Négy ember beszélget a sarkon…

Írta: Dan Senor - Saul Singer - Rovat: Politika

…egy amerikai, egy orosz, egy kínai és egy izraeli.*

negyember-crop

Egy riporter odamegy hozzájuk és azt kérdezi tőlük: Elnézést kérek… Mi a véleményük a húshiányról? Az amerikai visszakérdez: Mi az, hogy hiány? Az orosz visszakérdez: Mi az, hogy hús? A kínai visszakérdez: Mi az, hogy vélemény? Az izraeli visszakérdez: Mi az, hogy elnézést kérek?

*

Scott Thompson a karórájára nézett. Késésben volt. Elvégzendő feladatok hosszú sora várt még rá, és már csütörtök volt, vészesen közeledett a hétvége. Thompson egy elfoglalt ember. A PayPal elnökeként, illetve egykori informatikai igazgatójaként egy olyan vállalatot vezet, ami a világ legnagyobb internetes elszámolási rendszere, a csekkek és hitelkártyák webes megfelelője. Húsz percet azonban odaígért egy fiatalembernek, aki azt állította, megtalálta annak megoldását, hogyan lehet elejét venni az online fizetési csalásoknak, hitelkártya-visszaéléseknek, illetve az elektronikus személyazonossági adatok ellopásának.

Svat Saked nem rámenős vállalkozóként érkezett, ami rendjén is volt, hiszen a legtöbb start-up vállalkozás megbukik, és ezt Thompson is pontosan tudta. Még egy egyszerű kezdő PayPal-mérnök vagánysága sem volt meg benne. Thompson azonban nem akarta lemondani a találkozót, főleg nem egy olyat, amit a Benchmark Capital szervezett meg.

A Benchmark volt az eBay első befektetője, még azokban az időkben, amikor az alapítók saját otthonukból üzemeltették azt, és leginkább arról volt ismert, hogy ez egy olyan weboldal, ahol a gyűjtők csereberélhetik egymás között a Pez cukorka-adagolókat. Ma az eBay egy 18 milliárd dollár értékű tőzsdén jegyzett cég, és 16 ezer embert foglalkoztat világszerte. Nem mellesleg a PayPal anyavállalata. A Benchmark fontolóra vette, hogy befektetne Saked vállalkozásába, vagyis az izraeli székhelyű Fraud Sciences nevű cégbe. A cég szakmai átvilágítása részeként a Benchmark partnerei felkérték Thompsont – aki tudott egyet s mást az elektronikus csalások terén –, hogy beszélgessen el Sakeddel.

„Nos tehát, mi is a modelljük lényege, Svat?” – kérdezte Thompson, remélve, hogy hamar letudhatja a beszélgetést.

Saked félszegen kezdett hozzá, mint aki még nem tökéletesítette egyperces „liftszövegét”: „Az ötletünk egyszerű. Úgy gondoljuk, hogy a világ felosztható jó emberekre és rossz emberekre, a trükkje annak, hogy leleplezzük a visszaéléseket abban áll, hogy különbséget tudunk-e tenni közöttük a weben.”

Thompson igyekezett leplezni kiábrándultságát. Ez azért túl sok volt, még akkor is, ha maga a Benchmark kérte meg erre a szívességre. A PayPal előtt Thompson a hitelkártya-óriás Visá-nál volt csúcsvezető, amely hatalmas méretéből fakadóan még megszállottabban küzdött az elektronikus csalások ellen. A legtöbb hitelkártyacégnél és online áruháznál igen sokan dolgoznak azon, hogy megszűrjék az új ügyfeleket és visszaszorítsák a csalásokat, illetve a személyes adatok ellopását, ugyanis ez nagyban meghatározza a vállalat profitrátáját, illetve azt, hogy az ügyfelek bizalmukba fogadják-e vagy sem.

A Visa és banki partnerei több tízezer embert alkalmaznak azért, hogy kiküszöböljék az elektronikus csalásokat. A PayPalnál kétezer ember foglalkozik ezzel, és közöttük található a legjobb ötven PhD-fokozattal rendelkező mérnökük is, azzal a céllal, hogy mindig a bűnözők előtt járjanak egy lépéssel. És akkor idejön egy kölyök, aki „a jókról és rosszakról” kezd el magyarázni, mintha elsőként ismerte volna fel a probléma lényegét.

„Nem hangzik rosszul – válaszolt Thompson nem kevés önuralommal. – És hogyan kívánja mindezt megvalósítani?”

„A jók nyomot hagynak maguk után az interneten, úgynevezett digitális lábnyomot, mivel nekik semmi takargatnivalójuk nincs – folytatta Svat erős izraeli akcentussal. – A rosszak azonban nem hagynak nyomot maguk után, mivel mindent elkövetnek, hogy rejtve maradjanak. Mi nem teszünk semmi mást, csupán lábnyomokat keresünk. Ha megtaláljuk azokat, ezzel a kockázatot kezelhető szintre szorítjuk, és garanciát vállalunk. Ennyire egyszerű.”

Thompson kezdte azt gondolni, hogy ez a fura nevű fickó nem is egy másik országból, hanem egy másik bolygóról érkezett. Talán ő még nem tudja, hogy a csalók elleni fellépéshez olyan rendkívül nagy erőfeszítést igénylő folyamatokon át vezet az út, mint az illető hátterének bevizsgálása, a tranzakció-történetek átnézése, szofisztikált algoritmusok felépítése, hogy a hitelképesség megállapítható legyen? Nem valószínű, hogy bárki is besétálna a NASA kutatóközpontjába, hogy bejelentse: „Minek ide ez a sok csinos űrsikló, amikor bőven elég lenne egy csúzli is?”.

