Az emberi méltóság védelme és a terror elítélése közös erkölcsi kötelességünk

Válasz Frölich Róbert országos főrabbi írására.

Kedves Róbert!

Elolvastam a Szombatban megjelent bírálatodat. Az október 7-i áldozatok iránti tisztelet, a téma súlya és korábbi kapcsolatunk egyaránt arra indít, hogy tárgyszerűen válaszoljak. Szeretném tisztázni az álláspontomat, és elismerni azokat a megfogalmazási hiányosságokat is, amelyek félreértésre adhattak alkalmat.

A terror relativizálása, az áldozathibáztatás és az antiszemita toposzok fölidézése súlyos kifogások. Megítélésükhöz fontos különbséget tennünk a szöveg kifejezett állításai és a belőlük levont következtetések között, miközben azt is komolyan kell vennem, ha valamely mondatom a szándékomtól eltérő értelmezést tett lehetővé.

Először a megszólalásom minőségét szeretném pontosítani. Nyilatkozatomat az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, a FIR elnökeként adtam ki, ahogyan ezt a cím és az első mondat is jelzi. A MEASZ elnöki tisztségét ugyancsak betöltöm, így cikked megjelölése önmagában valós, de ebben az összefüggésben hiányos: nem jeleníti meg azt a nemzetközi szervezeti hátteret, amelyből a nyilatkozat született.

Az idén 75 éves FIR antifasiszta ellenállók, egykori partizánok, a náci üldöztetés és a koncentrációs táborok túlélőinek összefogásából alakult. Örökségéhez a holokauszt túlélőinek tanúságtétele is hozzátartozik; tagszervezetei Izraelben is jelen vannak. E hagyományból fakad, hogy a zsidó emberek biztonságának védelmét és minden üldözött ember méltóságának megóvását egyaránt kötelességemnek tartom. Ez a háttér természetesen nem mentesíti nyilatkozatomat a bírálat alól, de hozzátartozik annak pontos bemutatásához.

Október 7. terrorjára semmilyen történelmi sérelem, politikai vagy vallási cél nem adhat igazolást. Nyilatkozatomban egyértelműen elítéltem a Hamász terrortámadása során elkövetett bűnöket. Külön kimondtam azt is, hogy a történelmi előzmények föltárása nem adhat fölmentést civilek szándékos megtámadására, megölésére vagy túszul ejtésére. Együttérzésemet fejeztem ki a hozzátartozóknak és a túlélőknek. Ezek alapján nem tartom megalapozottnak azt az értelmezést, hogy nyilatkozatom igazolást adna a tömeggyilkosságra.

Kifogásolod, hogy az október 7-i megemlékezést átfogó politikai állásfoglalással kapcsoltam össze. Megértem, hogy ezen az évfordulón különös jelentősége van a hangsúlyoknak és a gondolatok sorrendjének. Elfogadom, hogy az emlékezés és a konfliktus egészéről szóló állásfoglalás összekapcsolása vitatható szerkesztői döntés. Ezzel azonban nem kívántam háttérbe szorítani az áldozatokat vagy kisebbíteni az elkövetők felelősségét. Azt szerettem volna megfogalmazni, milyen elvek alapján látom lehetségesnek az újabb tragédiák megelőzését.

A morális szimmetriával kapcsolatos kifogásodra válaszolva szeretném világossá tenni: az emberi jogok egyetemes érvényéből nem következik a szereplők céljainak, tetteinek vagy felelősségének azonossága. Az izraeli és a palesztin civil áldozatok iránti együttérzés nem jelenti a Hamász és Izrael erkölcsi azonosítását. Az elkövetők felelősségét konkrét cselekmények alapján kell megállapítani; az ártatlan emberek életének értéke viszont nem függhet nemzetiségüktől vagy vallásuktól.

A történelmi összefüggések bemutatásában valóban lehetett volna teljesebb a szövegem. A palesztin sérelmek mellett az Izrael elleni korábbi támadásokat, a zsidóellenes uszítást és az izraeli társadalom biztonsági tapasztalatait is indokolt lett volna kifejezetten megneveznem. E hiányosságot elismerem. A történelmi háttér hiányos bemutatása ugyanakkor nem azonos a terror igazolásával, amelyet a nyilatkozat kifejezetten kizár.

A bizonyítatlan föltételezésekre utaló bekezdés megfogalmazását szintén kifogásolhatónak tartom. A „vannak, akik” fordulattal olyan súlyos gyanút idéztem föl, amelyhez nem adtam konkrét forrást. A puszta említés így akkor is teret hagyhatott a találgatásnak, ha a következő mondatokban bizonyítékot követeltem. Ezt a kifogásodat elfogadom.

Ugyanakkor nem állítottam, hogy az izraeli vezetés tudatosan közreműködött a támadásban. A bekezdésben éppen a mulasztás és a szándékos közreműködés megkülönböztetését, valamint a súlyos vádak bizonyításhoz kötését hangsúlyoztam. Most külön is rögzítem: semmilyen esetleges biztonsági mulasztás nem csökkenti a támadás megtervezőinek és végrehajtóinak felelősségét, és nem teszi felelőssé az áldozatokat az ellenük elkövetett bűnökért.

