Nincs olyan politikai, történelmi kontextus, mely a bestiális gyilkosságot indokolhatóvá tenné
Kedves Vilmos!
Válaszod, noha nyilván a legjobb indulat ihlette, nem lett meggyőzőbb, mint eredeti írásod. Az általad jegyzett szöveg legfőbb hibája ugyanis az, hogy több lényegi kifogást elismer, majd formaivá transzformál, azaz puszta megfogalmazási hiányossággá szelídít. Ezeken a pontokon érhetők leginkább tetten a fentiek:
Dr. Frölich Róbert (Fotó: MTI / Máthé Zoltán)
- A felelősséget szöveged részben az olvasó értelmezésére tolja. Mivel az írás nem egzakt tudomány, valamint a leírt szövegnek nincs metakommunikációja, a megfelelő szövegértés érdekében az író felelőssége, hogy minél pontosabban fejezze ki, amit írni akar. A „félreértésre adhattak alkalmat” fordulat, melyet használtál, még enyhítő körülménynek is kevés ott, ahol magad is elismered: bizonyíték nélkül írtál le, vetetted be a köztudatba, mondhatni, hoztál forgalomba súlyos gyanút.
- A legsúlyosabb gyanúsítást nem vonod vissza. Megtehetted volna, hogy anullálod az általad is felemlegetett sejtetést, de nem ez történt. Elismered, hogy a „vannak, akik” fordulathoz nem adtál forrást, mégsem mondod ki, hogy az így közvetített sejtetést annak megalapozatlansága miatt visszavonod. A „nem állítottam” védekezés szintén elégtelen: egy állítást másoknak tulajdonítva is lehet terjeszteni. A „Maga csak tudja, Intim Pista”-jellegű pletykáktól a karaktergyilkos állítások ismételgetéséig széles a paletta, de a technika mind ugyanaz: nem én mondtam, csupán megosztottam egy vélekedést.
- A terror elítélését túl széles védelemként használod. Abból, hogy kifejezetten elítéled a Hamászt, nem következik, hogy szövegednek más részei ne gyengíthetnék ezen valóban sokszor szereplő elítélés súlyát. Az áldozatok iránti részvét és a megalapozatlan gyanúsítás ugyanabban a nyilatkozatban is szerepelhet, ezek egymást nem kizáró tényezők, hiszen egy konkrét megállapítástól, a részvét kinyilvánításától könnyedén jut el a szöveg a sejtetés teóriájáig.
- Az évforduló kérdését szerkesztési problémává fokozod le. Az október 7-i megemlékezés általad történő politikai keretezése a felelősséget és az áldozatok bemutatását egyaránt alakítja. A „vitatható szerkesztői döntés” állítása ezt a tartalmi problémát kisebbíti. A döntés ugyanis vitathatatlan: egy ilyen eszmefuttatás bármikor megjelentethető lenne, ám a harmadik évfordulóra időzítve igenis tendenciózus. Október 7-e ugyanis igazolhatatlan, nincs olyan politikai, történelmi kontextus, mely a vétlen ifjú és agg, zsidó és nemzsidó emberek bestiális meggyilkolását értelmezhetővé, indokolhatóvá tenné. Ez pedig nem szerkesztői döntés, hanem az író és közreadó szándékának megfelelő cselekedet.
- Az antiszemita toposzokra adott válaszod logikailag hibás. A „politikai és üzleti szereplőkről beszéltem, nem a zsidóságról”- féle állítás önmagában nem érv, ugyanis semmit sem dönt el. Említettem a pontos fogalmazás alapvető követelményét. Tudnod kell, akárcsak antifasiszta vezetői pozíciódból adódóan, hogy antiszemita képzetek közvetett utalásokkal is működhetnek. Allegóriák, parabolák, képes beszédek mind lehetnek egyfajta kód manifesztációi, melyet az olvasó könnyen dekódolhat, elegendő itt akárcsak a közismert A patkányok honfoglalása című írást említenem. Ez a védekezésed sem cáfolja tehát a kifogásaimat.
- A gazdasági érdekeltségek vizsgálhatóságával véded a bizonyítatlan célzást. Természetesen lehet háborús üzleti érdekeket vizsgálni, ezek mind legitim észrevételek, főleg, hogy tudjuk, a háború az egyik legjövedelmezőbb üzlet. Te viszont elismered, hogy sem szereplőket, sem ügyleteket, sem forrásokat nem neveztél meg. Egy kutatható kérdés legitimitása viszont nem igazol egy konkrét, alátámasztatlan sugallatot. E sugalmazásnak évszázados hagyománya van. Mindkét világháború során ugyanis életre kelt a hadibeszállításból meggazdagodó, a katonákon élősködő zsidó toposza. A második világháború zsidógyilkos cselekedeteinek indokaként sokszor előkerült ez a legenda az első világháborúból. Írásod eme része most is ezt a sugalmazást erősíti.
- A történelmi egyoldalúságot a lehető legszélsőségesebb állítás tagadásával véded. Attól ugyanis, hogy nem írtál le olyasmit, hogy „mindenért Izrael a felelős”, még bemutathattad (és be is mutattad) egyoldalúan az előzményeket. Saját beismerésed szerint az Izrael elleni támadások és a zsidóellenes uszítás felemlegetése írásodból valóban kimaradt. Kár. Ez érdemi aránytalanság, mely az általad precíznek gondolt szimmetriát kibillentette, és ki nem mondva, de mégiscsak Izraelt tette felelőssé. Utalnék most vissza a dekódolás viszonylag könnyű művészetére, akkor, amikor a kódkészlet adott és széles körben ismert.
- A szervezeti háttér pontosításának igénye jogos. Valóban a nemzetközi antifasiszta szervezet elnökeként jegyezted az írásodat. Ezzel is van azonban egy apró szépséghiba: az antifasiszta örökség, a túlélők és az izraeli tagszervezetek felsorolása nem ad erkölcsi fedezetet a jelenlegi szövegnek. Ezt magad is elismered, mégis hosszasan erre építed hitelességének védelmét. Hitelességedet, megjegyzem, nem vontam kétségbe, pusztán a szöveg általam kifogásolt, mint azt immár két írásomban is bemutatott helytelen megfogalmazását nehezményeztem.
Mindezek tükrében a legerősebb kifogásom a következő: beismered állításaid többségének alátámasztási hiányát, de magát a sejtetett, sugalmazott gyanúsítást nem vonod vissza. A megfogalmazásért vállalod a felelősséget, hiszen az kisebb súllyal esik a latba, miközben magáért a közölt tartalomért vállalt felelősséget elhárítod. Ez a legnagyobb hiba: a formát helyezed előtérbe, gondolva, hogy a forma elfedi a súlyos tartalmi inkonzisztenciát, az ellentmondást, mely a leírt szavak és az általuk közvetített üzenet között feszül.
*
Szerkesztőségünk ezzel a vitát lezártnak tekinti.
Kapcsolódó cikkek:
Hanti Vilmos: Az emberi méltóság védelme és a terror elítélése közös erkölcsi kötelességünk
