZ) kívánja Jeruzsálemben bét din elé állítani. A perbe hívó közösségek a három közösség által 2012-ben az ún. örökjáradék elosztásával összefüggésben kötött engedményezési megállapodás felülvizsgálatát kívánják elérni, amely megállapodást annak idején a 1120/2012. (IV. 21.) Korm. határozat hagyta jóvá.[1]

Az engedményezési megállapodás olyan jogi aktusnak tekinthető, amelyre a magyar polgári jog rendelkezései irányadóak. Ezt maga a megállapodás 16. pontja is nyilvánvalóvá tette, amikor azt rögzítette, hogy „[A] jelen megállapodásban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv és az alkalmazandó hatályos jogszabályok irányadóak.” Ez a kitétel azt is jelenti, hogy

a megállapodásban részes felek a hatályos magyar jogszabályok szerint járnak el abban az esetben is, amennyiben jogvitájuk támadna egymással.

Az is könnyen belátható, hogy az engedményezési megállapodásnak nincs vallásjogi tartalma. Ebből az is következik, hogy tisztán polgári jogi aktus révén, a magyar polgári jog által biztosított keretek között peresíthető, ha nincs más lehetőség a vitatott kérdések peres eljáráson kívüli rendezésére. Már pedig jelen esetben nyilvánvalóan a per elkerülése, illetve tárgyalás útján történő rendezése lenne kívánatos. Az a felvetés, hogy egy Jeruzsálemben működő bét din kvázi választott bíróságként is értelmezhető, legfeljebb abban az esetben lehetne irányadó, amennyiben a választott bíróság elé fordulásról az érintett felek előzetesen megállapodtak volna. Ilyen előzetes megállapodásról azonban nincs tudomásunk.

Az utóbbi hetekben sűrűn emlegetett ún. örökjáradék kapcsán is akad tisztázni való.

A járadék jogalapját a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 1997. évi CXXXV. törvény általi módosítása biztosította. Az egyházi ingatlantörvény hatálya – röviden – azokra az egykoron egyházi tulajdonban lévő és egyházi célokat szolgáló beépített ingatlanokra terjedt ki, amelyek 1948. január 1-e után kártalanítás nélkül állami tulajdonba kerültek, feltéve, hogy az ingatlanok a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonban vagy a helyi önkormányzat tulajdonában voltak. Az 1997-es módosítás értelmében ugyanakkor a törvény hatálya alá tartozó és az egyház által nem természetben kért, számára át nem adott ingatlanokra vonatkozó igény – a törvényi kivételektől eltekintve – járadék forrásává alakítható át. Ezen túlmenően a járadék kiegészítése is lehetségessé vált, amennyiben ezt az adott egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolttá tette.[2]

Az 1991. évi XXXII. törvény rendelkezései alapján a MAZSIHISZ 33 ingatlant természetben kapott vissza, további 154 ingatlan után pedig járadék összegét állapították meg 13 511 millió forint értékben.[3] A közelmúltban kibontakozott vita súlypontilag erre a 154 ingatlanra vezethető vissza.

A vita rendezése érdekében nem kerülhető meg annak a kérdésnek a megválaszolása sem, hogy melyik hitközség tulajdonában volt ez a 154 ingatlan az 1948. január 1-ét követő kártalanítás nélküli állami tulajdonba vételt megelőzően. Erre a kérdésre a tulajdoni lapok adhatnak választ. A rendelkezésre álló iratok alapján továbbá az is kideríthető, hogy a járadék megállapítása idején mi volt az értéke az egyes ingatlanoknak. Ezen információk együttes birtokában

az ingatlanok után többletigényeket támasztó – 1991-ben még nem létező – MAOIH-nak[4] és EMIH-nek[5] kell minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy melyik egykori hitközségi ingatlantulajdonos jogutódjaként lép fel.

Ennek alapján derülhet ugyanis ki, hogy van-e jogalapja az ingatlanok tekintetében a MAOIH és az EMIH többletigényének, vagy sem.

Annak érdekében, hogy a Tóra alapján álló és a magyar jogrend szerint működő felek eljussanak idáig, nem szükséges bírósághoz fordulniuk. Elegendő, ha a Polgári Törvénykönyv alapján eleve együttműködésre szoruló felek a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során „a jóhiszeműség és a tisztesség” követelményeinek megfelelően járnak el. Végső soron a Mislé – Példabeszédek Könyve – felfogása sem áll messze ettől: „Ki igazságot és szeretetet követ, találni fog életet, igazságot és tiszteletet.” (Mislé 21:21)

Jegyzetek

[1] A kormányhatározatot a Magyar Közlöny 2012. április 21-i száma tette közzé (p. 8537-8539).

[2] Az állami és a felekezeti egyházjog alapjai. 2. átdolgozott kiadás. Szerk.: Kőbel Szilvia. Budapest, Patrocinium, 2019. p. 193-194.

[3] http://www.nefmi.gov.hu/egyhaz/egyhazi-ingatlanrendezes/egyhazi

[4] „A Magyarországi Orthodoxia 1993-ban szerveződött újjá és 2012-ben nyerte vissza teljes függetlenségét és az államilag elismert történelmi egyház címét.” http://www.maoih.hu/hu/hitkozseg/

[5] Az EMIH 2004-ben alakult meg. https://zsido.com/bemutatkozas/

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]