A gazdasági érdekekről szóló rész ugyancsak túl általános volt. Konkrét szereplők, ügyletek és források megnevezése nélkül nem adott kellően pontos alapot az ott fölvetett összefüggések vizsgálatához. Érzékeny történelmi és politikai környezetben ez különösen gondos megfogalmazást kívánt volna.

A bekezdés azonban politikai és üzleti szereplőkről beszél, nem a zsidóságról, és nem tulajdonít a zsidó embereknek közös gazdasági szándékot vagy kollektív felelősséget. A háborúhoz kapcsolódó gazdasági érdekek vizsgálatát legitim kérdésnek tartom, amelyben ugyanazok a bizonyítási követelmények érvényesek, mint más közéleti ügyekben. Az antiszemita sztereotípiákat és összeesküvés-elméleteket föltétlenül elutasítom. Megértem az ilyen képzettársításokkal szembeni érzékenységet, de vitatom, hogy a bekezdésem ezek helyességét állítaná vagy támasztaná alá.

A szövegemben az az állítás sem szerepel, hogy a konfliktus valamennyi oka Izraelhez vezethető vissza. A nacionalizmus, a vallási szélsőségesség és a hatalom megőrzésének vizsgálatát nem korlátoztam Izraelre. A szereplők és a konkrét összefüggések világosabb megnevezése pontosabbá tette volna ezt a részt is. E hiányból azonban nem következik, hogy kizárólag Izraelt tartanám felelősnek a konfliktusért.

A palesztin önrendelkezésről szóló álláspontom a palesztin nép egészére és független államiságára vonatkozik. Gáza belső igazgatása, egy korábbi választás vagy a Hamász területi uralma önmagában nem rendezi ezt a kérdést, és nem azonos a palesztin emberek szabadságának és demokratikus jogainak biztosításával.

A 2005-ös izraeli kivonulás jelentős tény, de nem zárta le valamennyi megszállással kapcsolatos jogi kérdést. A Nemzetközi Bíróság 2024. július 19-i tanácsadó véleményének 93–94. bekezdése szerint Izrael a kivonulás után is gyakorolta az ellenőrzés bizonyos lényeges elemeit Gáza fölött, ezért a megszállási jogból eredő kötelezettségei a tényleges ellenőrzés mértékéhez igazodtak. A palesztin önrendelkezés kérdése emellett Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet is érinti.

Abban egyetértek veled, hogy a tartós rendezéshez szükséges a Hamász és más terrorista fegyveres csoportok lefegyverzése, valamint az újabb támadások megakadályozása. A lefegyverzés követelményét nem fogalmaztam meg külön; ezt indokolt lett volna megtennem. Nyilatkozatom ugyanakkor kifejezetten követeli az izraeli lakosság elleni terrortámadások és válogatás nélküli rakétatámadások megakadályozását, továbbá olyan rendezést sürget, amely Izrael biztonságát is garantálja. A palesztin államiság támogatása részemről nem jelenti a Hamász uralmának vagy Izrael elpusztítására irányuló törekvéseinek elfogadását.

A „megpróbáltatások” szóval kapcsolatos kifogásodat is komolyan veszem. Az elhurcolt emberek és családjaik szenvedését erőteljesebben és pontosabban is meg lehetett volna fogalmazni. A nyilatkozat egészében azonban civilek megöléséről, túszejtésről, terrortámadásról és összetört életekről is írok. Ezért egy elégtelennek érzett szóhasználatból nem következik, hogy az izraeli áldozatok fájdalmát ne tekinteném szenvedésnek.

Kedves Róbert!

A megfogalmazásaimra vonatkozó megalapozott kifogásokat kész vagyok elismerni. Ugyanakkor nem fogadom el nyilatkozatom olyan értelmezését, amely a terror igazolását, az áldozatok hibáztatását vagy antiszemita nézetek képviseletét tulajdonítja nekem.

Az antiszemitizmus kifejezett elutasítása önmagában természetesen nem tesz minden mondatot kifogástalanná. A szöveg egészének megítélésekor azonban figyelembe kell venni, hogy nyilatkozatom föllép az antiszemitizmus ellen, elutasítja a zsidó közösségek kollektív felelősségre vonását, és hangsúlyozza a holokauszt emléke által ránk rótt különös felelősséget a zsidó élet és méltóság védelmében.

Szeretném, ha a vitánk a tényleges állításokra, azok összefüggéseire és a megfogalmazások következményeire épülne. Én vállalom, hogy meghallgatom a kifogásaidat, és különbséget teszek a jogos bírálat és az általam vitatott következtetések között. Tőled azt kérem, hogy a válaszomban tett pontosításokat és a nyilatkozatom egyértelmű állításait ugyancsak vedd figyelembe.

Az izraeli emberek biztonságának és a palesztin civilek jogainak védelmét ugyanabból a humanista és antifasiszta meggyőződésből vállalom. Bízom abban, hogy a terror föltétlen elítélése, az antiszemitizmus elleni föllépés és az ártatlan emberek védelme közös alapot adhat az őszinte, érvekre épülő párbeszédünkhöz.

Budapest, 2026. október 9.

A szerző az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége – Antifasiszták Szövetsége (FIR) elnöke