A Benchmark iránti tiszteletből Thompson mégis úgy gondolta, ad még néhány percet Sakednek. „Hol tanulta meg, hogyan kell ezt csinálni?”

„Terroristák levadászásával” – közölte Saked teljes természetességgel. A hadseregben az ő egységének volt a feladata, hogy segítsék terroristák elfogását azok online tevékenységének nyomon követésével. A terroristák fiktív személyi adatokkal mozgatnak pénzeket a weben keresztül. Svat munkája pedig az volt, hogy megtalálja őket az online világában.

Thompson éppen eleget hallgatta a „terroristavadászt”, talán túl sokat is, így egyszerűen kívánta lezárni a beszélgetést. „Kipróbálta ezt már valódi adatokkal is?”

„Igen – felelte Saked halk magabiztossággal. – Kipróbáltuk már több ezer tranzakción, és négy kivételével minden esetben sikeresen azonosítottunk.”

Aha, persze, gondolta magában Thompson. Ugyanakkor most már kezdett kíváncsi lenni. „Mennyi ideig tartott mindez?” – kérdezte.

Saked elmondta, hogy cége az alapítás óta eltelt öt évben negyvenezer tranzakciót analizált.

„Jól van, akkor a következőt fogjuk tenni – zárta le Thompson, majd azt javasolta, hogy átad százezer PayPal-tranzakciót a Fraud Science részére analizálás céljából. Ezek olyan ügyféltranzakciók voltak, melyeket a PayPal már leellenőrzött.

A PayPalnak ki kellett takarnia bizonyos személyes adatokat adatvédelmi okokból, még inkább megnehezítve ezzel Svat feladatát. „Nézzük meg, mihez kezdenek ezekkel – ajánlotta Thompson. – Ha készen vannak, jelentkezzenek, és összehasonlítjuk az önök eredményeit a mieinkkel.”

Mivel Svat start-upjának öt évbe telt, mire leellenőrizte az első negyvenezer tranzakciót, Thompson úgy vélte, jó ideig nem fogja látni a kölyköt. Semmi olyat nem kért, ami inkorrekt lett volna. Szükséges volt ekkora mennyiségű adatot átadnia vizsgálatra ahhoz, hogy megállapítható legyen, Svat bizarrul hangzó rendszere a való világban is működik-e.

A korábbi negyvenezer tranzakció ellenőrzését a Fraud Sciences manuálisan végezte. Saked tudta: ahhoz, hogy a PayPal kihívásának eleget tehessen, automatizálni kell a rendszerét, mert csak így lehetséges a nagy adatmennyiséget kezelni, ráadásul mindez nem mehet a megbízhatóság rovására, sőt, rekordidő alatt kell az ellenőrzést lefuttatni. Ez azt is jelentette, hogy az öt éve folyamatosan tesztelt rendszert a feje tetejére kellett állítania, méghozzá nagyon gyorsan.

Thompson csütörtökön adta át a tranzakciókat tartalmazó adatokat Svatnak. „Azt hittem, egy ideig most békén hagynak majd a Benchmark részéről – emlékezett vissza. – Nem gondoltam volna, hogy Svatról még valaha is hallani fogok. De jó néhány hónapig biztosan nem.” Meg is lepődött, amikor vasárnap kapott egy e-mailt Izraelből, amiben az állt: „Készen vagyunk a munkával”.

Thompson nem akart hinni a szemének. Hétfő reggel az első dolga az volt, hogy a Fraud Sciences munkáját átadta PhD-fokozattal rendelkező szakembereinek kiértékelésre; a csapatnak egy hétig tartott, hogy párosítsák a kapott anyagot a PayPal eredményeivel. Már szerda volt, és Thompson mérnökei igencsak csodálkoztak az addigi eredményeken. Saked és kis csapata pontosabb eredményeket ért el rövidebb idő alatt, mint a PayPal, ráadásul úgy, hogy nem állt rendelkezésükre minden szükséges információ. Különösen markáns különbséget állapítottak meg azoknál a tranzakcióknál, amelyek a legproblémásabbak voltak a PayPalnak – ezeknél a Fraud Sciences 17 százalékkal jobb eredményt tudott felmutatni. A szóban forgó esetek azt a kategóriát alkották, ahova azok a potenciális ügyfelek tartoztak – mondta Thompson –, akiket a PayPal eredetileg elutasított. Ám annak fényében, amit a PayPal megtudott az elutasított ügyfelek hitelképességének újbóli ellenőrzése révén, a vállalat hibás döntést hozott: „Valójában jó ügyfelek voltak.

Nem kellett volna elutasítanunk őket. Hiba csúszott a rendszerünkbe. De hogyan lehetséges, hogy Saked rendszerén átmentek ugyanezek az ügyfelek?” – fűzte hozzá Thompson.

Thompsonnak be kellett látnia, hogy egy olyan fegyverrel találta magát szemben a csalók elleni küzdelemben, ami egészen eredeti. A PayPalhoz képest a Fraud Sciencesnek jóval kevesebb adat állt rendelkezésére, mégis sikerült pontosabb eredményre jutnia a tekintetben, hogy kiből lehet jó ügyfél, és kiből nem. „Csak ültem és bámultam magam elé – emlékezett vissza Thompson. – Egyszerűen nem értettem, hogyan csinálták.

 

* (részlet a Startra kész nemzet c. könyvből.)

[popup][/popup]